7óra7

Parainesis
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Parainesis

2010. 10. 03. | 7óra7

Shakespeare vígjátéka a Budapesti Kamaraszínház feldolgozásában nem is annyira vígjáték, mint inkább egy jól átlátható szerkezetbe csomagolt, fordulatos dráma, egészen az utolsó pár percig, amikor végül férjhez adnak egy szajhát és feleségül vesznek egy apácát. Bécs hercege az előadás elején elutazik, a kormányzást pedig helytartójára bízza, aki szigorú törvényeket vezet be: le akar fejeztetni egy nemes úrfit, Claudiót, amiért az teherbe ejtette szerelmét, még mielőtt feleségül vette volna. Míg megy a huzavona, hogy lefejezik-e a fiút vagy sem, kiderül, hogy a herceg nem is utazott el, hogy a helytartó szigorú erkölcsi törvényei mögé bújva próbálja leplezni saját alantasságát, és hogy a nép erkölcsei a törvényektől függetlenül romlottak.
A mű kicsit felidézheti bennünk a Mátyás király-meséket, ahol az uralkodó úgyszintén álruhában járja az országot, és próbálja felmérni a helyzet súlyosságát, megismerni népét. A herceg szép kis kiképzést kap, hisz nem is nagyon találkozik boldogsággal, őszinteséggel, csak problémákkal és talpnyalókkal, amíg inkognitóban tartózkodik. Az egyedüli kivétel ez alól a porkoláb, aki hű marad a herceghez, még úgyis, hogy nem tudja, hogy ő az. Ettől függetlenül azért érzékelhető, hogy mekkora konfliktust okoz benne, hogy mást mondanak a benne rejtőző erkölcsi parancsok, illetve a helytartó által hozott törvények. Az előadás egy örökké aktuális problémát jár körül: isten törvényeit, hazám törvényeit vagy saját törvényeimet vagyok köteles elsősorban betartani? Mindhárom típusból felvonultat egy-egy karaktert: Izabella, Claudio húga, az apáca, aki testvére életéért sem adná oda a szüzességét; a herceg, aki, ugyebár azért is lett herceg, mert felesküdött országa törvényeire, feladata pedig, hogy azon munkálkodjon, hogy ezek tökéletesen működjenek; végül a porkoláb, aki mindent megtesz, hogy megmentse Claudiót, mert a törvény, amit be kellene tartania, nem egyezik értékrendjével. Persze vannak olyanok is, akiknek semmi sem szent, sem az isten, sem a király, sem önmaguk. Lucio, a nagyszájú léhűtő például össze-vissza hazudozik a papnak a királyról, a királynak a papról, a helytartó megpróbálja megvesztegetni az apácát, hogy szabadon engedi testvérét, ha neki adja ártatlanságát, Marianna, a helytartó menyasszony pedig gátlástalanul becsapja kedvesét.
Az előadás szövege végig hű marad Shakespeare-hez, emiatt fel van adva lecke a színészeknek. Kevés hibával dolgoznak, leszámítva a herceget játszó Varga Zoltánt, aki ilyenkor a játékból is kizökken. Dóczy Péter hitelesen alakítja az önmagával meghasonlott erkölcstelen helytartót, akárcsak Kerekes József az ő ellentétét: az öntudatos, erkölcsös kisembert, a porkolábot. Karácsonyi Zoltán önző, de kitartó Claudiója illik az előadásba, úgy, ahogy a testvérét alakító Szőlőskei Tímea vergődő és ugyancsak önző apácája. Dózsa Zoltán unalmas életet élő, izgalomra vágyó nagyszájú léhűtője pedig jól tükrözi az egész mű szervező erejét, a problémakreálást. A nem annyira kidolgozott jellemeket játszó színészek - Cs. Németh Lajos, Németh Kristóf, Haás Vander Péter, Csadi Zoltán, Szűcs Péter Pál, Nagy Enikő, Trokán Anna - is együtt élnek az előadással.
A díszlet ötletes. Csak egy tükröt használ a rendező, egyben díszlettervező Csiszár Imre, ami jól láthatóvá teszi az egész színteret, és amikor a szereplők önreflexióit a tükörrel szembehelyezkedve közvetítik, olyan, mintha a lelkiismeretükkel beszélgetnének. Az újító próbálkozások, a kortárs pop-számok nem igazán illenek bele az előadásba, nem ezektől válik napjainkban is aktuálissá. Maximum akkor van funkciójuk, ha azért szólalnak meg, hogy a fiatalok jobban bele tudjanak helyezkedni az előadásba (a nézők közül egy iskolás csoportból a lányok tényleg dalolgattak).
Végső soron az előadás hasonlít egy erkölcsi példázathoz, csak nem rágja a szánkba a tételeket, hanem igyekszik elgondolkodtatni azon, hogy vajon mi irányítjuk az életünket vagy van valamiféle felsőbb hatalom? Ez a hatalom lehet földi, vagy csak az éginek vagyunk képesek engedelmeskedni? Hol vannak az erkölcsi határok? Mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését és végül happy end lesz?

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr258004065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása