7óra7

Asztalbontás
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Asztalbontás

Shakespeare: Lear király / Radnóti Színház, Budapest

2015. 10. 15. | Szabó Zsuzsa

Most semmi aktualizálás, semmi kikacsintás, Alföldi kezében a Lear királyból egy átgondolt, élő családi dráma lett.

Még csak az évad legelején vagyunk, de Alföldi Róbert nevéhez már most két előadás fűződik. Másfél héttel Ionesco Makbettjének premierje után a Lear király bemutatójára gyűlt össze a közönség, ezúttal a Radnóti Színházban. Megint valahogy Shakespeare, és megint valahogy Alföldi. De azért ne ugyanúgy üljünk be a két előadásra! Most semmi aktualizálás, semmi kikacsintás, Alföldi kezében a Lear királyból egy átgondolt, élő családi dráma lett.  

lear_10.JPGKováts Adél, László Zsolt (fotó. Toldy Miklós)

A Lear király családi vetületét következetesen és képileg erősen építi fel az előadás, amelyet már a legelső jelenet alaposan előkészít. Étkezőteremben, egy hatalmas, ünnepien megterített asztal körül ül a kedélyes, előkelő társaság. Vacsoráznak, társalognak, de ha alaposabban szétnézünk, sejthetővé válik, hogy mint a nedvességtől málló falakat, a jelen lévő társaságot is a szétbomlás fenyegeti. A vacsora kellős közepén érkezik Lear bejelentése, miszerint országát háromfelé osztja lányai között. Cserébe a lányoknak szavakba kell önteniük, mennyire szeretik apjukat. Miután Gonerilnek és Regannak mézes-mázos szavaikkal sikerül meggyőzniük apjukat, Cordelia nem tud mit mondani, képtelen túlzásokban kifejezni szeretetét. Cordeliát Lear kitagadja, száműzi, később azonban rá kell jönnie, hogy ő az, aki valóban szerette, és bele kell őrülnie tetteinek következményeibe és másik két lányának álnokságába.

A színpadon nem hiába foglal el központi helyet az ebédlőasztal: Alföldi ezt teszi meg a családi egységet jelképező központi elemmé. Az előadás legelején még összetartja a családot és a bizalmasokat, hercegeket. De amint ez az egység megbomlik, a terítéknek is annyi. A háborús állapotokat is leginkább a vacsoraasztal látványán lehet végigkövetni: a dulakodások, őrjöngések következtében az ünnepi teríték egyre mocskosabb, feldúltabb lesz, a kiborult vörösbor vérrel keveredik az eleinte hófehér terítőn. Ez az asztal lesz az, ami menedéket, biztonságot is jelent majd Learnek, és amikor lányai kiteszik, a család végleges kettészakadását szimbolizálva az asztal is kettéválik. A kizökkent világra megbillent színpad is felel: az óriási asztal, és vele együtt minden felénk, nézők felé dől.

lear_1.JPGFotó: Toldy Miklós

Alföldi ezzel az ötlettel befelé fordítja a Lear király történetét. A tér is végig belső tér marad, az étkezőn kívül sem hatalmas rónát, sem sziklaszirtet, sem kastélyokat nem látunk. Az a bizonyos vihar is belül, Learben tombol majd. A meséből, romantikából nem marad semmi. Itt minden valóságos és komoly, ráadásul véresen komoly. A torkokat valóban elmetszik, a szemeket valóban kivájják. A szerepek ennek megfelelően élők, hozzánk közeliek, és nem elemelten mesebeliek. Ugyanakkor az is igaz, hogy motivációik sem elég megalapozottak, mint ahogy a dráma más vonulatával sem sikerül mit kezdenie az előadásnak.

Birodalomról, hatalomról csak kevéssé esik szó, ami, hogyha a már említett erős koncepció ellensúlyozza, nem is feltétlenül hiányzik. Így viszont, például az olyan, közönség felé elhangzó mondat, mint hogy „itt zsarnokság él szabadság helyett”, meglehetősen üresen hangzik. Ahogy az is kérdés, hogy miért olyan hangsúlyos, hogy Edmund, Gloster grófnak a hatalomért mindenkin átgázoló, bármekkora gaztettre kész fia az, aki csettintésekkel irányítja a történetet, kuszálja a szálakat. Pál András egyébként a magabiztos, sátáni fiút nagyszerű váltásokkal játssza, széles és a közönségnek szóló „kikacsintó” vigyorába is sikerül mindent belesűrítenie. Cselszövései miatt a királyi család mellett Glosteréknél is mindenki egymás ellen fordul.

