7óra7

„Oroszlánok ugrálnak a háztetők között”

„Oroszlánok ugrálnak a háztetők között”

2015. 07. 14. | 7óra7

A Progress Pápa harmadik napjára jut minden, ami egy jó fesztiválhoz kell. Izgalmas viták, táncolós buli, fontos beszélgetések. Kivándorlás, családon beüli erőszak, litván-tripp és fúvós-show.

Ekanem Bálint Emota A városi fúvószenekar a Madách Színházban is játszó, pápai Ekanem Bálinttal kiegészülve táncolós bulit csinál a frissen felújított Fő téren. Pápa – a városka, ahol megállt az idő, gondolhatjuk Hrabal után szeretettel – megtelik élettel. Fesztiválozók és helyiek a mindenki által ismert slágerekre mezítlábasan táncolunk együtt; Regős János, a Szín-Játékos Szövetség elnöke is vidáman mozgatja a maga világát.

A harmadik tartalmas nap van a hátunk mögött, jól esik kicsit lazítani. A délután a pesti Proscenion Drámaszínpad előadásával indul, Gothár Péter és Bereményi Géza Megáll az idő című filmjéből készítettek előadást. A Türr István Gimnázium folyosóján játszott anyag egyszerre mutatja be ma és a 60-es 70-es években egy fiatal fiú felnövését, találkozását a szexualitással, szerelemmel, opportunizmussal, hatalommal, lázadással, kivándorlással. A középgeneráció számára kultműnek számító alkotás színpadi adaptációja izgalmas vállalkozás, a történetmesélés jól követhető a filmélmény nélkül is. A zsűri véleménye megegyezik abban, hogy a játszók főleg a fiatalabb szerepekben erősek, hitelesen mutatják fel a kamaszkor időtlen problémáit. Hargitai Iván dicséri Pósfai István Köves Dénesét; Öskü Bálint Pierre-jét; Nagy Éva Szukics Magdáját és Anyáját. Tartalmas, jelen idejű alakítások.

Az előadás sok kérdést felvet, ugyanis bizonyos pontokon kilépünk a Bereményi-történetből, és a jelenből jól ismert helyzetek köszönnek vissza. Illiberális, munka alapú társadalom épül –hangzik el Kati Gábor nagy erejű igazgató-monológjában; fontos dilemma, hogy orvosnak kell-e menni Londonba. Pataki András arról beszél, hogy bár 17 évesen ő is Pierre volt Pápán, akit megfigyeltek, és ha nincs a rendszerváltás, valószínűleg a hatalom el is kaszálja teljesen, mégis úgy érzi, a két kor közé nem tehető egyenlőségjel. Egy államszervezet pressziója mást jelentett a szovjet fegyverek árnyékában, mint ahogy mást jelentett kritikát megfogalmazni és lázadni is, mint manapság. Ezeket az aktualizálásokat és egyenlőségjel tételeket elhibázottnak érzi, amelyek véleménye szerint, gyengítik a tartalmas, értékes anyagot. Több érv is megfogalmazódik pro és kontra, kár, hogy a rendező, Nyulassy Attila nem tudott jelen lenni, és párbeszédbe lépni a zsűrivel, sem a lelkesen hozzászóló többiekkel. Az látszik, hogy az előadás olyan problémára tapintott rá, ha helyenként ügyetlenül is, ami abszolút velünk él.

Megáll az idő - Pósfai István és Kati Gábor

Szintén nagyon is jelen idejű problémáról beszél a Saller. A pécsi Apolló Kulturális Egyesület előadása improvizációkból, etűdökből összeálló töredékes szerkezetű anyag a családon belüli erőszakról, az agresszióról, a gyűlöletről. A nehéz témához hanyag eleganciával, könnyeden, csipetnyi naivitással és jó adag játékos humorral nyúl hozzá a csapat. Kevés eszközt használnak, három villanykörte lóg a mennyezetről, van három székük és két gitárjuk. A fény-sötét dinamika szűkíti és tágítja a fókuszt, így több oldalról meg tudunk nézni egy-egy minőséget. A dalok remek atmoszférát teremtenek, sokat nevetünk. Van dal arról, hogy egy gyerek felnevelése körülbelül 13 millióba kerül, van dal női agresszióról, nem odafigyelésről. A játszók őszintén és tisztán működnek, Cseri Hanna jelenléte, orgánuma lebilincselő, Komlóczi Zoltán jó komikus érzékkel hoz közelebb negatív figurákat, Várkonyi Dániel gyermeki naivitással működtet intellektuális pályákat. Hargitai Iván és Pataki András főleg a karakterek mélységét hiányolja. Lucie Málková, a zsűri cseh tagja nagy lelkesedéssel beszél az anyagról. Tölgyfa Gergely rendező elmondja, hogy az előadást felkészítő foglalkozás előzi meg, és a utána a kamasz nézők pszichológussal beszélgetve dolgozzák fel a látottakat.

Saller

A harmadik előadás egy litván társulat Daukantas című darabja. Egy szót sem értünk belőle, mert nincs sem felirat, sem nyomtatott szinopszis. A magyar előadásoknál sincs. Ebben fejlődnie kell a fesztiválnak, de dolgoznak az ügyön, remélik, hogy jövőre már nem lesznek ilyen problémák. Az előadás szép, archaikus képekkel dolgozó, szövegalapú színház. A felnőtt színjátszók története Simonas Daukantas életéről szól, akinek történeti-tudományos munkássága alapozta meg a litván nemzeti öntudatot. Ideje nagy részét a litván történelem kutatásával töltötte, és könyveket írt, hogy felvilágosítsa honfitársait, megerősítse önbizalmukat és önértékelésüket. Ez a programfüzetből derül ki – mi csak hallgatjuk a litván nyelvet, a lassan változó képeket, ha nem kávét ittunk volna előtte, hanem egy lazító fröccsöt, érdekes litván tripp is lehetett volna az előadás.

Kellőképpen betompulva, de mégis feltöltődve jövünk ki a JMSZK-ból. Pattannak a mondatok erről is arról is, ahogy jövünk vissza a valóságba. Jön pár furcsa poén a furcsa korra, például, nem minden aktualitás nélkül: semmi bajom a szobafestőkkel, amíg a négy fal között csinálják. Végül beleoldódunk a nyáresti örömbe: „Megbeszéljük melyikünknél jobb a bor aztán/ Velünk együtt hazajön az összes oroszlán.” *

Hodászi Ádám

 

* Az idézet forrása: BEKVART - Zsebvigadó
A dal adatai:
Ének/Gitár: Formán Bálint
Billentyű: Lovas Rozi
Basszusgitár: Keresztény Tamás
Dob: Szabó Sipos Ágoston
Trombita: Garami Samuel Miksa
Vokálisszóló: Kárpáti Pál
Szöveg: Formán Bálint
Zene: Bánfalvi Eszter Kvartett
Hangmérnök: Maczkó Róbert
Mastering: Deutsch Gábor
Producer: Zságer-Varga Ákos

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr57992543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.