7óra7

Lerobbant nosztalgiaállomás
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

Lerobbant nosztalgiaállomás

2010. 10. 03. | 7óra7

Rideg Sándor Indul a bakterház című műve talán sokkal kevesebbeknek mondana valamit, ha a számtalan színházi feldolgozás mellé nem készült volna el Mihályfy Sándor '79-ben bemutatott, mára már szinte közhelyszámba menően magasztalt és legendásnak tartott kult-tévéfilmje. Azóta fokozatosan estek ki a divatból és az írók tollából a vidéki életet feldolgozó művek, de Bereményi Géza úgy érezte, számára mind a témában, mint a regényben van annyi töltet, hogy azt színpadra állítsa.
Bendegúz édesanyja úgy érzi, ideje, hogy léhűtő fia valami hasznot is hozzon a házhoz, nem mellesleg beletanuljon a kétkezi munka felelősségteljes művelésébe, ezért megkéri Patást, hogy adja be valahová dolgozni. Így köt ki a Bakternél, akinek, mondani se kell, ettől kezdve teljesen felfordul az élete. Bendegúz, bár besegít a ház körüli teendőkbe, mindig igyekszik hasznot húzni a kényszerből, és hiába próbálják kerékbe törni, furfangossága túljár az iszákos Bakter és annak ismerősei igencsak megkérdőjelezhető szellemi teljesítőképességén. Az itt élők intelligenciája és életrevalósága a nullához tart, de önmagukat legalább annyira komolyan veszik, mint elvakult filozófusok az őrült nézeteiket, így az idő előrehaladtával egyre nagyobb káosz és egyre több komikus helyzet adódik.
Ezekkel a szituációkkal pedig sok mindent sikerül csinálni a színpadon, csak kihasználni nem. Ennek az egyik legfeltűnőbb jele, hogy a színészek nem játszanak vagy átélnek – nevezzük bárhogy –, hanem poénkodnak a színpadon. Eperjes Károly Baktere egy harákolós, ordítozós, részeges vadállat, akiből az emberség csírája is hiányzik. Mivel nincs mögötte biztos alapozás, rengeteg indulatot és energiát pazarol el, kivetítve azt hangjába, aminek köszönhetően egyáltalán nem lehet érteni, hogy mit mond. Bajcsay Mária banyája néha találkozik az öreganyókról a népmesék alapján kialakított képünkkel, így az életnek a szaga néha felszáll a lábosból, amiben a gombócokat főzte, de egy komplett háztartást már nem tud megjeleníteni. Kőrösi Csaba ügyeskedik és túlzó színjátszást folytat Patás szerepében, ami mögött a sántításon kívül aligha fedezhető fel ok és konkrétum. Őri Ádám Bendegúzában van egyedül egyfajta ösztönös létezés, de hiába esne át ő minden színpadon történt eseményen, és van rácsatlakozva érzékeivel erre a katyvaszra, ha egyszerűen semmi nem is történik. Kuna Károly artikulációs gondokkal küszködő Buga Jóskája legalább annyira didaktikus, mint Szűcs László és Szalma Tamás csendőrei, akik egy-egy általános népiesnek vélt sablonra vagy könyvben olvasott, esetleg tévéből ellopott gesztusra építkeznek. Dobra Mária nőies adottságaival ugyan élethűen testesíti meg Csámpás Rozit, fizikai lényén kívül semmi más nem mutatkozik meg, mivel őt sem lehet érteni.
Az egy dolog, hogy a színészek nem tudnak beszélni – nem akusztikai problémák voltak, mert Őri Ádámnak vagy Bajcsay Máriának sikerült közvetítenie a szöveget –, de sokkal jelentősebb az a kérdés, hogy eldönthetetlennek tűnik, miről szólt az előadás. A vidéki lét viszontagságairól? A felnőtté válás problémáiról? Hogy mennyire szánalmasak és kicsinyesek vagyunk, netán hogy mennyire romlottak?
Bodnár Enikő ötletes és egyedi parasztházat emelt a szemünk elé, ahogyan a nádas megjelenítésében is akad nem kevés szellemi töltet, nem beszélve a ház tetején néha elhaladó kis játékvonatról, ahogyan a jelmezek (ugyancsak Bodnár Enikő munkái) színvilágában és valósághű, de stílusos szabásában is nem kevés lehetőség rejlik. Szintúgy az alapműben. De kohézió – kimondani is szörnyű: gondolat – nélkül ezek értelmezhetetlenek, pláne, hogy nem is volt jelentéshordozó szándékkal kezelve. Minden seb egy helyről fakad: ennek az előadásnak nincsen dramaturgja, aki szépen elkötné és betömné ezeket a hiányosságokat.
Bendegúz története ugyan átélhetetlenné vált, Rideg erős szituációi, Mihályfy filmjének emlékei és a nosztalgiázás kellemességéből fakadó elnéző fogékonyság mégis meg-megmozgatta a nézők képzeletét. Összességében nem is lenne ezzel semmi baj, csak hiányzik a színház.
(Sportház, Szombathely, 2008. október 8.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr18003217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása