7óra7

Pálya Pompónia: ,,Bárhol, bárkivel, bármit, bármeddig!”

Pálya Pompónia: ,,Bárhol, bárkivel, bármit, bármeddig!”

2016. 02. 16. | DicsukD

„Színházi mindenevő vagyok, szeretnék mindent kipróbálni."

Hagyományainkhoz híven idén is bemutatjuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész szakán végző hallgatókat. A Bagossy László, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályával készített interjúink keddenként jelennek meg. Legutóbb Pálya Pompóniával beszélgettünk színműs élményeiről és emlékeiről, az Örkény Színházban kapott lehetőségéről, valamint a színházi mindenevésről.

Kezdjük az elején: mióta vannak olyan ambícióid, hogy színésznő legyél?

Elég régóta komolyan gondolom ezt. Drámatagozatos középiskolába jártam, és már ott is elsőtől kezdve a Színműre készültem. Esténként a Tűzraktérben és más befogadóhelyeken próbálgattam az egyetemi színpadosokkal. Soha semmi nem volt elég.

portre_ki.JPGFotó: Dicsuk Dániel

Mit jelentett a te esetedben az, hogy tudatosan készültél a Színműre?

Nem volt más alternatíva. Nem érdekelt semmi más. Tulajdonképpen nem kötött le ennél jobban semmi. Már akkor is azt élveztem, hogyha egymás után jöttek ilyen-olyan elfoglaltságok.

Hogy bírtad és bírod ezt a rohanást?

Nagyon élvezem, számomra épp a mostani, nyugodt időszak nehéz – legszívesebben minden bemutatóm után egy héttel már próbálnám a következő előadást. Arra vágyom, hogy terheljenek, mert nagyon nehezen viselem azt, amikor egyedül ülök a szobámban, feladatok nélkül. Olyankor mindig egy kicsit feladom, és azzal áltatom magam, hogy egy tanyán, a külvilágtól elzárva értelmesebb és hasznosabb életet élhetnék.

bunda_k.JPGA bunda - Prohászka Fanni (elől), Pálya Pompónia, Jéger Zsombor (fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Ez a tanya csak irónia volt, vagy tényleg vannak ilyen vágyaid?

Valószínűleg egy kevésbé felszínes, harmonikusabb életformát értek alatta. Vágynak már nem nevezném. Ahhoz el kellett volna köteleznem magam. Inkább valami zsigeri szerelem. Ha vidéken vagyok, és beszélgetek ott élő emberekkel, és megetetem, megitatom az állataikat, vagy csak úgy vagyok velük, valami mélyen, nagyon mélyen megmozdul bennem…

Mi tetszett meg a színműs életed során a legjobban?

Hogy lett egy családom, akikkel azt csináltuk együtt, amit nagyon szerettem – ráadásul komolyan is vettek minket. Tetszett, hogy nem darálódtunk be, és az osztályból mindenki szabad lelkű tudott maradni a maga módján.

nieb_ki.JPGNIEBELUNGbeszéd - Szabó Sebestyén László, Pálya Pompónia (fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

A tavalyi végzősökkel készített interjúsorozatunkban sokan és sokat beszéltek az osztályukról, a közösségükről – az idei beszélgetésekkor ez jóval kevésbé volt eddig hangsúlyos. Szerinted miért van ez, és Te hogy látod, milyen osztály vagytok?

Sose voltak ránk jellemzőek a közös piknikek és egyéb programok – mi nem ilyen értelemben lettünk közösség. Ugyanakkor mindenkit jó érzés tölt el, ha találkozunk, és bár nem biztos, hogy mindenki szívesen dolgozik mindenkivel, de nagyon szeretjük egymást. Nagymértékben befolyásolta az osztályközösséget az, hogy a legtöbbünket elsőre, rögtön érettségi után vettek fel. Az első két évben többen közülünk, így én is, csak magunkkal voltunk elfoglalva. Hogy ki vagyok? Milyen vagyok? Hogy vagyok? Hogy legyek? Ha így vagyok, az mit jelent? És ha meg úgy, az mit? Talán segített volna a válaszadásban, ha közösséggé formálódunk, és kialakul egy hierarchikus rendszer, de ez nem így történt. Talán emiatt olyan nagyon erős szakmai ragaszkodás sem alakult ki bennünk egymás iránt – tulajdonképpen mi mindent szerettünk együtt csinálni, csak próbálni és játszani nem, azt sokszor nyűgnek éreztük.

A kritizálás erős összekovácsoló erő volt. A lázadás amúgy is mindig nagyon össze tudott minket hozni: volt olyan tanár, akivel az egész osztály nem értett egyet, és akkor közösen tudtunk ellene fellépni.

Nagyon sokáig ösztönösen játszottunk és próbáltunk, a színházi értékek hidegen hagytak bennünket – ez végül akkor változott meg legtöbbünkben, amikor kikerültünk gyakorlatra színházakhoz.

nincs_1_ki.JPGNincstelenek - Jéger Zsombor, Pálya Pompónia (fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Milyen volt a viszonyotok az osztályfőnökeitekkel?

