7óra7

szülő:gyerek
7óra7: (9/10)
Közösség: (0/10)

szülő:gyerek

2010. 10. 03. | 7óra7

Milyen nagyszerű, és visszagondolva éteri érzés, amikor csöppségünk még karonülő vegetatív lényként hol szende mormotaként, hol fel-felcsendülő szirénagépként rúgkapált öntudatlanul kicsiny dühöngőjében. Ám a természet csúf játéka a szülőkkel, hogy a vegetatív funkciók szép lassan kielégítetlenül hagyják gyermekeinket, és lassan úrrá lesz a feltörekvő kis testen a mindent megkérdőjelező önálló vélemény, a túlburjánzó szabad akarat. Persze ez többnyire a tagadás önfeledt vallása, ami így is van jól (hisz ez a világ rendje), csak az arányok, az az, ami nem mindegy, úgy a szülőknél, mint csemetéiknél. Az Ilka titka mindössze erre mutat rá olyan formában, hogy talán a tagadók masszív világképe is enged abból a negyvennyolcból.
Ilka tizenkétéves kislány, akire minden olyan jelzőt el lehet mondani, ami a „tipikus kisiskolás kislányra” elmondható, de egy nap, megelégelve szülei kegyetlen terrorját, amellyel fogmosásra kényszerítik (ez tényleg embertelen!), macijával jól átbeszélve a dolgot, elhatározza, hogy egy Tündérhez fordul, aki majd segít neki abban, hogy szüleit engedelmességre bírja, és megforduljon a kocka. Theodora tündér ad is Ilkának két varázscukrot, amelyet ha szülei megesznek, akkor minden egyes engedetlenség után fele méretűre zsugorodnak. És láss csodát!, valóban hat a varázslat, ami eufórikus boldogsággal tölti el Ilkát, így végre gondtalan nézheti rajzfilmjeit, meg hordhatja a mama ruháját, meg fogadhat barátokat (milyen szép is az élet!), de hát minden csoda három napig tart, ez pedig alig egy félig, mert se meleg vacsi, se mennydörgésvédő apuölelés, se semmi, ami ha van, akkor fel sem tűnik a hiánya, hiszen – természetes.

Ilka, ha nehezen is, de ráébred, hogy gondolatai amennyire szabadok, pont annyira naivak is, úgyhogy visszatér a csodatevő tündérhez, és visszafordíttatja az időt, aminek egyetlen feltétele, hogy neki kell bevennie a cukrokat, és eztán visszakozás nélkül köteles engedelmeskedni szülei parancsának, különben a legjobb esetben is csak liliputiként végzi. Nem is mer Ilka ellenkezni, amely gyorsan feltűnik teljes amnézián átesett szüleinek, és rögtön kétségbe is esnek, látván mintagyermekké vált csemetéjük életidegen viselkedését, aki gyorsan elmeséli, hogy mitől e nagy változás így hirtelenjében. Ez az a pont, ahol a darab sikeresen elkerüli a demagóg féligazságokba való alámerülést, ugyanis az apa áltudományos okfejtése nyomán Ilka leszámol félelmeivel, és némi ajnározás után bátran ellentmond szüleinek, akik boldogan konstatálják, hogy gyermekük visszatért a normális élet konfliktusokkal teli világába.
Michael Ende és Bodnár Zoltán darabja nem akar nagyot mondani, mindössze annyit, hogy az élet természetes rendje, hogy a gyereknek az a feladata, hogy gyerek legyen, a szülőnek pedig az, hogy szülő, és ez soha, de soha nem lesz egyszerű, mert akkor az egészből kiveszne az értelem és az egyensúly, ami megengedhetetlen. Az egyensúly kezelése viszont a szülő dolga (talán ezt hívják nevelésnek), és az Ilka titka arra mindenképpen alkalmas, hogy a kisiskolás gyerekek ezzel a ténnyel a saját nyelvükön szembesüljenek, és ez a Kolibri Színháznak sikerült. Rácz Kármen Ilkája pontosan annyi színpadiasságot áraszt magából, mint egy hebrencs tizenéves, Tisza Bea anyaként egy átlaganyuka, a sürgő-forgó, mindenre odafigyelő típusból, Bodnár Zoltán pedig a híreken és focimeccsen tengődő nyugodt családapa, akinek árnyalt, az előadáshoz képest sokkal finomabb játéka képes a gyermekükkel az előadást végigszurkoló felnőtt nézőknek a leginkább szórakoztató lenni. Tisza Bea rendezése kitűnő dalokkal, videó-, báb- és fényjátékkal kiegészített élménydús egy óra, még akkor is, ha egy-két lassabb jelenet meg is töri figyelmüket.
A feltüntetett korhatárt érdemes betartani, tehát inkább a kisiskolások számára lesz élvezetes az előadás, de az életszerű (nem valami elvonatkoztatott erkölcsi frázisokkal aládúcolt) üzenet nem fog rosszul esni a nevelés terhe alatt vergődő jelen- és jövőbeni anyáknak és apáknak sem. ►(zsb)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr438003501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása