7óra7

Somogyi Szilárd segít megújítani Romániában a zenés színházat

Somogyi Szilárd segít megújítani Romániában a zenés színházat

A Szépség és a Szörnyeteg, Temesvári Nemzeti Színház

2015. 10. 24. | DicsukD

Sikerrel kerülte meg a technikai akadályokat az Operettszínház Temesváron.

Bár korábban többször (Elfújta a szél, Isten pénze) róttuk fel a Budapesti Operettszínház rendezőjének, Somogyi Szilárdnak, hogy hajlamos céltalanul használni a rendelkezésére álló látványelemeket, ezúttal bizonyította, hogy ezek hiányában viszont képes frappáns alternatívákat találni. A Temesvári Nemzeti Színház felkérésére rendezte meg A Szépség és a Szörnyeteg című musicalt Bori Tamás játékmester és Duda Éva koreográfus segítségével. A darab a fapados adottságok ellenére komplex és koherens színpadi műként jelenik meg, melyben a jó ötletek sikerrel pótolják a technikai erőforrások hiányát.

szep_2.JPGDaniela Bostan (középen) (fotó: Budapesti Operettszínház)

Az alaptörténethez alkotott keretjáték (egy fiú számítógépes játékán keresztül csöppenünk a cselekménybe) nem tölti be a azt a funkcióját, hogy közelebb hozza a közönséghez a történetet (ami egy Disney-mese esetében nem is feltétlenül lenne szükséges). Mégis működőképes, hisz magyarázatot ad néhány figura megjelenésének elnagyoltságára, a vissza-visszatérő, fotószerű átkötő képekre, valamint úgy általában a vetítésre mint egyetlen valódi díszletelemre is.

Szintén üdítő volt látni Gastont (Victor Bocur), aki az előadást játéka és énektudása révén is a hátán viszi, és aki ezúttal nem egy mesekönyvből kiszakadt izomkolosszusként, hanem pusztán egy teljesen hétköznapi, falubikája-típusú bunkóként jelenik meg (szövege és dalai jobban is illenek így hozzá). Az is valószínűsíthető, hogy a Szörnyeteg predátorszerű megjelenését szintén inkább a szükség szülte, semmint a művészi szabadság, poénként azonban kétségtelenül hatásos. Ugyanez nem mondható el az elvarázsolt kastély lakóinak ruházatáról. Különösen a magyar előadásban Madame de la Nagy Komódnak hívott, operaénekesi babérokra törő ex-társalkodónő megjelenése vállalhatatlan (jelmez: Alina Latan): fájón emlékeztet az óvodai mesedélelőttökön előadó haknitársulatok gyengébb alkotásaira. Az ehhez hasonló apró kilengéseket leszámítva azonban koncepcionálisan és zenei értelemben is korrekt előadást láthattunk.

szep_1.JPGMatei Chioariu, Cristina Vlaicu (fotó: Budapesti Operettszínház)

A herendi porcelán-motívumok, akrobaták és minden földi jó segítségével felpörgetett látványvilágú, Böhm György által rendezett operettszínházi előadás ismeretében kifejezetten furcsa volt látni a temesvári változat némely megoldását. Ugyanakkor annak fényében, hogy a produkció előkészítésének összköltsége mintegy negyvenede volt annak, amennyit egy átlagos budapesti musicalshow-ra fordíthatnak az alkotók, a temesvári közönség egy ötletes, kreatív mesemusicalt láthat a nagyrészt magyarokból álló alkotócsapat munkája nyomán.

Somogyi Szilárd rendező az előadás kapcsán elmondta, hogy mindig nagyon inspiráló számára Romániában dolgozni, hisz akár Erdélyben, akár román nyelvterületen rendez, a másfajta színházi szokások miatt több szempontból a magyarországitól eltérő módszerekkel kell dolgoznia. Ráadásul, bár hivatalosan sok pénz jut Romániában a kultúrára, ez sem a színházak technikai felszereltségén, sem az előadások létrehozására jutó összeg mértékén nem látszik, így a meglehetősen szűkre szabott korlátok szükségszerűen kreativitásra sarkallják az alkotókat.

– Nehézséget jelentett az is, hogy Romániában nincs musicalképzés, így különböző színházakból kellett kihalászni azokat a művészeket, akik kellően jól tudnak énekelni ehhez az előadáshoz. Tartottunk egy castingot, ahol mindezt fel tudtuk mérni, végül ezt követően alakult ki a végleges szereposztás. A Gastont játszó Victor Bucurt és a Szörnyeteget megformáló Matei Chioariut már ismertem Bukarestből, és tudtam, hogy remekül énekelnek, ugyanakkor nagyon örülök, hogy az Operaházból csatlakozott hozzánk Christina Vlaicu, aki a Szépség szerepében nagy bravúrt hajtott végre azzal, hogy elkezdett játszani. Romániában ugyanis még mindig úgy működik az operajátszás, hogy az énekesek csupán bejönnek, eléneklik az áriájukat, majd kimennek – összegzett Somogyi Szilárd.

szep_3.JPGVictor Bocur (középen) (fotó: Budapesti Operettszínház)

– Végül meglehetősen vegyes csapat jött össze, hiszen hozzájuk csatlakoztak a Temesvári Nemzeti Színház művészei is. A három különböző színházi területről érkező társaság azonban nagyon jól tudott együtt dolgozni: kíváncsiak voltak egymásra, kíváncsiak voltak ránk, valamint nagyon nyitottak a Romániában még kevéssé elterjedt zenés színházi világra is, mindez pedig erős katalizátorként működött, és segített legyőzni a nehézségeket. Bízom benne, hogy sok alkalmat élhet meg ez az előadás, hisz immár egyfajta missziónak tekintem a magam számára, hogy segítsek Romániában meghonosítani az ott még gyerekcipőben járó zenés színházi világot – tette hozzá a rendező.

Somogyi Szilárd a közeljövőben is lehetőséget kap arra, hogy az Operettszínház nagyszínpadától eltérő helyen kísérletezzen, hiszen a Nagymező utcai teátrum az ő rendezésében mutatja be november 20-án a Raktárszínházban a zenéssé alakított Virágot Algernonnak című darabot. A Kerényi Miklós Máté, valamint a színházban vendégként bemutatkozó Földes Eszter főszereplésével fémjelzett előadás próbafolyamata már javában zajlik.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr218017241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.