Ez lett a legjobb az összes közül – Premierhez közeledik az Egy nyári éj mosolya
Puskás Tamás, a színház igazgatója egy csokor sárga rózsával köszöntötte az életműdíjat kapott Törőcsik Marit, az előadás főszereplőjét a produkció sajtótájékoztatóján. Az igazgató úgy fogalmazott: „Semmivel sem tudnám jobban megajándékozni, csak ha hazaengedném” – mondta, utalva a sűrű főpróbahétre.
„Ez nem a magyar módi, de átestek a tűzkeresztségen”
Puskás Tamás elmondta, hogy bár a szereplők egy részét ő választotta ki – Törőcsik Marit például csak harmadik próbálkozásra sikerült megnyernie a produkciónak és Nagy-Kálózy Esztert is ő kérte fel Desirée szerepére –, de ahogy másoknak, nekik is részt kellett venniük egy szereplőválogatáson. Hozzátette, hogy voltak izgalmas pillanatok – 24 órával a casting lezárása előtt még nem volt meg az előadás férfi főszereplője, „akkor jött Gergely Róbert” – mondta.
Az előadást Trevor Nunn rendezése alapján magyar színpadra állító Tom Littler – miután elnézést kért, hogy nem magyarul, hanem tolmács közvetítésével kommunikál –, elmondta, hogy ez az előadás a harmadik változata és az ötödik szereposztása a darabnak, de úgy véli: ez lett a legjobb. „Nem csak amiatt a magas szakmai képzettség miatt, amivel a magyar színészek rendelkeznek, hanem mert azt tapasztaltam, hogy sokat hozzátesznek saját személyiségükből az általuk játszott karakterekhez” – fogalmazott.
Egyházi Géza az előadás zenéjét igényes slágernek nevezte, és hangsúlyozta, hogy ez a musical eltér a zenés előadások divatjától. „Sokkal közelebb van a klasszikus értelemben vett színházhoz, sokkal inkább – annak ellenére, hogy Sondheim egy külön kategória a musical-szerzők világában – prózai előadásnak nevezném” – mondta annak ellenére, hogy elismerte: nagyon bonyolult az előadás zeneisége. „Mindegyik dal keringő műfajú, de a keringőnek a legkülönbözőbb módjait képzeljék el.” Puskás Tamás hozzátette: a zeneszerző a West Side Story írójaként vált ismerté, később derült ki róla, hogy tehetséges zeneszerző, és „ezeknek a daloknak a dallamosságával nincsen semmi baj”. Arra a kérdésre, hogy élőzenét, vagy playbacket hallgat-e a közönség, az igazgató elmondta: külön, erre az alkalomra szerződtetett tíz tagú zenekar fogja kísérni a szereplőket, Lázár Zsigmond irányításával.
Számoljon ötig
Törőcsik Mari bár kérdésre sem mesélt a szerepéről, mert „arról soha nem beszélek, a körülményekről szoktam”, azt elmondta, hogy nagyon nagy kihívásnak érezte a feladatot: „A rendező úr beköltözött a szívembe”. Miután elmondta, hogy szeretett a Centrál Színházban dolgozni, a színésznő külön kitért az énekesekre is, hangsúlyozva fontosságukat: „Nélkületek ez az előadás nincs”. Ebben Littler is megerősítette Törőcsiket, hozzátéve, hogy „ahogy Csehovban, úgy itt sincsenek kis szerepek”. Ezután a művésznő drukkolásra buzdította a publikumot. „Van egy dalom, izguljanak értem, hogy ne süljek bele”, de még mielőtt távozott volna a sajtótájékoztatóról, kérdésre válaszolva a Littlerrel való viszonyát érzékeltetendő elmesélt egy történetet. „Volt egy nagy színész, úgy hívták, hogy Básti Lajos és egy nagy szerb rendező, aki a hatvanas években rendezett nálunk, Bojan Stupica. Azt mondta a Bástinak – rendelkező próba volt –, hogy menjen az ablakhoz, álljon ott, számoljon ötig, aztán hirtelen forduljon meg és kezdjen el beszélni. Básti odament, hogy valahogy ezt nem értem. Nem kértem, hogy értsd, azt kértem, hogy csináld. Megfagyott a levegő, hogy mit csinál a Básti, ránézett a Stupicára, csinálom. Fölfogta, hogy kivel áll szemben, nekem ő diktálhatott, kész.”
Gergely Róbert, aki saját bevallása szerint euforikus örömben tobzódott, amikor megkapta Egerman szerepét, biztosította a megjelenteket afelől, hogy valóban átköltözött a Centrál Színházba a Broadway – mint mondta: ő látta Catherine-Zeta Jonesszal a New York-i változatot, és biztosítja a nézőket afelől, hogy ez ugyanaz, noha a színészek tekintetében viszont teljesen más. Megemlítette azt is, hogy fontos számára a visszatérés erre a színpadra, ahol legutóbb húsz évvel ezelőtt, az akkori Vidám Színpadon játszott. Majd azzal zárta: „végre kaptam én is egy rendezőt”.
Replika kontra nemreplika
Puskás Tamás azt mondta, hogy „az összes külcsín tekintetében ez az előadás replikaszerűen másolja azt, amit a londoniak vagy az amerikaiak láthattak”, de hozzátette azt is, hogy különbözik, hiszen itt Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter és az összes többi szereplő jön be a színpadra. Majd azon újságírói kérdésre, hogy nem próbálták-e megszerezni a jogtulajdonosoktól annak a lehetőségét, hogy más előadást készítsenek, Puskás azt mondta, hogy „meg se próbáltunk nem replika jogot kérni”, ugyanis az volt a célja, hogy azzal az előadással ajándékozza meg a budapesti közönséget.
Tom Littler kérdésre válaszolva elmondta, hogy végig ott volt, amikor Trevor Nunn rendezte az eredetit, „pontosan tudom, hogy az egyes döntéseknek mi volt az oka”. Mint mondta: akkora szabadsága van, amekkorát szeretne, és ha szerette volna lemásolni az előzőeket, se tudta volna, mert nem emlékszik rá olyan pontosan, de hozzátette, hogy az előadás fizikai kondíciói azonosak. Megjegyezte azt is, hogy a színészek sajátosságai egyedivé teszik ezt a produkciót is.
Nagy-Kálózy Eszter elmondta, hogy nagy feladatnak tartja Desirée vérbő női karakterét és boldog, mert olyan dolgokat is megmutathat ezúttal, amit a Centrál Színház közönsége még nem látott tőle. Kovács Patrícia – aki szintén izgalmasnak tartja az Egy nyári éj mosolya koncepcióját – kiemelte: fontos volt számára az, ahogyan a szereplőválogatáson kezelték őket az angolok, ugyanis nem az itteni, megszokott sztereotípiák alapján ítélték meg őket, hanem igyekeztek „beléjük látni”. Patai Anna, mint a szereplők közül a legfiatalabb, de sajtótájékoztatók szempontjából látszólag a legrutinosabb, többszörösen hangsúlyozta, hogy nagyon örül annak, hogy ilyen nagy színészekkel dolgozhatott együtt és hogy tapasztalatokat szerezhetett.
Az Egy nyári éj mosolya bemutatójára október 14-én kerül sor a Centrál Színházban.
>>> Egy nyári éj mosolya – időpontok, színlap, jegyvásárlás
Törőcsik Marira nagyon kiváncsi vagyok, nem mindennapi szerep.