Twitter Facebook
Nézőpont (Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz - Rózsavölgyi Szalon Arts & Café) megosztása Facebookon Nézőpont (Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz - Rózsavölgyi Szalon Arts & Café) megosztása Twitteren
Nézőpont

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz (Rózsavölgyi Szalon Arts & Café)


7óra78 pont
Közösség8.21 pont

Mire kell itt ennyit várni?

Images_25296
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz - Pogány Judit és Őze Áron
Mögöttünk egy század, az a bizonyos huszadik, amiről mondani illik valamit. Nem feltétlenül azért, hogy dokumentáljuk, hanem hogy megértsük. És amiket itt most megértünk, azok nem is annyira a mögöttünk maradt emberöltők, hanem az elmúltak visszaidézésével – mintegy terápiaként – önmagunk. Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye a Rózsavölgyi Szalonban a maga 3D-s olvasatával beszáll ebbe a terápiába. A kezdeti bukfencek ellenére az előadásnak sikerül a lehetetlen: a próza önálló színpadi életet kezd élni. Még akkor is, ha a színpadi és filmes műfajok erősen keverednek benne.

Mit képes elindítani egy elsárgult naplólapokra jegyzett nagyanyai emlékfolyam? Azt mindenképpen, hogy főhősünk, Dávid (Őze Áron) nyomozni kezdjen a családi múlt után. Ideje mindehhez akad is: barátnője szakított vele, és az önkormányzati munkahelyéről is épp most rúgták ki. Ugyanis egyik rokona szerzetesi múltjáról publikált a Magyar Nemzetben, és ez nem találkozott a kollektív múltunkat megszépítő kormánypropaganda ízlésével. Mert mifelénk már csak így megy ez. Meg persze úgy is, hogy Dávid szüleinek és nagyszüleinek bensőséges múltját kutatva nem csak titkokra és elkendőzni való afférokra, hanem saját életének – az ősei által ráhagyományozott – mozgatórugóira is rátalál. Mindezek által, úgy mellesleg, újra és újra felmondódik egy század, ami közel sem volt oly dicső, sem eposzba illő. Ez a múlt inkább esendő és szerethető, olyan édes keserűség, mely a maga autentikusságában át is konvertálódott a regényből a Rózsavölgyi Szalonba.

Images_25305
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz - Őze Áron

Őze Áron Dávidja a darab első fél órájában sem jelenét, sem múltját nem érti. Őze alakítása – ha nem is szándékoltan – éppen ezt a vergődést mondja vissza: „nem tudom, hogy mi lesz ebből, nem tudom, hogy meg fogod-e érteni, kedves nézőm, amit akarok Neked mondani”. Az előadás első fél órája a többieknél is – Dávid nagyanyjánál (Pogány Judit), Dávid ex barátnőjénél (Gubik Ági) és Benedeknél, aki Domos volt szerzetes rokona (Ozsgyányi Mihály) – ugyanígy, karaktereik belakásával telik. Maximális igyekezettel próbálják megtalálni a helyüket, és ez a magától értetődő természetességgel lélegző játékuk miatt teljességgel sikerül is.
Bár erre kissé sokat kell várni. Mindez annak tudható be, hogy a darabban nagyon sok a párhuzamosan elmesélt, egymással egyenrangú történetszál, amelyeket a rendezés (rendező: Léner András) nem tudott, vagy nem akart egymásnak alárendelni. Azonban eme csavarok ellenére sem vérzett el a darab, mert Léner egy szokatlan kísérlettel oldotta meg ezt a szerencsétlen egymásmellettiséget.

Images_25300
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz - Sztarenki Dóra és Őze Áron

A szerelmi szálakra felfűzött mondanivaló is csak az utolsó jelenetből derül ki. Például csak a legeslegvégén lesz nyilvánvaló, hogy a fiatal Zách Éva (Sztarenki Dóra) miért nem Dávid apját, Domost (Őze Áron) választotta. Ahogy azt is csak az utolsó jelenetekből tudjuk meg, hogy Dávidnak a választott szerelmével, egy kurvával (Sztarenki Dóra) elmaradt randevúja hogyan lesz kihatással a korábban történtekre. Csak ezek után és ezek által áll össze bennük ennek a két történetnek az egyezősége: az a bizonyos „sorsmásoló párhuzam”. Sztarenki karakterei telítve vannak őszinte, gyermeki lángolással, amelytől az egykori – Domos és Zách Éva közti – és ez a mostani – Dávid és a prostituált közötti – szerelem egészen természetes, sorsot meghatározó és megvilágító erőt kap.

Ugyanilyen erővel teli Benedeknek, a szerzetes-rokonnak és Sadinak az egymás felé forduló férfiszerelme. Ettől az izzástól Ozsgyáni Mihály Benedekjének és Sütő András Sadiának közös útja a gyermeki birtoklásvágytól az állhatatos hűségig történő eljutás útjává lesz, melynek a szenvedélyességét a két színész jól eltalált ösztönösséggel hozza egészen közel. Megmutatva, hogy ha szerelemről van szó, a lelkeknek nincsen nemük.

Images_25303
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz -Ozsgyáni Mihály és Sütő András

Pogány Judit most nem játszik rá „pogányos karakterére”: remekel. Az időskori Zách Éva mellett az általa alakított többi éltes karaktert is képes az öregségnek azzal a második gyermekkorbeli rácsodálkozásával megtölteni. Mert Pogány idős Zách Évájában a mindenről lemondás mellett ott van a mindenben reménykedés magától értetődő észrevétlensége is.

Ezek a „sorsmásoló párhuzamok” a második felvonás során egészen sajátos fénytörésben érnek össze. A rendezésnek ezt a fénytörését természetesen lehet vitatni, kérdőjelek közé tenni. Lehetséges-e koncentrált, eleven színészi játék a kivetített vászon kétsíkúságában? Menyiben többlet, ami árnyalja a látottakat, és mennyiben válik a gördülékenység akadályává?

Images_25304
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz - Pogány Judit és Sztarenki Dóra

A kérdés jogos és egyben fontos, hiszen a Léner rendezte Grecsó-próza dramaturgiai értelemben véve nem lett drámává. Sőt, ez a fajta narratív egyidejűség még erősíti is a filmes hatást: azt az érzést, hogy a legutolsó lapon áll össze a sztori. A rendezés éppen erre játszik rá. A színészi játék 3D-s hangoskönyv-epizódjai és a kivetített film dokumentum-etűdjei (fotó- és videóeffektek: Dicső Dániel) nem nyomják el egymást. Egy érdekes és túlzások nélküli rendezői kísérlet világít rá, hogy érdemes várni az előadás végéig, mivel a szkeccsszerű montázstechnikával színre vitt próza, – a drámai ív hiányát tematizálva – képes a darabot drámává alakítani.

Images_25306
Fotó: Éder Vera
Mellettem elférsz - Őze Áron

Minden klasszikus buktatója és kezdeti nehézkessége ellenére így lesz képes mesélni egy korról, és benne személyes történetünkről. Mindezek által lesz érthető, élhető, elvihető egy olyan narratíva, amely a mellettünk, bennünk lévő helyről beszél. A Másik által elfoglalható helyről.

(2014. szeptember 12.)

Csatádi Gábor

2014. október 1., 07:07

0 hozzászólás