7óra7

Óvszer vagy sör?
7óra7: (6/10)
Közösség: (8/10)

Óvszer vagy sör?

2010. 10. 03. | 7óra7

Hogy milyen gondolatok cikáznak egy tizennyolc éves, érettségi előtt álló, drámatagozatos diák fejében? Na, ott aztán összekeverednek a folyton vissza-vissza térő költők versei, filmek, zenék meg minden, amit addig sikerült belé tuszkolni. És hogy milyen világképet rakott össze a tizennyolc éves, érettségi előtt álló, drámatagozatos diák a fejében? Nem nagy meglepetésre egy filmforgatókönyv-szerűt: vagy a pénz, a hírnév (fame = fém) és a siker, vagy a család és a szürke hétköznapok.
Az előadás e két kérdést járja körül hosszabban. A cselekmény két szálon fut. Az egyik történetben a két osztálytársnak, Samunak és Lolának gyermeke születik, egy átmulatott éjszaka után kilenc hónappal. Összeköltöznek, szépen belehelyezkednek a mindennapokba, majd kiderül, hogy nem képesek békességben együtt élni, mert egymást hibáztatják beteljesületlen álmaikért. Mindennek leginkább gyermekük, Stella látja kárát, mert nem kapja meg tőlük az áhított szeretetet, törődést, ami súlyos törést okoz a lelkében. A másik történetben a gyermek nem születik meg, mert a családok nem támogatják a fiatalokat. Ők mégis együtt maradnak, a fiú híres rendező, a lány híres színésznő lesz, de ugyanúgy elhidegülnek egymástól, mert a temérdek idő mellett, amit magukra fordítanak, nem marad idejük egymással is törődni, így hát nem születik gyermekük, amire azért titokban mindketten vágynak, így mindketten szépen lassan idegronccsá válnak.
A darab írója és rendezője, Cziczó Attila elsőre nem fest túlzottan pozitív képet, sem magáról a világról, sem a benne rejlő lehetőségekről. Az előadás ugyanis e sötét világkép-skiccek mellett rengeteg problémát érint: a páciensük vállán síró pszichiátereket, az érzelmeket kifejezni képtelen embereket, az abortuszt, a hűtlenséget, a zaklatást, az öngyilkosságot és még sorolhatnánk. Talán ettől is válik kicsit zsúfolttá a színdarab, és amellett, hogy ezeket a problémákat felveti, nem nagyon ad alternatívákat a leküzdésükre.
No, de azért nem kell megijedni, nem fullad a felénél depresszióba az alkotás. Sok-sok vicces, poénos jelenet és beszólás (vagy kiszólás) mögé van elrejtve mindez a tartalom. Rengeteg ötlet dobja fel a zord alapképet, mint például a Star Wars és a Macska-jaj egyes jeleneteinek paródiája. Megkapják a magukét a buta kis színésznőcskék, a menedzserek, a magukat húsznak képzelő ötven éves anyukák és a plasztikbébik is. Csattanóként, az előadás végeztével pedig választhatunk, a díszlet részét képező óvszerautomata és a sörhűtő hordó tartalma közül.
És most jön az a bizonyos de... Mert az egész produkcióval mindezek ellenére nagy baj van, egészen pontosan a baj a színészekkel van. A legtöbbet színpadon levő Zelki Benjámin - akinek nincs könnyű feladata, mert egyszerre kell játszania Apucit és a sikeres rendezőt, Samut – nem tud helytállni szerepében. Nem tud belehelyezkedni karaktereibe, végig érezhető, hogy szerepet játszik, sőt néha inkább csak szerepet mond. Viszont egyszer, amikor felcsendül az énekhangja, elkápráztatja a nézőket. A „sikeres” színésznőt játszó Szilágyi Csillával hasonlóak a problémák, az ő játéka sem hat őszintén, akárcsak a buta színésznőt mesterkélten alakító Tihanyi Fannié, de Bűdi Annamária idegbeteg pszichológusa sem túlzottan természetes a nagy öntudatosságával. A Stellát megszemélyesítő Herczeg Annáé már egy fokkal értékelhetőbb alakítás: mozdulataival és hangszíneivel képes hitelessé tenni a 0 és 18 év közötti gyermekkor egyes jellemző részeit. Danhauser Soma játékát sem érheti negatív kritika, lazaságával megteremti karakterei kisugárzását. Kiemelkedik a többi színész közül Lelolvits Fruzsina, aki képes végigkövetni a fiatal anyából érzéketlen, házsártos háziasszonnyá váló Anyuci személyiségének visszafejlődését.
Cziczó Attila rendezése amellett, hogy sok kreativitást fedezhetünk fel benne (a már említetteken túl például a szülés megjelenítése, a hatásos zeneválogatás), rendezése sokszor érthetetlen: a három darab műanyag asztalt és a székeket többször hordják-viszik a színészek ide-oda céltalanul, mint ahányszor pislogunk az előadás során. Jendrics Anikó díszlete sem mindig értelmezhető: fémszerkezettel körülvett vécé? Jelmezei azonban annál praktikusabbak, egymásra vehetők, így nem okoz problémát az időhiány az öltözködésnél.
Ha az előadást úgy értelmezzük, mintha bepillantást nyernénk egy fiatalok fejében lejátszódó filmbe, ami több alternatívát hordoz, és még nem egészen kiforrott, akkor élvezhetővé válik az alkotás, s ezzel még akár a színészek gyenge játéka is magyarázható, ha azonban mélylélektant vagy valamiféle filozófiát keresnénk, nem fogjuk megkapni, mert az sajnos megbukik azokon, akik közvetíthetnék.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr248003299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.