„Szeretném azt hinni, hogy felül tudok emelkedni a politikán.”

Mucsi Zoltánnal A halottember című bemutatója kapcsán beszélgettünk a róla kialakult képről, a kortárs színházról és arról is, mennyire zavarja a színház átpolitizáltsága.

Az Emigránsok című rendezéseddel kapcsolatban mondod, hogy te nem akarsz elköltözni innen, téged ide köt a nyelv, a kultúra, József Attila és Pilinszky. A neten lehet is találni egy József Attila versszavalásodat, de különben az ez irányú érdeklődésedre nem igazán derült fény…

Az életem egy bizonyos szakaszában ez a két ember hihetetlen hatással volt rám. Ha azt olvasom, hogy „a lemenő nap szálkamezejében, / az ég dagálya és / a föld apálya idején/ útrakelni, akárhová?”, egy picit rendbe jövök. Hogy nem derült erre eddig fény, nem véletlen. A versszavalás Kamarás Iván Mobilvers című műsorában esett meg, egy gyengébb pillanatomban mondhattam igent a felkérésre. Minden bizonnyal nem tudok annyira verset szavalni, mint káromkodni, de lehet, hogy majd eljön ennek is az ideje, és Jordán Tamás után veszem a bátorságot, hogy József Attilát szavaljak.

A halottember (fotó: Mészáros Csaba)

Két Mucsi van: egy káromkodós, Kapa-Mucsi, és egy Mucsi Zoltán, aki színművész. A közvélemény általában nem tesz különbséget a kettő között, mit gondolsz erről?

Nem szoktam ezen gondolkodni. A szerepek egyike sem én vagyok, de mindben ott vagyok. Az én megfigyeléseimből, iróniámból, cinizmusomból ezeket rakom össze. Hogy milyen kép alakult ki rólam, abban nekem semmi szerepem nincs, annál több az internetnek, hisz bár a pályán töltött harminchét évemben egész sokféle alakot megszemélyesítettem már, egyik előadásomat sem látták egymillióan – a villanyszerelős videót viszont igen.

A Kutyaharapás alcíme mocskosszájú gengszterdráma, de Székely Csaba korábbi darabjaira is jellemző a minél mívesebb káromkodásokra való törekvés. Merész lenne azt mondani, hogy ez a te kézzelfogható hatásod a magyar kultúrára?

Magasztosabb dolog ez, mint ahova én helyezem magam. Jó lenne persze, ha a magyar kultúrára kegyetlen nagy hatást gyakorolnék. Azt nem mondom, hogy hatástalan vagyok, de a káromkodás nem az én találmányom, ebben az országban, az emberek többnyire nem azt mondják, hogy fityfirity vagy a kakas csípje meg, hanem durvábbat, ezeket sűrítettem én a villanyszerelésbe például, amit káromkodásáriának gondolok. Ezek sosem íróasztal fölött kiizzadt szövegek.

Kutyaharapás (fotó: Mészáros Csaba)

A mostani bemutatótok, A halottember Háy János műve. Úgy tudom, a korábbi Háy-darab, a Nehéz, a te karácsonyi ajándékod volt. A halottember létrejöttében mennyire vagy ludas?

Ez azért túlzás… A gyerek című regénye elolvasása után felhívtam Jánost, mondtam, hogy egész tűrhető ez a dolgozat, ebből érdemes lenne drámát írni. János mondta, hogy olyan megtisztelő az ajánlat, hogy nem is akar ennek eleget tenni, mert annyira benne van még a regényben. Aztán már később hivatalosan is felkértük Bérczes Lacival, hogy írja meg, ennek lett a végeredménye, hogy december 24-én írt egy üzenetet, nézzem meg az emailjeimet, van ott egy meglepetés. Ez volt a Nehéz. A halottembernél szintén Bérczes Lacival kértük fel Jánost, hogy bizonyos szempontok alapján írjon egy drámát.

