Schilling Árpád a Le Monde-ban: Az apátia mélypontja
A körképet jegyző Brigitte Salino kritikus szerint „a hatalom nacionalista beavatkozásával szemben a színházi élet a tiltakozás és a kompromisszum között keresi az útját”. Véleménye szerint a Trafóban történt igazgatóváltás „rávilágít a kultúra összetett helyzetére Magyarországon, ahol a politikai hovatartozás és a művészi tétek összekeverednek”. Úgy látja, hogy miközben folyik egy belső háború a színház és a tánc között, a hatalom nacionalista pályára kívánja állítani a kulturális intézményeket. Egyes művészek a lelküket is eladnák, azokat viszont, akik elutasítják a kompromisszumokat, munkanélküliség fenyegeti – állítja a színházi újságíró, aki az Új Színház „szélsőjobboldali igazgatóságának” kinevezését nem szakmai, hanem politikai döntésnek tartja.
Schilling Árpád interjújában a legsúlyosabb gondnak azt nevezte, hogy a másfél millió Fidesz-szavazó és további másfél millió bizonytalan mellett abból a 4 millió emberből, aki soha nem szavazna a kormánypártra, sokan egyáltalán nem foglalkoznak politikával. Szerinte a polgári tudatnak történelmi és politikai okokkal magyarázható hiánya miatt kerülhetett hatalomra Orbán Viktor, akit „tökéletes populistának” tart. Hívei nem veszik észre, Orbán milyen mértékben hazudik: Putyin-módjára megjátssza az egyszerű embert, kiválóan beszél a nép és a politika nyelvén, s tudja, hogyan kell gyűlöletbeszéddel megosztani az embereket.
„Annak a veszélynek az érzése, amely a köztársaságot fenyegeti, nem hatja át a magyarokat” – véli a rendező. „Szégyennek” tartja, hogy az értelmiség nem tiltakozik. „Elértük az apátia mélypontját. Egyesek félnek, mások pedig azt mondják: minden hiába, a rendszer be van betonozva” – hangsúlyozta Schilling.
MTI
