7óra7

Shakespeare-re költi a Mamma Mia! hasznát a Madách Színház

Shakespeare-re költi a Mamma Mia! hasznát a Madách Színház

2017. 03. 23. | DicsukD

Szirtes Tamás fontosnak tartja, hogy hat hétig minden Shakespeare-ről szóljon a színházban.

A Szerelmes Shakespeare júniusi bemutatója és az azt követő előadások ideje alatt Szerelmünk, Shakespeare címmel szervez fesztivált a színháztörténet egyik legmeghatározóbb szerzőjének élete és művei köré a Madách Színház. A készülő előadásról és fesztiválról, valamint a jövőbeli esetleges musicalbemutatókról beszélgettünk Szirtes Tamással, a színház igazgatójával.

Miért tartja fontosnak, hogy a Madách Színház ilyen formában foglalkozzon William Shakespeare-rel?

Mielőtt komolyabban kezdtem foglalkozni a zenés színházzal, Shakespeare volt életem legmeghatározóbb szerzője. Közel tíz darabját rendezhettem meg, és úgy érzem, hogy annak jó részét, amit szerzői oldalról a színházról tanultam, az ő műveinek köszönhetem. Így amikor megkaptuk a Szerelmes Shakespeare jogait, arra gondoltam, hogy szép színházi egységet alkotna a nagyszínpadon futó előadással az, ha hat héten át az épület többi részében is minden Shakespeare-ről szólna.

szirtes1.jpgSzirtes Tamás (fotó: Madách Színház)

És miért éri meg egy elsősorban a musicalek révén népszerű színháznak egy ilyen fesztivált megvalósítani, ráadásul állami vagy pályázaton nyert támogatások nélkül?

Minden színháznak, így a Madách számára is létfontosságú, hogy jelentős jegybevételt generáljon, ami biztosítja a színház működését. A nagy zenés előadásainknak köszönhetően sikerült tartalékot is képeznünk, és ennek a pénznek nincs jobb helye, mint hogy nemes célra költsük, és a fesztivál során megkíséreljük jobban megismertetni Shakespeare-t a nézőinkkel, valamint ezekkel a programokkal olyan közönségréteget is megszólítsunk, amely amúgy nem jár a Madách Színházba.

Ezek szerint részben marketingköltségnek is tekinthetjük a fesztiválra szánt pénzt – de ez mennyire lehet tartós? Hogyan csábíthatják be saját előadásaikra is azt a közönségréteget, amelyik ellátogat a fesztiválra megnézni Schilling Árpád hamlet.ws-ét vagy meghallgatni Zsótér Sándor gondolatait Shakespeare-ről?

Terveim szerint ez a fesztivál csak az első lépés egy hosszú úton. De önmagában is értéket jelent az, hogy jelentős színházi alkotók mesélnek a Shakespeare-hez fűződő kapcsolatukról, vagy hogy különleges, ritkán látott előadások kerülnek színre. Úgy gondolom, hogy a különböző programokból mind a színházi szakma hozzánk látogató képviselői, mind az érdeklődő nézők sokat tanulhatnak majd. Ezek már így is megérik a befektetett pénzt és energiát, aztán hogy mindez hosszabb távon mivé alakul, majd meglátjuk.

szirtes4.jpgA Szerelmünk, Shakespeare Fesztivál alkotói és fellépői (fotó: Madách Színház)

A Szerelmes Shakespeare próbáit megelőzően a szerepeket casting révén osztották ki. Ez a Madáchban musicalek esetében megszokott, prózák esetében azonban nem.

Az angol vagy a német nyelvterületen, ahol a nagyobb az ország, és a távolságok miatt a rendezők és a színészek sokszor nem ismerik, nem ismerhetik egymást személyesen, prózai előadásokhoz is gyakran tartanak castingot. Ez elsősorban a megismerkedésről szól. Én a Szerelmes Shakespeare castingján azt tapasztaltam, hogy bár ismerjük egymást, de érdemes ilyen körülmények között is megnézni, hogy ki hol tart éppen a művészi pályáján, szóval a jelentősebb prózai bemutatók esetében a jövőben is érdemes lesz castingot szerveznünk.

Mennyire lehet egy rövid castingon felmérni azt, hogy ki a legmegfelelőbb? Musicalek esetében sem ugyanaz elénekelni egy-két dalt, mint három órán keresztül játszani egy zenés előadás szerepét – prózánál pedig még kevesebb az objektív támpont.

A castingnak az a lényege, hogy akár csak néhány perc vagy mozdulat erejéig találkozzon a színész és a szerep. Nem a tökéletes teljesítményt keresem castingok alkalmával, hanem színész és szerep találkozásának ígéretét; ezek inspirálnak engem.

Castingoknál – filmekben vagy külföldi musicalek esetén – az egyik elsődleges szűrő az, hogy a jelentkezők külsőleg is megfeleljenek a rendező elképzeléseinek. Ez mennyire volt szempont? A királynő szerepét elnyerő Csákányi Eszter és Kerekes Éva külső megjelenése például nagyon eltérő.

