7óra7

Híd alatt élő szívtipró keresi a társát
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Híd alatt élő szívtipró keresi a társát

Molnár Ferenc: Liliom / Miskolci Nemzeti Színház

2016. 03. 09. | Hajnal Márton

Az egyik alapvető gond, ami nagyjából két mondat után nyilvánvalóvá válik, hogy Molnár Ferenc szövege felett eljárt az idő.

Az első jelenetben elénk táruló színpadkép még kifejezetten hatásos (díszlet: Cziegler Balázs). A nagydarab, fehér híd óriási, csupasz csontként pörög körbe a színészekkel a forgószínpadon. A drámabéli tereket ez választja el: hol szemből, hol oldalról látjuk a hidat, ettől jelenik meg lelki szemeink előtt a vidámpark vagy egy lakásbelső. A Muskátné körhintáját is idéző díszlet mögött a szabad eget vetítik ki hatalmas méretben (látványvetítés: Hajdufi Péter), ezt, miután Liliom elkötelezte magát Juli mellett, már csak egy fotón látjuk viszont a fényképész lakásában. A híd mellett egyébként csak pár nagyobb kellék jelenik meg, de ez bőven elég az illúzió megteremtéséhez: szék, asztal, némi nád, vérpiros edény. Ugyanaz a fennkölt egyszerűség, ami a Liliom címszereplőjére is igaz. Ez a jól eltalált hatás azonban az első pillanatok után csak imitt-amott jellemzi az előadást.

lil4.JPGSimon Zoltán, Czakó Julianna (fotó: Gálos Mihály Samu)

Az egyik alapvető gond, ami nagyjából két mondat után nyilvánvalóvá válik, hogy Molnár Ferenc szövege felett eljárt az idő. A régies szófordulatokkal egyszerűen nem működnek a poénok, a nyelvezet idegenül csüng a szereplőkön. Ugyanígy nem nagyon lehet ma már mit kezdeni az olyan hosszabb dialógusokkal, amelyeknek a tartalma kizárólag a Molnár korabeli világra vonatkozik. Ilyen például a múlt századi tűzoltók és a katonák közötti különbségek hosszú és céltalannak ható taglalása, amihez egy mai néző már nem igazán tud kapcsolódni. Egy átgondoltabb, merészebb munka a szöveggel minden bizonnyal izgalmasabb eredményre vezetett volna. Mert a történet és a téma lényegét tekintve élő és izgalmas, erre Szabó Máté rendezése sem cáfol rá.

A mindent átható édeskés bú, a tettleges erőszak és a szeretet kéz a kézben járó együttese vagy az elköteleződés nehézségei ma is megmozgatják a lelket. Miért áll ki Liliom egy cselédlány mellett, karrierjét és szeretőit feladva? Ha már kiáll érte, miért nem visz haza neki pénzt, ha egyszer tehetné? Egyáltalán, mit érez egymás iránt ez a két szereplő? Hogy szeretheti valaki Liliomot – kérdezzük, miközben mi is kedveljük őt. A válaszok világosak, mégis, a megfogalmazásukhoz szükség van Molnár drámájára.

lil2.JPGCzakó Julianna, Simonfi Adrienn, Simon Zoltán (fotó: Gálos Mihály Samu)

Nem véletlen, hogy Szabó a dráma pátoszára épít, ritkán ironizál, ez alól csak egy-egy feltűnő rendezői megoldás a kivétel. A fotószerű kimerevedések mellett ilyenek a váratlan zenei vágások, amelyek egy érzelmes jelenetet hirtelen idézőjelbe képesek tenni. Ez gyakran önkényesnek tűnik, a pátosz egy-egy megtörése után ugyanis nem tud mit kezdeni a közönség meghökkenésével, az előadás nem kap új színt vagy értelmet, inkább csak akadozik. Hasonlóan kihasználatlan gesztus, ahogyan a produkció a túlvilági jelenetet ábrázolja. Az angyalokat előadástól függően vagy az Utca-Szak vagy a Baltazár Színház színészei játsszák el, a premieren az utóbbiak szerepeltek. A fogyatékkal élő szereplők a színészek testi valójára irányítják a figyelmet, ezáltal megtörik az illúzió-színház kereteit, ám ez megint csak nincs kihasználva. Ráadásul a komolyabb, szöveges angyal szerepeket Szabó nem bízta rájuk, helyettük a Miskolci Nemzeti Színház tagjaiból válogatott égi őrt és égi alkalmazottat, ezáltal végképp megtörve a szokatlansága miatt izgalmasnak induló koncepció logikáját.

lil7.JPGFotó: Gálos Mihály Samu

A Liliom persze sokban múlik a címszereplőn, és Simon Zoltán tökéletes választásnak bizonyul. Liliomja kamaszos, egyszerűségében szerethető és megérthető. Hős, akire vétkei ellenére alig-alig lehet haragudni. Annyira hozzászokott a magányhoz, hogy szerelmével nem tud mit kezdeni, gyermekként vágyik visszatérni a körhintára, és felelőtlen kisfiúként játssza el a lehetőségeit. Czakó Julianna Julikája valamivel halványabb, különösen az intimebb, kétszemélyes jelenetekben tűnik hiteltelennek. Így sem az első találkozás Liliommal, sem az utolsó jelenet kulcsfontosságú anya-lánya beszélgetése nem tud hatásos lenni.

Az előadás a vágyak és az álmok, a hűség és a szerelem, a megszépített múlt témáira van felfűzve. Egy-egy jelenetben, különösen, amelyekben Simon Zoltán jut nagyobb szerephez, tisztán és szépen pendülnek meg ezek a húrok. Sok más esetben azonban zavarosnak és átgondolatlannak hat a végeredmény. Liliom megint feltámadt, jelezte, hogy itt van, de nem tudott érvényesülni.

(2016. február 26.)

Az előadás adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr758450646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.