7óra7

Swingerklub konyhafilozófusoknak
7óra7: (4/10)
Közösség: (0/10)

Swingerklub konyhafilozófusoknak

2010. 10. 03. | 7óra7

Fülledt nyári nap az orosz világ szebbik, gazdagabb, arisztokrata felén. A tökéletes béke és nyugalom, a gondtalanság látszata azonban végzetes konfliktusokat rejt: az unalom, a képmutatás és az értelmetlenség belülről rohasztja a kis társaságot, amelyben a lappangó konfliktusok elkezdenek körvonalazódni. A Gorkij által megírt posványt azonban nem sikerült érzékletesen színpadra állítani az Ódry Színpadon.
Természetesen nem a vibráló akciójelenetek, vagy a sodró történetet hiányzik a színpadról, hiszen Gorkij egy állapotot, a tehetetlen és korlátolt úgynevezett „értelmiség” felsőbbrendű gőgje mögé rejtőző elállatiasodott, az élettel teljesen elhagyatottan sodródó életekből ad ízelítőt (amolyan csehoviasan), amely a színpadon csak nagyon kövezetes és pontos koncepciót követve lehet érdekes, azonban ez hiányzott Hegedűs D. Géza rendezéséből. Nem sikerült a karakterek közötti összefüggéseket leképezni (már a ki kivel akar lefeküdni? című népszerű játékon kívül), és adós maradt azzal is, hogy valódi ívet járjon be a történet, így jól és kevésbé jól sikerült jelenetek váltják egymást (ez utóbbiból a második felvonásra több jutott), és ugyanez mondható el a színészi teljesítményekről is.
A színpadi átlagból viszonylagosan kiemelkedőnek bizonyult a lúzerházaspár: az egyébként már diplomás (tavaly végzett) színész Lazók Mátyás kívülálló Dudakovja és az ő még kívülállóbb, kisszerűnél is csekélyebb kaliber feleségét játszó Tar Renáta, az író szerepében biztos talajon mozgó Rusznák András, az egyedülálló, idősödő értelmiségi Maria Lvovna problémáit hitelesen átérző Petrik Andrea. Jó pillanatokat szerzett még a szelesen szerelmes ifjonc Rjuminként Józan László, illetve a hevességet és határozottságot a rejtőzéssel kombináló Klem Viktor Vlasz szerepében. Az eseményeket rezignáltan végignéző gazdag nagybácsi, Szemjon szerepét a rendező-osztályfőnök, Hegedűs D. Géza vállalta magára, de az ő alakításában is mindössze a valóban kedves gesztus értékelendő. A többi szerep ezúttal szürkén egymásba mosódó masszaként maradt meg bennünk.
A történet hosszas konyhafilozofálgatással indul (ez eltart egy egész felvonásig), aztán sajátos swingerklubba csap át, majd a tehetetlenség feletti búsongással végződik (bár néhányan kijutnak az önsajnálat mocsarából). Az alkotók nem sok energiát fektettek a formai elemekbe, így a nézőnek mankóként csak a szöveg, és néhány jobban sikerült alakítás marad, igaz előbbi vészesen soknak bizonyul, Bíró Dénes dramaturg kesztyűs kézzel bánt a dialógusokkal.
A nézőre nincs sok minden rábízva, hiszen a tanulságot mondatról mondatra meghallgathatjuk szereplőink szájából, megtudván, hogy milyen szánalmas értékrendek mellett tengetjük életünket. Ettől így, mindenféle értelmezési keret nélkül (hacsak a sörösrekesz-halmokat nem tekintjük annak, bár annak eléggé kevés) nem lett nekünk se jobb, se rosszabb. ► (zsb/ugr)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr268004257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.