Viccek, történetek, anekdoták alkotják Vallai Péter önálló estjének műsorát, aki Karinthy Frigyes, Nagy Endre, Salamon Béla, Molnár Ferenc, valamint egyéb ismert vagy kevésbé ismert irodalmárok, színészek, színházi és közéleti emberek történeteit saját emlékeivel egészíti ki. A zsidó tematikára felfűzött - de attól gyakran „elkalandozó” -, estéről estére változó repertoár igazi kikapcsolódást jelenthet a visszafogott esti szórakozást kedvelő publikumnak, és akár aperitifnek, akár desszertnek bátran fogyasztható egy kivételes vacsora kiegészítéseként, de kecsegtető alternatíva a főműsoridős szórakoztatóműsorokba kissé belefáradt nagyérdeműnek is.
Bár Vallai Péter kitűnő előadóművészi tehetségéhez kétség sem férhet, és a közönséggel is gyorsan megtalálja a közös hangot, az aktuális élmény mégsem volt mondható teljesnek, mert az első előadás érzékelhetően egyben az első próba is volt, így egyrészt a szövegválasztás nem mutatott semmiféle dramaturgiai ívet (a lezárást kivéve), másrészt a zongorakísérő is (a tervek szerint mindig „a három Darvas” közül az egyik, ezúttal a legifjabb, Kristóf) csak fel-felharsanó, félszeg kibicnek, semmint teljes értékű alkotótársnak bizonyult. Szinte biztos, hogy még néhány előadás, és ezek a defektusok valószínűleg úgy tűnnek el, mintha soha nem is lettek volna. Persze a személyes hangvételű előadásmód és az „igaz történetek” így is megteremtenek egy nosztalgikus, családias, „történelemillatú” atmoszférát, tele (ön)iróniával, szépséggel és emberséggel, ami addig is pótolja ezeket a hiátusokat.