Az Aradi Kamaraszínház három napon keresztül vendégeskedik a Bethlen téren. Tapasztó Ernő rendezővel, a színház vezetőjével beszélgettünk többek között a barbár esztétikáról.

A Bethlen Téri Színház ötödik alkalommal megrendezendő Vendégváró Fesztiválján minden évben egy-egy határon túli színházi műhely mutatja meg magát. Idén, január 20. és 22. között az aradiakon a sor. Aki látta akár egyetlen előadásukat is, jól tudja, most sem számíthat sétagaloppra. Három produkciójuk szerepel a fesztivál műsorán: egy radikális stand up tragedy Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll címmel, a Tündéri, egy minimál-szürreál musical és a Sonkamenüett, amelynek a műfaji megjelölése rokokó musical.

Harsányi Attila a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll előadásában (forrás: Aradi Kamaraszínház)

Amikor azt halljuk, hogy Aradi Kamaraszínház, egy kedves kis kőszínházra gondolunk ültető nénikkel, napról napra játszott repertoárdarabokkal és a falon a társulati tagok fotóival. Mi a helyzet valójában? Mit takar az Aradi Kamaraszínház név?

Olyan kis kamarát takar, ahol Fekete Réka (a társulat művészeti titkára – a szerk.) az ültető néni, ahol én fel-alá hánykolódok kétségbeesésemben, ha túl sok a néző és nem tudjuk, mi lesz, de Réka mindig tudja. Szóval ha azt mondják: kő ez a színház, akkor mi azon vagyunk, hogy az legyen, amit akarnak, meg hogy ne legyen az, mert mi meg azt szeretnénk, hogy ne legyen kő. De végül olyan lesz, amilyenné tesszük.

A társulati tagok pedig nem lógnak a falon, a társulati tagoknak nem is kell a falon lógniuk, hiszen ők a Kamaraszínház. Ha lógni fogunk, akkor egyszerre fogunk lógni, na, ilyen a mi kis történelmünk. Harsányi Attila a Kamaraszínház, meg Tege Antal, meg Réka, meg Gujdár Gabi (menedzser – a szerk.), meg Éder Enikő meg Borsos Pali, meg Nótáros Lajos, meg Ghita, meg Ionica, Luci, Cosmin, meg balogjóska, meg...

             Tapasztó Ernő

Milyen szempontok alapján került bele éppen ez a három előadás a Vendégváró Fesztivál programjába? Vagy hogy konkrétabb legyek, miért nem dobjátok le az „atombombát”: a Rudolf Hess tízparancsolatát Harsányi Attilával?

A Hess már sokat robbant, söpört is már el sok mindent, ez volt Harsányival a mi barbár esztétikánk gyújtópontja. Hogy az most miért nem? Egyszerűen mert. Mert mást hívtak, de végül mégis más lett, mint amit hívtak. Lett volna a Kvartett Balog Jóska rendezésében, de már évek óta nem ment, és mivel rettenetesen nehéz a szöveg, egy előadás felújítása nem fért volna bele. Se ideg, se idő nem volt rá. Így marad a Sex, drugs, a Tündéri meg a Sonkamenüett, amit a napokban mutattunk be Békéscsabán, a Jókai Színházban. Csak később vettem észre, hogy mind a hármat én rendeztem: ami viszont gáz. De már késő elzárni a csapot.

Említetted a Kvartettet. Úgy általában milyen gyakran tudjátok játszani ezeket az előadásokat, és hogyan lehet karban tartani őket?

A Hesst a Sexszel együtt folyamatosan játsszuk Gáti Oszkárnál a Menház Színházban és újabbak is készülnek majd oda.  A Tündéri is megy, a Sonkát most mutattuk be, hívják a 13-at is (az aradi vértanúk történetét feldolgozó táncszínházi előadás – a szerk.), Harsányi Attila nyomja az Oroszokat (Harsányi Attila Viszockij-estje – a szerk.) Jó lenne újakat csinálni, de nagyon szét vagyunk szórva, mindenki máshol játszik.

A Tündéri előtt - Cosmin Harbei, Harsányi Attila, Luci Charlan, Tege Antal, Borsos Pál (forrás: Aradi Kamaraszínház)

Ha mégis összejövünk, akkor viszont: bumm! Törnek az asztalok, tányérok, poharak, üvegszilánkok állnak ki a fejünkből, szép vadállatok leszünk, micsoda gyilkolás folyik, csodás! És ez nem rágógumi- vagy aszaltszilva-retorika, ez ilyen barbárul kerek. Bekerítjük a művészetet és felnégyeljük! De ehhez újabb és újabb Hessek kellenek. Vagy még a Hessnél is bátrabb és kegyetlenebb előadások. Erről beszélünk Harsányival nap mint nap.

Éder Enikő és Borsos Pál írták a zenét mindhárom  előadáshoz. Különleges, egyedi dallamvilágok. Ez is az Aradi Kamaraszínház?

Különleges dallamvilágok, mert különlegesek az emberek, akik ezeket a dalokat és gyakran a dalszövegeket is írták. Enikő és Pali színházi emberek, zsigerből érzik mit, hová, hogyan, mikor. És a legjobb értelemben „bolondok”. Éjjel-nappal képesek írni, átírni, énekelni, zenélni. A kegyetlen kuszaságból végül mindig születik valami különös logika - ami az előadásainkat és az egész társulatot is jellemzi.

Harsányi Attila első nem román állampolgárként veszi át az Arad város Kiválósága Díjat

Tízévesek leszünk idén. És még van ebben a kamarában két-három nagy dobás, még pár év. Kell lennie. Mert ha nincs, akkor mi sem lennénk benne. Nem mi fogjuk megszüntetni a színházat, amit mi hoztunk létre, ha eljön az ideje, a színház fog minket elhagyni. De az még nincs itt: végül is csak most kezdtük!