7óra7

A bigámia diszkrét bája
7óra7: (6/10)
Közösség: (8/10)

A bigámia diszkrét bája

2010. 10. 03. | 7óra7

1985 szilveszterén indult útjára a Madách Színház egyik legsikeresebb komédiája a Páratlan páros. A forma kellemesen retrós, A miniszter félrelépet is jegyző Ray Cooney története sziporkázó, és a színpadon ugyanolyan lendülettel pörögnek az események, mintha csak tegnap lett volna a bemutató. A végtelen hazugságdömpingbe bonyolódó külvárosi bigámista történetétől az ember pontosan azt kapja, amit elvár egy komédiától. Sem többet, sem kevesebbet.
John Smith egy teljesen átlagos taxisofőr, egy autóval, két házzal, két feleséggel, két élettel, egymástól körülbelül 10 perc kocsiútra. Az altáji hiperaktivitásban szenvedő férfit egy nap a kórházból kell összeszedni, ahol ő maga is összekeveri két életét és a rendőrség elkezd szaglászni az ügyben, amolyan bohózati félautista-dilettáns stílusban, amit Smith ad hoc jellegű mesékkel próbál hárítani, változó sikerrel. Természetesen minden szál összekuszálódik, és el sem lehet képzelni, hogy milyen mese kell ahhoz, hogy két teljesen különálló életet úgy mossunk össze, hogy a két élet szereplői koherens egynek lássák azokat.
Ray Cooney arra az örök érvényű szabálya építette történetét, hogy az igazság gyakran ugyanolyan irreális, mint a hazugság, így csak találgatni lehet, hogy éppen melyiknek vagyunk fül- és szemtanúi. Nem mond erkölcsi értékítéletet, nem penget semmilyen kritikai húrokat, „csak” úgy keveri a lapokat, hogy közben közönsége kitűnően tudjon szórakozni, és az alkotók is úgy gondolták, hogy ennek szellemében nyúlnak hozzá a darabhoz.
Pethes György rendező a színpadot úgy építtette meg, hogy a két ház egynek lássék, és így megteremtette azt a környezetet, amiben a jelenetek, a szereplők és a terek ugyanolyan hibátlanul tudnak egymásba folyni, amint azt a történetben teszik, és nincs közben tér- vagy időzavar (ami ennél az egymásba csúsztatott színpadképnél nagy szó). Ezen kívül Pethesnek már csak a színészvezetésre kellett ügyelnie, hogy mind a ripacsériától, mind a sekélyességtől és az olcsóságtól távol tartsa színészeit, és ez sikerült is.
Cseke Péter, alias John Smith kispolgári hedonista, akinek stresszmentes carpe diem filozófiája érthetőmód vonzó a nőknek, és ez alakítja az összes többi konfliktust is. Kökényessy Ági és Tóth Enikő (Mary és Barbara) feleségek és szeretők egy személyben, játékukat mértéktartó libidóval töltik meg. Szerednyey Béla hithű munkanélküli és főállású macsó, harsány hangember, aki miután még inkább összekuszálta a szálakat, szórakoztató cinizmussal hagyja magát sodródni az árral. A két felügyelő közül (mert ugye két John Smith után nyomoz a rendőrség), Lőte Attila igazi brit-amerikai nyomozó-sheriff stílusparódia (lehetetlen szemöldökmozgása, és kötényes teafelszolgálása az est legsikeresebb mozzanatai), Pusztaszeri Kornél pedig a hétköznapi anti-rendőr. Mindössze egy karakternél fordul elő esetlegesen túlzóan harsány hangvétel, Lippai László Bobby Franklynjénél, de ez a szereptől egyáltalán nem idegen, ugyanis a meleg emeleti szomszéd szerepe esetében ez tekinthető akár általános szerepfelfogásnak is.
Úgy tűnik a Páratlan páros kiállta az idő próbáját és annak, aminek készült: esti kikapcsolódásnak, korrekt szórakoztatás gyanánt még ma is maximálisan megállja a helyét.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr868003957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.