lear_5.JPGSzávai Viktória, Adorjáni Bálint, Pál András (fotó: Toldy Miklós)

A két nagyobbik lányt, Gonerilt és Regant látszólag nem érdekli a hatalom. Amiért a leginkább tűzbe jönnek, az saját érdekük és egymástól elmart szerelmük, Edmund. Szávai Viktória és Andrusko Marcella tud végletekig menően és ezért viccesen hisztis lenni, őrjöngeni. Más eszközre itt most nincs is szükség: sem józan észre, sem megalapozott összeesküvő tervekre. A szövegen túl nem hangsúlyozza semmi, hogy esetleg nekik is lehet valamiféle igazuk, például azzal kapcsolatban, hogy Lear katonái dorbézolnak, eltartásuk költséges, ezért nem akarják őket befogadni.

Ezzel párhuzamosan Learben sem az öregségi rigolyák dúlnak, ami miatt esetleg kétségbe vonnánk igazát. Csak a lányai által megcsalt apát látjuk, akit leginkább sajnálni lehet. László Zsoltnak ezt a figurát ezerféle árnyalatú, a kezdetektől koncentrált, aprólékos munkájával természetes módon sikerül árnyalnia. Cordelia vallomását követő hirtelen haragján kívül egyedül talán csak azt nem sikerül játékával megmagyaráznia, miért dönt úgy, hogy szétosztja a birodalmát. Se nem öreg, se nem megfáradt, csak a szeszély érződik rajta. Lányai kuncognak is a bejelentésén, csak félig veszik komolyan, a fura jelenet miatt mintha nem is igazán a szétosztáson lenne a hangsúly.

Az előadás egy óriási ötlettel rengeteget kerekít Lear történetén. A Bohócot Kováts Adél alakítja, és ebben nem is az a meglepő, hogy a Bohóc nő, hanem az, hogy Lear nője. A recepciós hagyomány miatt már a kezdő jelenetben szinte „sokkoló”, hogy a vacsoraasztalnál Lear megcsókol valakit. Noha a Bohóc nem a lányok anyja, mégis sokkal megfoghatóbbá válik tőle Lear figurája. Gondoskodva, néha Lear fejére koppintva, néha kigúnyolva kíséri a királyt. De feladata egyértelmű: hűségesen követni Leart, néha visszarángatva őt a földre. Személyében Learnek igazi társa van, ezáltal kísérőivel, védelmezőivel való kapcsolata emberivé és megalapozottá válik. Ugyanis Kentet Csomós Mari alakítja. Játékával a grófé lesz a legidősebb bölcs és a néha kifigurázott öreg szerepe is, Learrel való kapcsolatába néhol anyai zsörtölődés és anyai aggodalom vegyül.

Kováts Adél, László Zsolt, Csomós Mari (fotó: Toldy Miklós) / Galériánk a képre kattintva érhető el

Kent idősebb korát is tekintetbe véve, Lear nem öreg. Az öregség nem is kifejezetten az ő figurájához kapcsolódik, hanem inkább egy idősebb generációt jelöl, akik az eggyel fiatalabbaktól eltérő értékrendet képviselnek. És akik az önzés, csalás, hatalomvágy kontra becsület, családi kötelékek tisztelete harcában végül az előbbiek áldozatává válnak. A szerepek mellett az előadásban ezek a szinte tisztán a generációk mentén szétváló értékrendek is leegyszerűsödnek, képletessé, ezáltal izgalmasabbá is válnak.

Talán erős az az állítás, hogy a szerepek leegyszerűsítése ne passzolna ebbe a félig mainak beállított családi történetbe, mindenesetre furán hat. Mint ahogy az előadásvégi öldöklést sem sikerült rendbe rakni. Míg Lear és a visszafogadott Cordelia egymást átölelve, üresen néznek maguk elé, a többiek leszámolnak egymással. A jelenet sem többet, sem kevesebbet nem ad, még akkor sem, ha legvégül csavarnak is egyet rajta.

Az alapos koncepciónak, a végig jól kijátszott, dinamikus színészi helyzeteknek és a csapatmunkának köszönhetően különleges Lear-feldolgozás született. Alföldinek egy ideig nem kell aggódnia, van miről beszélnünk.

(2015. október 4.)

Kapcsolódó

Interjú Alföldi Róberttel

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr547964636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.