Nézőpont

Varró Dániel, Teslár Ákos, Presser Gábor: Túl a Maszat-hegyen (Miskolci Nemzeti Színház)

7óra7	5 pont
Korhatár	0-12

Pöttyök és ernyők

Fotó: Bócsi Krisztián

Túl a Maszat-hegyen - Baj László, O. Szabó Soma

Úgy látszik, Maszat Janka és a 3.á-s Muhi Andris harca a gonosz Pacacárral és Szeplőtlen Szilviával lassan az ország minden színházába eljut. Miskolcon egy, kifejezetten az óvodásokra és kisiskolásokra méretezett előadás várja az érdeklődőket. Seres Ildikó rendezése teljesen konvencionálisan elmeséli a történteket, s a „modernebb” eszközök – füst és videóbejátszás – pontosan ugyanolyan kellékek, mint Andris ágya, a szekrények és a sok-sok esernyő. Ugyanis valami okból esernyők vannak a színpad fölött, esernyők vannak hátul és esernyőket használ a téves irányjelzésre a badar határőr, Turgenyev és szöszesernyőkkel védekeznek a végső csatában a jók a pacaseregek ellen. Az ernyő jól mutat – és jelzi: az előadás valójában illusztráció, egy „melléklet” a mesekönyvhöz.

A produkció ugyanis – egyébként felvállaltan – mindössze történetet mesél el, helyesebben felidézi, megidézi azt. Ezt azonban egyrészt szívvel és stílusosan teszi, másrészt az előadás tulajdonképpen olyannyira „minimál” az eszköz- és kellékigényét tekintve, hogy vélhetően nem telepszik rá a gyermeki fantáziavilágra, a nézők alapvetően csak keretet kapnak a meséhez, meg dalokat és hangulatot, s mindezt szívvel és jópofán adagolják a miskolci társulat tagjai.

Mindebből egyetlen elem lóg ki, amely meglepő módon nem az előadást támogató piros pöttyös Túró Rudi, amely mind vizuálisan, mind tartalmilag a termékelhelyezés színpadilag is vállalható formáját valósítja meg. Megkérdőjelezhetőbbnek mutatkoznak a vokálként üzemelő videóbejátszások, amelyek elvileg elmélyítik a jeleneteket (bár valójában a nem létező statisztériát pótolják), időnként egy az egyben ugyanaz látható rajtuk, mint amit a karakter élőben csinál (természetesen a videó némileg csúszkál a valósághoz képest), máskor borzasztóan animált virágok énekelnek, megint máskor a Babaarcú Démon vészterhes kastélyát látjuk, villám villan s menny dörög – vagyis a videó semmi olyat nem ad hozzá, ami színházi eszközökkel – hanggal, fénnyel – ne lenne megmutatható. Az első videó, amelyen Muhi Andris és Maszat Janka megismerkednek, meg is riaszt, a fiút játszó O. Szabó Soma ezen a felvételen selypít irgalmatlanul, szerencsére a későbbiekben az ilyetén felületességtől tartózkodnak az alkotók.

Fotó: Bócsi Krisztián

Túl a Maszat-hegyen - O. Szabó Soma, Pap Lívia

A Túl a Maszat-hegyenhez először Kákonyi Árpád készített dalokat, néhány éve Tatabányán játszotta azt a változatot Máté Gábor most végzős egyetemi osztálya, ahhoz az (egyetlen szintetizátoron lebonyolított!) bravúros stíluskavalkádhoz képest Presser Gábor dalai sajnos sokkal egyfélébbek, valahogy mindegyikről A padlás valamelyik dala jutott eszembe. Seres Ildikó szerencsésen nem megy rá a musicales hatásdramaturgiára, nem akarja tapsoltatni a gyerekeket, bár az őszintén szólva túlzás, hogy a két részben játszódó előadásnak nincs felvonásvégi fináléja, mindössze behúzzák a függönyt, miközben Jankának épp nekiesne a fürdőkommandó.

Becsülendő, hogy a színészek nem becsülik le a gyerekelőadás jelentőségét, mindenki kedvvel bújik bele szerepeibe, s mindvégig helytállnak. Nekik köszönhetően a kétórás előadás szerencsére nem válik unalmassá, noha az alkotói igények között nem szerepel, hogy a darabról valami – bármi – is eszébe jusson akár a legkisebbeknek, akár a már nagyobbaknak. Márpedig a miért – ti. hogy miért kerül színre egy darab, mi a cél vele – kérdésre nem lehet megspórolni a választ. Itt végül is van válasz: hogy a gyerekek lássanak egy mesét. Ez azonban hosszú távon nem elégséges válasz, így minden színi erőfeszítés ellenére csupán egy illékony élményt biztosít a maximálisan jó szándékú produkció, amelynek kétségtelen előnye, hogy ártani egyáltalán nem árt, és csak használni szeretne.

Ugrai István