7óra7

Az ajtócsapkodás áriája
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Az ajtócsapkodás áriája

A hülyéje / Miskolci Nemzeti Színház

2017. 02. 15. | DicsukD

Szőcs Artur olyan vehemensen igyekezett egy önmagán túlmutató francia bohózatot megvalósítani, hogy az majdnem annak kárára ment.

Szőcs Artur markáns rendezői elképzelései hol kiváló előadást, hol változatosan sikerült kísérleteket eredményeznek. Nem működnek azonban mindenhol – a rendezői koncepció által megbolondított A hülyéje 360 fokos fordulatot véve ugyanoda jutott vissza, ahonnan elindult: a nézők nevetnek a poénokon, az előadás azonban ezen túl nem nyújt semmit.

Arról persze lehet vitatkozni, hogy egy Feydeau-bohózat esetében milyen elvárásaink lehetnek, ezúttal azonban az alkotók maguk dobták fel a magas szervalabdát – és csak játék közben vették észre, hogy tenisz helyett ez bizony fallabda, ahol a túlzott lendület könnyen megbosszulja magát.

a_hulyeje_4_foto_galos_mihaly_samu_v.jpgRózsa Krisztián, Rusznák Adrienne (fotó: Gálos Mihály Samu)

Márpedig itt valami ilyesmi történt: a túlságosan sok, rányitásra, becsapásra és félreértés-okozásra váró ajtót felsorakoztató színpadkép, a változatos színészi játékstílus, a szereplők által néha előadott operaáriák, a felvonásközi tömegverekedéskor kihulló fogak és a számos egyéb megvalósult rendezői ötlet nem állt össze egésszé, bár többségük Feydeau alaphumora mellett többlet-poénforrásként tudott működni. Szőcs Artur, borotvaélen elég kényesen táncolva, olyan vehemensen igyekezett egy önmagán túlmutató francia bohózatot megvalósítani, hogy az majdnem a francia bohózat kárára ment.

a_hulyeje_3_foto_galos_mihaly_samu.jpgNádasy Erika, Salat Lehel (fotó: Gálos Mihály Samu)

De csak majdnem: a darabot először látó közönség hallhatóan jól szórakozott a poénokon. Miközben azonban a színháznak nyilvánvalóan többnek kell lennie szórakoztató jelenetek soránál – még akkor is, ha Szőcs Artur kétségtelenül változatos ötletekkel dobta fel az amúgy sekélyes alapanyagot, végig fenntartva a figyelmet, sőt az érdeklődést.

Szó sincs arról, hogy Feydeau-t csak egyféleképpen lehet jól játszani, az viszont nem árt – főleg kaotikus színpadképnél és ennyire ötletdús rendezésnél –, ha legalább a szereplők hasonló stílust hoznak. Azonban míg Lajos András (Vatelin), Jancsó Dóra (Mme Pontagnac) és Harsányi Attila (Pontagnac) komolyan veszik szerepüket, Redillonként Rózsa Krisztián és Armandinne-ként Rusznák Adrienne erősen túlzóan játszik.

a_hulyeje_1_foto_galos_mihaly_samu.jpgCzakó Julianna, Harsányi Attila (fotó: Gálos Mihály Samu)

A sokszor kiváló Czakó Julianna (Lucienne) ezúttal modoros, Salat Lehel Pinchardja pedig a maga merevségében egysíkú. Az angol házaspárt alakító Varga Andrea és Molnár Sándor Tamás nem tudnak többek lenni akcentusuk és temperamentumok révén elért nevetések kiváltóinál. Pinchardnéként Nádasy Erika az, aki néhány jelenete alatt is képes valódi, szánnivalóságában vicces karaktert megrajzolni.

a_hulyeje_2_foto_galos_mihaly_samu.jpgSzőcs Artur (fotó: Gálos Mihály Samu)

Szőcs Artur alighanem magával volt a legkedvesebb: a Gerome-ként színpadra lépő rendező ősz hajú, köntösös, napszemüveges hippiként megjelenő öreg szolgájának karaktere az egyetlen, amelyik nem magától értetődő ábrázolása ellenére képes tökéletesen az előadásba simulni. Úgy szórakoztat, hogy annak értelme is van.

(2016. december 14.)

A hülyéje adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr3812262640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd az oldalt!

blog.hu