Mit lehet elárulni a drámáról?

Nagyon elfogult vagyok vele, nagyon gyönyörűséges műnek tartom.

A halottember - Mészáros Sára, Mucsi Zoltán (fotó: Mészáros Csaba)

És ha azt a tiltott kérdést merem feltenni: miről szól…?

Egy előadásnak nem szólnia meg üzennie kell szerintem. Üzenni én telefonon szoktam. Egy előadásnak hatnia kell. Ami A halottemberben-, és János műveiben általában hat, az a hihetetlen emberség, az emberismeret, illetve a gondolat, hogy mennyire erős, szívós az ember, és ennek ellenére mennyire váratlanul roppan össze az alatt a súly alatt, amit addig cipelt.

A Nézőművészeti Kft. előadásai között nagy számban szerepelnek kortárs szerzők művei. Függetlenként nagyon kevés pénzből gazdálkodtok, mégis felvállaljátok, hogy inkább jogdíjakat fizettek. Miért ilyen fontos nektek a kortárs dráma?

Nem szoktunk úgy darabot keresni, hogy mivel nem jár jogdíj, mert sokkal fontosabb szempont a társulat mérete. Négyen vagyunk színészek, így nem tervezünk a közeljövőben Spartacus-előadást csinálni. Nálunk a hat fős előadás a megaprodukció, ezért a felkért szerzőknek ezt a számot kell figyelembe vennie. Minden évad előtt összeülünk, és megbeszéljük, miről lenne érdemes pofázni – persze összetettebb problémákat vetünk fel, mint az esztergapadgyártás küzdelmei. Ha találunk olyan drámát a drámairodalomból (ilyen volt például a Philoktétész), amiben fantáziát látunk, nem zárkózunk el tőle.

                                   Philoktétész (fotó: Stúdió K)

A weboldalatokon ez az ars poetica olvasható: „A színházi esték nagy részében az igazi találkozás elmarad, a nézőt nem szólítja meg a színész, azaz a színházi történés elmarad.”  Elég lesújtó kép ez a kortárs színházról, de mit is jelent pontosan?

Emlékeim szerint ezt nem én fogalmaztam…

De egyetértesz?

Azért ez így nagy általánosítás. Sokféle előadás van manapság, van, ami csak azért születik, hogy ketyegjen a pénztárgép, van, ami a közéletet akarja formálni. Nagyképű gondolat lenne, ha azt gondolnánk, egyedül mi tudunk olyan előadásokat létrehozni, amik hatnak. Ám nem szeretnék ítélkezni, mert nem láttam minden előadást az évadban, sőt, vidéki előadást már évek óta nem láttam.

Kutyaharapás - Nagypál Gábor, Mucsi Zoltán (fotó: Mészáros Csaba)

A színházi élet másik nagy aktualitása a totális átpolitizáltság. Akarva-akaratlanul mindenki besorolja magát, vagy besorolják egy politikai szekértáborba. Te mégis ki tudtál maradni ebből, mi a titkod?

Van egy emberi butaságból következő dolog: ha valamiben nem értünk egyet, akkor te már az ellenségem vagy, ki akarlak nyírni. Sokkal egyszerűbb ellenségeskedni, mint megvitatni ezeket a témákat. Ez társadalmi jelenség, amit sürgősen el kéne felejteni. Sajnos amennyire megosztott a társadalom, annyira megosztott a színház is. Én nem akarom besorolni magam és azt sem, hogy besoroljanak, pont elég feladat magamnak és a szeretteimnek megfelelni. Szeretném azt hinni, hogy felül tudok emelkedni a politikán.

És sikerül?

Nem tudom. Talán érdemes lenne erről is egy népszavazást kiírni, hogy be vagyok-e sorolva, talán kisebb költségvetéssel és kampánnyal is működne. Remélem, 99,99 százalék lenne a részvételi arány.