7óra7

Tizenkilencből huszonegyet
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Tizenkilencből huszonegyet

2010. 10. 03. | 7óra7


Néhány nap a különbség a Tokhal vonóval és a Sputnik disco bemutatója között. Mindkettőt Bodó Viktor rendezte, s azért érdemes a kettőt egymás mellett említeni, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Nemcsak egyes motívumokban, hanem az alapvető szándékban. Nem véletlen, hogy bár mindkét esetben klasszikusokról van szó, a cím nem árul el erről sokat. Ugyanis Bodó és társai tulajdonképpen műfordítanak. Tizenkilencről huszonegyre. Nem kártyajátékot játszanak, bár hazardizálás és blöff bőséggel van itt is. Századról: a Tokhal Gogol Holt lelkekét, a Sputnik disco néhány Csehov-művet, de gerincében elsősorban a Platonovot helyezi a mostba. De szó szerint – puccos vacsorák, véget nem érő drogpartik, zenekari próbák, életekkel kufárkodó vállalkozók szegélyezik a főhősök útját. Milyen lenne a Holt lelkek vagy éppen a Platonov, ha kortársaink szerepelnének bennük, tette fel a kérdést a rendező.
A Színművészeti Egyetem végzős osztálya közreműködésével készített Sputnik disco válaszai – azok komplexitása és következetessége okán – sokkal sikeresebbek, mint a Tokhal vonóvaléi. De ez az írás ez utóbbiról kell, hogy szóljon. Az újonnan alakult Szputnyik Hajózási Társaság Modern Színházi-és Viselkedéskutató Intézet-Labor első produkciója, a Tokhal sokkal inkább szkeccsparádéhoz hasonlít a Holt lelkek apropóján, mint koncepciózus egészhez. A legnagyobb gond, hogy a gegpartin annyira kiválóan szórakoztak az alkotók, hogy elfelejtették továbbgondolni az egészet. S lehet remekbeszabott, a jellem nélküliséget nagyszerűen nem mutató Csicsikov Vicei Zsolt, lehet mérhetetlen humanitással hidegen és számítóan embertelen Korobocska Lázár Kati, vigyoroghatunk a nyáladzáson, a kirakatbálon, a fény-bábjátékon, ha egyszer nem sikerült elvezetni valahová a komplexumot. Az alkotók sok-sok választ kaptak a rendező által feltett kérdésre, de ahelyett, hogy kiértékelték volna azokat, egyszerűen gátlástalanul színpadra állították az egészet. Olyannyira igaz ez a részleteiben működés, hogy több szkeccs emlékeztet a rendező más előadásaiban látottakra, vagy akár hangról hangra vissza is köszön a Motelben, a Sputnikban és a zsámbéki Szentivánéji álomban. És ezek a részletek tényleg nagyszerűen működnek. Csak nem passzolnak össze, aránytalanok és nincs sok viszonyuk egymáshoz. A lecsupaszított tér, az álca nélküli test és lélek adta keretek ezúttal némileg visszaütnek, mert szigetszerűen hatnak: egy mégoly kreatív workshop eredménye sem lesz szükségszerűen színházi előadás.
S mi ugyan jól szórakozunk, ám mindaz, amit az előadás célbavesz, sérülés nélkül ússza meg az egészet. Nem talált, mondja magának, biztatásnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr898004103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása