Premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de igyekszünk az alkotókat is megszólaltatni.

Őszi szonáta / Orlai Produkció / helyszín: Thália Színház / március 28., 19 óra

Ingmar Bergman filmforgatókönyvéből Vörös Róbert írt darabot, aki rendezőként is jegyzi az előadást. Az érzelmekben bővelkedő történet egy anya és régóta nem látott, annak idején intézetbe adott, fogyatékkal élő lányának a találkozásáról szól. Az anyát Udvaros Dorottya, a lányt Radnay Csilla játssza. Partnereik Fodor Annamária és Széll Attila.  

Radnay Csilla arra a kérdésre, hogyan tudja távol tartani magát a lélektanilag megterhelő szereptől, azt válaszolta, hogy „amikor megformálok egy karaktert, én mindig inkább saját magamból építkezem, mintsem hogy hagyjam, hogy egy szerep rám telepedjen. Van olyan színész, akinél éppen az a technika jön be, hogy teljesen átadja magát az általa életre keltett karakternek, én pont fordítva működöm.”

A színésznő zongorázik is a darabban: „Annak idején azért nem kezdtem semmi komolyabbat a zongoratudásommal, mert rettenetesen lámpalázas voltam. Egyszerűen lefagytam, ha közönség előtt kellett játszanom. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most.”

„Én – habár ritkán látok rá pozitív példát – hiszek az emberi változásban, és hiszem, hogy nem kell törvényszerűen elkövetnünk a szüleink hibáit” – vallja a színésznő. 

Udvaros Dorottya is beszélt arról, hogyan hat rá az előadás és saját szerepe: „Nekem színészként átélni egy ilyen folyamatot egyáltalán nem teher, mert habár kifacsarom a lelkem a színpadon, egy pillanatig sem felejtem el, hogy hol a határ az eljátszott figura és énköztem. Ezzel minden színésznek meg kell birkóznia. (…) Természetesen egy-egy nehéz előadás után borzasztóan kifosztva tudom érezni a lelkem. De ez egyáltalán nem baj, hiszen ha így történik, az azt jelenti, hogy jól sikerült az előadás.”

Vörös Róbert arra válaszolt, hogy miért fogott bele az előadás megrendezésébe: „Egyrészt nagyon szeretek zenés előadásokon dolgozni, mert úgy érzem, ez a világ igazán közel áll hozzám, másrészt akkor merészkedek rendezni, ha egy színdarabhoz személyes közöm van, vagy a benne lévő színészekhez baráti viszony fűz. Az Őszi szonátára mindkettő igaz.”

„Ez egy olyan előadás szeretne lenni, ahol – terveim szerint – „megdolgoztatjuk” a nézőt. Meg kell majd harcolnia az érzelmeivel. Hiszen erről szól maga a Bergman-mű is” – ígéri a rendező az előadással kapcsolatban.

Az előadás a bemutatót követően március 29-én, április 5-én, 15-én és 21-én látható a budapesti Thália Színházban, illetve április 23-án a győri Vaskakas Művészeti Központban.

Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara / Utcaszínházi Alkotóközösség / helyszín: Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér / március 31., 19 óra

Vélhetően szintén megdolgoztatja a nézőit Simon Balázs rendezése is, bár gyaníthatóan másképpen, mint az Őszi szonáta. A darab szerzője, Bari Judit egy észak-magyarországi kistelepülésen készített interjúkat prostitúcióból élő anyákkal. A címben megjelenő halmozottan hátrányos helyzetű angyalok nem mások, mint az állami gondoskodásba kerülő fiatalkorú prostituáltak és az ő gyerekeik. Az előadásban szereplő színészek: Dobra Mara, Daróczi Noémi, Tánczos Adrienn, Boros Ádám, Rábavölgyi Tamás, Simó Krisztián és Várnai Balázs.

Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara (fotó: Szűcs-Szabó Marianna)

"Az Utcaszínházi Alkotóközösség színdarabja korántsem dokumentum dráma. Az előadás esztétikájában különösen nagy hangsúlyt kapott a különböző színházi nyelveket összekötő valóság tisztelete. A Simon Balázs rendező által keresett valóság megragadhatatlan a színpadi realizmus hagyományos eszközeivel" - olvastuk az előadás sajtóanyagában. 

A valóságra és a színpadi realizmusra kérdeztünk rá Simon Balázs, rendezőnél: "A HHH Angyalok egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol sok olyan törvény és körülmény határozza meg az életet, ami a számunkra nehezen elképzelhető (hozzávetőleges érzelmi és anyagi biztonságban élünk, a társadalom és az élet folyamataira könnyebben rálátást szerzünk). Számunkra már az elképzelés eseménye is fájdalmas - milyen módszerekkel adhatóak hát tovább azok az események, amelyek felháborítanak, undorítanak - amelyeket egyszerűen nem szeretünk befogadni? Hiszen az emberi psziché természeténél fogva zárul a szorongást keltő tartalmak előtt, így veszélybe sodródik mind az átérzés, mind az értelmezés lehetősége.  

Lemondunk a sokkoló elemek természethű bemutatásáról, ironikusan tekintünk a legdurvább eseményekre is - szeretnénk, ha azokat a nézők egyszerre átélt és analitikus módon, a történet egészén át megtartott kíváncsisággal fogadhatnák be. A fordulatos és nagy ívű történet helyszínei és körülményei is utalásszerűen, a színész és a néző fantáziáját segítő stiláris elemek alkalmazásával jelennek meg. Lemondunk a filmszerűségről is -  az általunk felépített nyelv csak színházban lehetséges. Azt szeretnénk, ha a nézők fantáziájában jönne létre a "montázs", ehhez elengedhetetlen, hogy a játék szüntelen kapcsolatban maradjon a valóság lehető legrészletesebb képeivel, és hordozza az emberi kapcsolatok és motivációk sokirányú gazdagságát. A színészek fizikai, testi hitelességét segítő jelzések gyors és egyszerű történetmesélést tesznek lehetővé, és egyfajta természetesen groteszk, sűrítő stilizációt."

Földrengés Londonban / Vígszínház / április 1., 19 óra

Mindig komoly kihívás a színház számára praktikus társadalmi problémákról érvényes módon,  tanító hangnemtől mentesen beszélni. Eszenyi Enikő rendezése Mike Bartlett drámáján keresztül nem kisebb dolgot tesz témájává, mint a Föld jövője.

Földrengés Londonban (próbafotó) - Fotó: Dömölky Dániel

Eszenyi Enikő sok humort, ismert slágereket és új formanyelvet ígér az előadás kapcsán feltett kérdéseinkre adott válaszában: „Az író nyíltan beszél arról, hogy milyen alapvető társadalmi és magánéleti kérdéseket vet fel a klímaváltozás. Ezzel az előadással szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, és tudatosítani bennük, hogy a globális felmelegedés mindannyiunk életét megváltoztathatja. Bartlett sok humorral meséli el egy klímakutató szakember három lányának történetét. Az előadásban ismert slágerek is hallhatóak lesznek, például a Goldfrapp-tól a Happiness, Pharrell Williams Freedomja, vagy az I’m Not a Robot a Marina & Diamondstól Sztevanovity Dusán dalszövegfordításaival.

A Földrengés Londonban Kútvölgyi Erzsébet és Lukács Sándor briliáns játéka mellett sok fiatal tehetségnek ad lehetőséget, hogy a Vígszínház színpadán játszhasson. Nagyon nagy élmény ezzel a csapattal dolgozni, ugyanilyen élmény munkatársaimmal együtt felfedezni azt az új formanyelvet, amely remélem, hogy nagyon különleges élményt szerez a Vígszínház nézőinek.”

Az előadás áprilisban 2-án, 7-én, 10-én, 12-én, 21-én, 29-én és 30-án is látható a Vígszínházban.

Várj, míg sötét lesz / Orlai Produkció / helyszín: Belvárosi Színház / április 1., 19 óra

Elsősorban filmről ismert az Orlai Produkció másik heti bemutatója is: aki Audrey Hepburn főszereplésével egyszer is látta a Wait Until Dark címmel 1967-ben készült krimi klasszikust, biztosan nem felejti el egykönnyen. Ezúttal Novák Eszter állítja színpadra a darabot Zöldi Gergely fordításában, Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Ficzere Béla és Horváth Virgil szereplésével.

Orlai Tibort arról kérdeztük, hogyan esett a választás erre az anyagra: „A darabot Zöldi Gergely kollégámmal közösen választottuk ki. Krimit kerestünk, mert az nem volt a kínálatunkban. Elég sok darab átnézése után találtuk meg ezt, amelynek három fordítása is volt, de nem éreztük elég mainak őket, ezért újrafordítottuk. A film eszünkbe se jutott. Az izgatott minket, hogy a velünk való együttműködésben (kvázi társulat) lévő 3 színésznek (Szabó Kimmel, Nagy Dani, Kovács Patrícia) találjunk egy izgalmas feladatot.”

Az előadást a premiert követően április 2-án, 26-án és 28-án is láthatják az érdeklődők Budapesten, a Belvárosi Színházban, majd április 30-án látogat el Győrbe, a Vaskakas Művészeti Központba. Minden alkalommal este 7 órakor kezdődik a produkció. 

Száll a kakukk fészkére / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár / április 2., 19 óra

Ken Kesey 1962-es regénye, miként a belőle 1975-ben készült film is, Jack Nicholsonnal a vagány Mc Murphy szerepében - alapművek. Székesfehérváron Horváth Csaba állítja színpadra az elmegyógyintézetben játszódó történetet többek között Sághy Tamás, Varga Gabriella, László Zsolt, Krisztik Csaba és Derzsi János szereplésével.

Száll a kakukk fészkére (próbafotó) - középen Horváth Csaba rendez (fotó: Vörösmarty Színház)

A vele készített interjúban Horváth Csaba az elmegyógyintézet és a társadalom közötti leképezésről beszél azzal kapcsolatban, hogy mi foglalkoztatta őket az előadásban: „Találóan megfogalmazza egy adott ponton az orvos, Dr. Spivey: az elmegyógyintézet a társadalom mikrováltozata, ahol demokrácia uralkodik, a törvényei szerint kell élni, és elméletileg mindenkinek nagyon jó és kellemes. Valójában az elmegyógyintézet a rajta kívül lévő világ szimbóluma, annak a leképezése kicsiben. Ugyanúgy folynak a hatalmi harcok, a manipuláció, jelen van a befolyásoltság. Izgalmas feladat, hogyan lehet ábrázolni azokat az embereket, akik ott élik a mindennapjaikat, ugyanis pszichésen nem tudtak beilleszkedni a társadalomba, ezért java részük önként, mások külső hatásra, bevonultak az elmegyógyintézetbe, és lehúzták a rolót.”

A szöveg és a mozgás viszonyára is kitér: „Vannak helyzetek, amikor kipróbálom szöveggel is és mozgással is az adott jelenetet, aztán választok. A mozgás általában arra szolgál, hogy a szöveg mögötti tartalmakat megjelenítse.”

Az előadást 3-án, 5-én, 6-án, 27-én, 28-án és 29-én is játsszák a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, minden alkalommal este 7 órától.