Pelsőczy Réka és Rába Roland osztálytársak voltak az egyetemen, és nekik az lehetett a titkolt vágyuk, hogy továbbéltessék a Zsámbéki-féle iskolát, kiegészítve a saját tapasztalataikkal. Bagossy tanár úr jóval racionálisabb és precízebb volt: ő képviselte a „kemény” szakmai dolgokat, Réka és Roland pedig a szemléletmódjukat próbálták átadni. Nehéz volt hármójuknak egyszerre megfelelni, ráadásul mi nem voltunk az a nagyon maximalista osztály, amelyik bent marad éjszaka is próbálni, hogy mindenkinek teljesen megfeleljen az, amit csinálunk – úgy voltunk vele, hogy akkor legfeljebb egyiküknek sem lesz igazán jó… Azt mindenesetre hamar megtanultuk, hogy az, amit csinálunk, nagyon szubjektív. Annyiféle, ahányan nézik, így arra törekedni, hogy tetsszen, teljesen fölösleges.

Három, korábban (vagy a Nincstelenek esetében még most is) az Ódry Színpadon is látható vizsgaelőadásotok volt – számodra melyik a legemlékezetesebb?

Nem tartok még ott, hogy kiemelhetnék bármit is, ráadásul én tényleg mindig minden munkámat nagyon élvezem. Nyilván más az, amikor egy abszolút főszerep révén azzal ismerkedtem, hogy milyen, amikor egy előadás múlik rajtad. A különböző munkák között nem tudok különbséget tenni. Tanulok. Élvezem.

Majd harmadéves korotokban az egyik kiemelkedő színvonalú színházba, az Örkénybe kerültetek gyakorlatra…

Nagyon jó érzés volt, hogy lett egy anyaszínházunk, ráadásul sokat jelentett az, hogy az Örkény révén elkezdték megismerni a nevünket – úgy gondolom, sok munkánk ennek köszönhető. Jó volt, hogy külön-külön is meg tudtunk mutatkozni. Bennünket igen korán megismerhetett és minősíthetett a szakma. Ez a legtöbb, amit egy osztályfőnök és egy gyakorlati hely biztosíthat.

palya_tartuffe.JPGTartuffe - Pálya Pompónia, Nagy Zsolt (fotó: Gordon Eszter)

A Tartuffe-ben ráadásul te egy női főszerepet is kaptál.

Nem volt egyszerű nekem ez a próbafolyamat, magammal kapcsolatban még sok dologgal nem voltam tisztában. Borzasztóan frusztrált, hogy úgy éreztem, nem rajtam múlik, hogy méltó partnere legyek Znamenák Istvánnak és Nagy Zsoltnak. Nem tudtam, mi történik éppen. Bebizonyítom, hogy többet ígértem annál, mint amit tudok, és éppen azért lett ez a feladat, hogy bebizonyítsam, hogy alkalmatlan vagyok a pályára – vagy pont ellenkezőleg. Bedobtak a mélyvízbe. Most már nagyon élvezem.

Idén főleg Székesfehérváron játszol, ahol, vidéki színház lévén, sok műfajban kipróbálhatod magad. Mit tanultál Fehérváron?

Azt, hogy egy színház működhet gyárszerűen is. Sok színész Pesten él, és úgy jár el Székesfehérvárra játszani. Előadás előtt megjönnek, utána rohannak haza. Persze, ezt is megértem. Mégis elég fontosnak tartom, hogy előadások előtt együtt töltsünk időt, és valódi csapattá váljunk – az is számít, hogy a partnereimet ne a színpadon, beöltözve lássam aznap először, hanem már előtte is találkozzunk. Úgy gondolom, nagyon lényeges, hogy a színház közösséget is jelentsen.

És mit csinálsz előadások alatt, amikor nem vagy színpadon?

Szeretek a színpad közelében maradni Követem az előadást és nézem a kollégáimat.

szutyok.jpg            Szutyok - Pálya Pompónia, Blaskó Borbála (fotó: Vörösmarty Színház)

A fehérvári időszaknak az az előnye is megvan, hogy A padlástól a Szutyokig elég változatos előadásokban játszhatsz, egymástól távol álló műfajokban próbálhatod ki magad. Mik állnak igazán közel hozzád?

Színházi mindenevő vagyok, eddig mindenben jól éreztem magam, szeretnék mindent kipróbálni. Majd később rájövök, hogy mi való nekem kevésbé. Most nem tudok ilyet mondani. Kíváncsi vagyok.

A fehérvári bemutatók és szerepátvételek mellett viszed az örkényes szerepeidet, és lehetőséget kaptál az Orlai Produkciós Iroda Száll a kakukk fészkére előadásában is – mozgalmas évadod van…

Igen, és szeretném is, hogy így maradjon. Bárhol, bárkivel, bármit, bármeddig. Most itt tartok. Más igényem nincs. Nyilván a társulati tagság anyagi biztonságot jelent, nekem is ki kell fizetnem az albérletemet, de mégsem ez a legfontosabb. Fel kell tudni állítani egy fontossági sorrendet. Nekem sem megy mindig. De mostanában egyre többször. Színészi feladatokra vágyom…

Kapcsolódó

Beszélgetés Prohászka Fannival
Beszélgetés Szabó Sebestyén Lászlóval

Beszélgetés Feczesin Kristóffal
Beszélgetés Dékány Barnabással
Beszélgetés Kókai Tündével

 

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr458396146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.