7óra7

Sikerre ítélve
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Sikerre ítélve

Dés - Geszti - Grecsó: A Pál utcai fiúk / Vígszínház

2016. 11. 11. | Turbuly Lilla

Kötelezővé kellene tenni, de nem az iskolákban, hanem közéletünk szereplőinek, hon- és városatyáinknek, valamint csatolt részeiknek.

Száztíz évvel ezelőtt, 1906-ban a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóirat folytatásokban közölni kezdett egy ifjúsági regényt, amiből a magyar irodalom egyik legismertebb műve lett, nemcsak itthon, hanem külföldön is. A szegényes, nyóckeres Pál utcából pedig legenda, ahová olasz turisták járnak fényképezkedni a regényhősöket megjelenítő szoborcsoport mellé. 

161026_1275.JPGA Pál utcai fiúk (fotók forrása: Vígszínház)

A legendák sorsa pedig, hogy film és színdarab után musical is készül belőlük, és ezúttal nagyon jó, hogy így történt. A Vígszínház a már az ezres szérián is túljutott A dzsungel könyve után ismét a Dés-Geszti alkotópáros mellett tette le a voksát, akikhez harmadikként  - mivel Békés Pál sajnos ezt már nem teheti meg - Grecsó Krisztián csatlakozott.

A történetet a lényegére sűrítették. Itt tényleg csak a fiúk szerepelnek, Rácz tanár úron (Fesztbaum Béla) és Janón, a grund őrén (Gados Béla) kívül nem is jelenik meg „felnőtt” szereplő. Nemecsek szülei sem – mert ez egyben egy nőtlenített változat is. A díszlet a régi városkép festett sziluettjével és a jelmezek is inkább a múlt század eleji Budapestet idézik, a prózai szövegek nagyrészt Molnár Ferenc nyelvén szólnak.  A dalszövegekről viszont rögtön hallani, hogy Geszti Péter írásai. Vannak nagyon jól eltalált részek, és vannak olyanok, amelyekben túlburjánzanak a nyelvi poénok és a rímek – így időnként támad némi feszültség a dalszövegek és a jórészt korabelinek megtartott előadásvilág között.  

161028_3363.JPGA Pál utcai fiúk

Marton László rendezése nem értelmezi újra a regényt, nem hoz be új vagy meglepő szempontokat, azt A Pál utcai fiúkat látjuk a színpadon, ami az emlékeinkben él, de egy olyan jól működő, látványos és élvezetes előadásban, hogy az embernek rögtön kedve támad elővenni az emléktárból, újraolvasni és felnőtt fejjel újragondolni. Aztán még olyan eretnek gondolatai is támadnak, hogy tényleg kötelezővé kellene tenni, de nem az iskolákban, hanem közéletünk szereplőit, hon- és városatyáinkat, valamint csatolt részeiket kellene arra kötelezni, hogy nézzék és olvassák, és főleg: gondolkodjanak el egy kicsit közösségről, barátságról, tiszta játékról, árulásról és megbocsátásról, az ellenfél tiszteletéről. A dalszövegek néhány kiszólása és a lépcsőzetes padsorokban gittegyletező fiúk vitái fel is vetik ennek az olvasatnak a lehetőségét.

Ezeken túl van még három összetevője ennek az előadásnak, amelyek miatt nem túl nagy kockázat azt jósolni, hogy hosszú sikerszériára ítéltetett: a zene, a koreográfia és a színészek.

161026_1677x.jpgFesztbaum Béla

Dés László zenéje még a hozzám hasonló botfülűeknek is elsőre ott marad a fejében. (És zümmög most már harmadik napja.) Sok helyen emlékeztet korábbi műveire, mégis létrehoz egy Pál utcai fiús világot. 

Horváth Csaba koreográfiája úgy tudja megőrizni saját előadásainak stílusjegyeit, hogy hézagmentesen épül bele ebbe a nagyon másféle színházba, és közben nem érezni, hogy kompromisszumokat kötne. Egyszerre tudja megfogni azt a nézőt, aki a fizikai színház ismerője és kedvelője, és azt, aki soha még nem is hallott róla. Egyetlen példa, egy idézet a regényből:  „És a kis szőke, vékony csontú, beteg gyerek abban a pillanatban ölre kapta a nagy Áts Ferit, és rettenetes erőfeszítéssel, amelyhez csak a láza, a forró, lüktető láza, az önkívülete adta szegény kis testének az erőt, a meglepett vezért annak rendje és módja szerint a földhöz teremtette.” Ezt a fontos mozzanatot egy úsztatott, hosszú, kimerevített pillanatban tették színpadra, de úgy, hogy nem valószínű, hogy aki látta, elfelejtené.

161027_3058x.jpg

A színészi összjáték mellett két alakítást mindenképpen ki kell emelni: a Bokát játszó Wunderlich Józsefet és Vecsei Miklós Nemecsekét. Wunderlich komoly, felelősségteljes Bokája belülről felépített, sallangmentes, szép alakítás. Vecsei Miklóst „kisebbre” öltöztették: hosszú, bő mellényében, lógó nadrágjában, szőke hajával, kicsit görnyedt vállával tényleg a kis Nemecseknek látszik, és Vecsei feléleszti, majd egyre erősebb lánggal lobogtatja azt a belső tüzet Nemecsekben, amit akárhány vízben fürdetés sem tud eloltani. A Pál utcai fiúknak a történet szerint is szorosabb, tisztább testi-lelki közösségben kell létezni, mint a vörösingeseknek. Hogy ez a színpadon ennyire erősen meg is történik, abban biztosan szerepe van annak, hogy a Pál utcai oldalon játszók egy része frissen végzett osztálytársként régóta játszik együtt. A vörösinges oldalon szépen helyt állnak a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium növendékei is.  

„Hivatásos nézőként”, főleg rögtön az előadás után ritkán érzek késztetést arra, hogy újra megnézzem. A Pál utcai fiúk ezek közé a kivételek közé tartozik, és azt hiszem, ezzel nem vagyok/leszek egyedül.

(2016. november 5.)

A Pál utcai fiúk adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr5611944663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.