7óra7

A határon
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

A határon

2010. 10. 18. | 7óra7

Melyikünk ne próbált volna szembemenni apáink és anyáink értékrendjével, amikor eljutott a „majdnemfelnőttkor” „mindentjobbantudó” periódusába. Főhőseink lázongás-apropója azonban jó adagnyi lendületet kap azzal, hogy az első világháború kellős közepén kell szembenézniük a nem túl kecsegtető nagybetűs élettel (vagy épp halállal). Négy fiatal elhatározza, hogy szembemegy mindennel és mindenkivel, megcsinálják a saját kis minivilágukat a Furcsában, és ezzel kezdetét veszi a zendülés, amely tökéletes logikai láncon keresztül mesél a felnőtt és gyerekvilág közti kegyetlen ellentétről.
Ábel, Ernő, Béla és Tibor a világ elleni csatájuk helyszínéül egy elhagyatott raktárat választanak ki, és amolyan rendes lázadókhoz híven lesz szellemi vezetőjük (Ábel), lesz néhány jelmondatunk („Célunk az öncél!”, „Nem akarok olyan lenn, mint az apám!” stb.), és lesz tiszteletbeli vezérük is, aki megjárva Isonzót, fél karral visszatérve a háborúból (Lajos). A kommunai idill, amelyben szerepjátékok és a normál világ elleni gyerekes kitörések váltják egymást, akkor indul el a lejtőn, amikor befogadják a ripacs színészt (Amadé), és akkor bomlik meg végleg, amikor kiderül: valaki csal a kártyában. Ekkor még úgy tűnik, csak egyvalaki, és csak a kártyában.
Zendülők
Koloszár András
A helyzet és a figurák a realitásuk mögött egészen steril képet festenek, tűpontos lenyomatát adva az átgondolatlan, nagy szavakkal kibélelt, belül kongó lelkes kis és nagyobb közösségeknek, amelyek világát teljesen beszűkíti a mindenek feletti, egyetlen szent cél. E forrongó tömegek többnyire észre sem veszik, hogy tagadásukkal csak még jobban kötődnek majd a hőn gyűlölt világhoz, szép lassan felöltve azt a formát, amivel szemben meghatározták magukat. A lázongók ebben a történetben is piával, cigivel, kártyával, nagyotmondással és a nők iránti szószátyár vággyal harcolnak apáik világa ellen. Azonban, amint a nagy szavaknak hitelt kellene adni, mert a játék megszűnik babra menni, a tartalmatlan konstrukció kártyavárként omlik össze. Az ebből adódó feszültségből táplálkozva gyönyörű, kristálytiszta íven jut el a négy fiú odaadó barátsága a szimpla gyűlöletig, megkérdőjelezve mindent, amit együtt találtak ki, és amiben hittek mindvégig.
Zendülők
Tamási Zoltán
Az előadás, bár néhol ütemét veszti, érzékletesen mutatja be a felnőtt világ mozgatórugóit, és a csinált idillre való törekvés biztos kudarcát. A felnőttek romlottságát egészen kiváló rendkívül összetett színészi teljesítmények segítenek megmutatni, amelyben egyenrangú valamennyi színész, életkortól teljesen függetlenül (amely kitétel azért fontos, mert a darab 17-18 éves szereplőit ugyanilyen idős színészek játsszák). Koloszár András Ábel szerepében a múlt nélküli, gyökértelen örök lázadó, aki elég intelligens ahhoz, hogy igényeihez (történetesen egy közösségre van szüksége) ideológiát gyártson, Egri Bálint Ernője már az előtt elbukott a felnőttek elleni harcban, mielőtt elkezdte volna, és ennek keserűsége implicite kíséri végig figuráját, Dér Zsolt Tiborjának minden mozdulata és hangsúlya egy apa iránt könyörög, Kulcsár Balázs Bélájából pedig a jómódúság nyújtotta könnyebb élet motivációi köszönnek vissza. Bár a látszólagos főszerepet ezek a karakterek játsszák, a motivációkra a kevesebb játékidőt, ám annál nagyobb hangsúlyt kapó felnőtt karakterek adják meg az igazi választ: Tamási Zoltán megtört, az élet által letiport, gerincét vesztett, de a tartalmatlan, talajtalan, üres vallásos hitbe vakon kapaszkodó, szánalmas cipésze, Varjú Olga kudarcokkal teli, tehetetlenül vergődő, önsajnáltató, szeretetmentes anyafigurája, Dévai Balázs keserű hadirokkantja, Kardos Róbert végig baljós, de szeretnivalóan szánalmas, és már régen elbukott Amadéja, és Gados Béla szívszorítóan kispolgár, lelketlen manipulátor Havasa. Sajnos némileg ront az összképen, hogy néhány mondat még meglehetősen papírszagú és színpadidegen, valamint az, hogy Dinyés Dániel gyakran hatásvadászatba átcsapó, szabályosra komponált zajai és zörejei időnként tolják, lökik a giccs felé az előadást.
Zendülők
Dér Zsolt, Varjú Olga
Vidovszky György rendező ügyelt mind a finom részletekre, mind a célközönségre, és arra, hogy a végén többször is megcsavart történet a szó nemes, és nem tanári értelmében tartsa meg tandráma jellegét, pontosan megmutatva, hogy a felnőtt világ a kiskapuk, kicsinyes hatalmi játszmák, konspirációk és érdekharcok sorozata, amit a pénz és a nemiség tart egyben, és tesz igazán mocskossá. A pia, a cigi meg a kártya, az csak a felszín.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr408003165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.