7óra7

Boldogsághormon intravénásan
7óra7: (9/10)
Közösség: (8/10)

Boldogsághormon intravénásan

2010. 10. 03. | 7óra7

Zenés komédia? Fiatal álmodozó lány meg erkélyen felmászó katona? Ráadásul mindez még szerb meg bolgár is? Atyaúristen, mi lesz ebből? – gondoltam, kissé rémülten olvasva a színlapot. És még csokit is osztogatnak. Gyanús. Erős kételyeim voltak azt illetően, hogy lehet-e ebből valami eredetit kihozni, ám szerencsére kétségeim feleslegesek voltak. Máté Gábor frenetikus komédiát állított színpadra, ami garantálja a három órán keresztüli önfeledt röhögést.
A mese nem túl bonyolult: szerelmi kalamajka egy bolgár úri kisasszony (Raina) és a rejtélyes csokoládékatona közt, akiről később kiderül, hogy egy gazdag svájci katona. További szereplők: a lány vőlegénye Szergej, a bolgár hadsereg ifjú titánja, aki szabálytalanul nyeri meg a háborút, ráadásul beleszeret a cselédlányba. Raina apja öreg bolgár tábornok, aki bár nagyon szereti szakmáját, nem nagyon ért hozzá. No és végül az anya, a kissé sznoboskodó nagyasszony, aki ügyesen irányítgatja családját.
Az előadás azonban nem merül ki a puszta vígjáték szintjén. Egyben önmaga paródiája is, amit legjobban az énekes betétek mutatnak. A szereplők ugyanis nem egyszerűen elkezdenek énekelni játék közben. Kilépnek a színpad elejére, az egyik zenész eléjük rakja a mikrofont, énekelnek, mikrofon el, majd vissza a díszletbe, fricskát mutatva ezzel az operett és a musical sokszor kényszeres énekeltetni akarásának. Az egész mű paródia jellegéhez hozzájárul maga a zene, amit itt ki is kell emelnem. A leginkább klezmerhez közel álló hangszerelés jól megteremtette a keleties atmoszférát, emellett hallatlanul igényes és virtuóz játékáért le a kalappal az egész zenekar előtt. Ám mindez nem elég. A zenekar és a zene itt nem egyszerű kellék, hanem a játék szerves eleme is. A színészek folyamatos kontaktusban vannak a zenekar egy tagjával, aki egy-egy drámainak tűnő résznél kérdően pillant rájuk, jöhet-e már a zene, vagy mi legyen. Emellett időnként maguk a színészek is hangszert ragadnak, és saját dalukat kísérik, vagy bejátsszák egy-egy dallam felvezető hangjait.
A karakterek mindegyike igényesen megformált, friss, élő figura. Jordán Adél Raina alakjában jól ötvözi az esendő kamaszlány figuráját, a talpraesett menyecske karakterével, aki tisztában van vonzerejével, és használja is azt. Nagy Ervin kellő öniróniával kelti életre a hősszerelmes Szergej kissé groteszk figuráját, aki inkább külsejével, mint eszével tündököl, és nagyon fárasztja a fennkölt plátói szerelem, amit Raina rangja megkíván. Az első felvonásban szinte nyámnyila, a harctéren csokit majszoló, ijedős kisfiúként megjelenő csokoládékatonát Kocsis Gergely mesterien formálja pillanatok alatt egy megfontolt, művelt, nett svájci tisztté. Haumann Péter lehengerlő humorral rajzolja meg az éretlenkedő, feleségétől függő (és ezt annyira nem is bánó) családfőt, aki egy kemény, erényben és tisztességben megőszült tábornok helyett inkább egy aranyos, szerethető nagypapára hasonlít. Bodnár Erika hallatlanul elegáns nagyságos asszonyának alakja mögött felsejlik (még ha vígjátéki keretek között is) a felkapaszkodott újgazdag rétegek fennhéjázó életmódjának kritikája is.
Máté Gábor rendezésének érdekes momentuma, hogy a két cseléd, Luka (Pálmai Anna) és Nikola (Bán János) alakját kiemeli a puszta karakterszerepből. Dialógusaikban megjelenik a szolgaiság és az alázat kérdése. Luka, a fiatal cselédlány megveti urait sokszor álságos életmódjukért és nem érti, Nikola mért tűri hosszú évek óta, hogy a családtagok botlásaiért mindig vele vitetik el a „balhét”. Miért nem tálal ki és zsarolja őket? Erre Nikola óvatosságra inti, szerinte ez csupán alázat és tisztelet a munkája és a család iránt, amit el is ismernek. Úgy gondolja, az ember csak akkor érheti el célját az életben, ha „tudja, hol a helye”, és ez igaz a gazdagokra is. Bár a gondolat nincs teljesen kibontva, felveti a kérdést, vajon Nikola nézőpontját a gyávaság, vagy az egyszerű praktikum adja-e.
Mindent összevetve érdekes és pikáns interpretáció született a Katonában, amit nemcsak azért érdemes megnézni, mert a bejáratnál csokit osztogatnak, hanem mert egy Csokoládékatona legalább annyi boldogsághormonnal ér fel, mint tíz habos torta.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr808003275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.