Sosem szabad lebecsülni azt, hogy a színházban mekkora jelentősége van a külső megjelenésnek. Bizonyos szerepek esetében én is törekedtem arra, hogy a két színész minél jobban hasonlítson az szerzők és általam által elképzelt karakterhez. Erzsébet királynő külső megjelenése a képzőművészetből jól ismert, nekünk is azt kell követni, de ebben az esetben a színészi egyéniségnek is nagy szerepe volt. 

szirtes2.jpgA Szerelmes Shakespeare főszereplői, Solti Ádám, Petrik Andrea, Tompos Kátya, Nagy Sándor (fotó: Madách Színház)

Felmerült önben a Szerelmes Shakespeare kapcsán, ahol a szerzők fiktív Shakespeare-karaktert ábrázoltak, hogy amúgy valójában milyen ember lehetett „ez a Shakespeare”?

Sokat gondolkodtam ezen. Csodálatos, emberfeletti tudással rendelkező személyről van szó. Talányos, hogy miként tudhatott ő ennyit a világról és az emberi természetről. Miközben az életéről rendkívül kevés bizonyított tény ismert – nemrég egy dokumentumfilmben láttam, hogy összesen öt alapadatot tudunk róla tényszerűen, vannak, akik még az őt ábrázoló híres portré hitelességét is megkérdőjelezik. Minden egyéb csak elképzelés, fikció. Mark Norman és Tom Stoppard forgatókönyvírók kitaláltak egy figurát – egyáltalán nem biztos, hogy Shakespeare ilyen volt, de lehetett volna akár ilyen is. A darabbeli Shakespeare erőteljes, színházimádó, szerelmes, érzékeny, alkotói válságokkal küzdő fiatalember: ezek a tulajdonságok tökéletesen megfelelnek a színdarab szempontjainak.

A tavalyi Tony-díjátadón tarolt a Hamilton című hiphop-musical, a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-elismerést pedig a számomra is kiemelkedő színházi élményt jelentő Kinky Boots nyerte meg. Előbbi zenei világa, utóbbi pedig a – részben a transzvesztiták világát ábrázoló – témája miatt számít formabontónak a műfajon belül. A Madách Színház nem tervezi a musicalpalettáját ilyen értelemben színesebbé tenni?

Mi átlagosan másfél évente mutatunk be nagy musicalt, és az éves költségvetésünk igen jelentős részét fordítjuk egy-egy ilyen bemutatóra, úgyhogy olyan darabokat kell választanunk, amelyek a lehető legszélesebb közönségréteghez szólnak. Van még egy fontos szempont. Mi valamennyi nagy musical-előadásunkat non-replica változatban mutatjuk be, ami azt jelenti, hogy csak a példányt és a zenei anyagot kapjuk, a színházi alkotás összes eleme, a rendezés, a koreográfia, a látványvilág is saját. A Hamilton akkora siker, hogy valószínűleg még hosszú évekig nem engedélyeznének non-replica előadást, a Kinky Boots pedig szerintem azon musicalek közé tartozik, amelyek, bár fantasztikus előadások, és New Yorkban vagy Londonban sikeresek, Budapesten nem válnának be.

1_sandor_peter_kozepen.JPGA nyomorultak - Les Miserables (fotó: Madách Színház)

Két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor azt mondta, várja, hogy újabb mérföldkőnek számító musical-remekművek szülessenek a Broadway vagy a West End színházaiban. Azért akad még néhány olyan korszakos siker, amelyet még nem láthattak a magyar nézők – ilyen például a Wicked vagy Az oroszlánkirály is. Ennek mi az oka?

Az oroszlánkirály fantasztikus előadás, és hatalmas siker lenne Budapesten is. Folyamatos tárgyalásban vagyunk a darab jogtulajdonosaival, de egyelőre nem engedik non-replica változatban megvásárolni. Ezt egyébként meg is értem: mivel az eredeti változat mozgás- és maszkvilága olyan sajátosan és jól kitalált, hogy talán nincs is értelme máshogy megcsinálni, hiszen úgy tökéletes, ahogy van.

A Wickeddel – amelyet én személy szerint nem tartok Az oroszlánkirályhoz foghatóan kiemelkedő darabnak – hasonló a helyzet: non-replica változatot nem engednek, minket azonban, ahogy már említettem, csak így érdekelne, nem szeretnénk másolatokat bemutatni.

Miközben az egész világ importálja az angolszász musicaleket, lát arra esélyt, hogy magyar zenés színházi szerzők darabjai külföldön is bemutatkozhassanak?

Ez gyakran felmerül, de általában belefutunk abba, hogy a nem angolszász országokban is prioritást élveznek az angolszász musicalek. Az angol nyelvű piacokra pedig egyenesen lehetetlen bekerülni: az ottani producerek nem kockáztatnak egy kis közép-európai országból érkezett darabbal.

szirtes3.jpgMamma Mia! (fotó: Madách Színház)

Előző nyáron a Jézus Krisztus Szupersztárt Debrecenben, a Madáchénál jóval nagyobb színpadon is bemutatták. Tervezik az előadások utaztatásának folytatását?

Szerencsére több olyan darabunk is van, melyet jóval többet tudnánk játszani, mint tehetjük. A turnéprogramunk erre remek lehetőséget biztosít. A Jézus-turné a következő nyáron is folytatódik – ennek a sorozatnak majd egy Aréna-előadás lesz a záró állomása. Hamarosan a Mamma Mia!-val is elindulunk nagy országos turnéra, miközben azzal párhuzamosan a Madách Színházban is játszani fogjuk.

A bejegyzés trackback címe:

http://7ora7.hu/api/trackback/id/tr6012364045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.