7óra7

Babültetvény
7óra7: (4/10)
Közösség: (8/10)

Babültetvény

2010. 10. 18. | 7óra7

Édentől keletre, Új Színház

Baksa Imre
Bár Charles távoztával mintha kezdetét venni a történet, a tempó nem igazán gyorsul fel, pedig az események szaporábban sorjáznak: Cathy terhessége, majd a szülés (ikrek!) közbeni vésztjósló pillanatok mintha mélyebb transzcendens tartalomra utalnának, de aztán eme utalások a jelenetszünetekben folyamatos gospelekben tetőznek, egyfajta háttérértelmezésként, ami pont jó ahhoz, hogy ne lehessen konkrét, így a viszonyok tisztázása, a motivikai rendszer kidolgozása szinte meg is spórolható. Ennek megfelelően a jellemek sem teljesednek ki, egydimenziós figurákat látunk, akik néha meglepő mondatokat mondanak, ami árnyalásnak van szánva, csak ettől jellemzően nem többdimenziósak lesznek a figurák, hanem zavarosak. Az egyre furább Cathynek mindenesetre tele lesz a töke az eleven morális ethoszként meghatározható Adammel, és ott akarja hagyni, de ő nem engedi, úgyhogy a nő rálő a férfira, akinek a vállát sebesíti meg. Az otthagyott férj a gyerekeken tölti ki dühét, nem ad nekik nevet, majd szomszédja ráhatására felhagy a truccolással, amelynek örömére szünet következik.
Édentől keletre, Új Színház

Gáspár Sándor, Petrik Andrea
A második felvonás már kevésbé mélázó, lassú és unalmas, a rendezőt vélhetően a kivezetés jobban érdekelte, mint a fölépítés. Bár marad a töredezett szerkesztés (kvázi montázs), mégiscsak célratörőbbnek tűnik az előadás, ami vélhetőleg a frissen megjelent szereplőknek is köszönhető, bár az állandó (és általában az ismételten elhangzó dalokkal kísért) színátrendezés itt is túlméretezett, hosszú. Szerencsére az az egyszerű tény, hogy a cselekmény háromnegyede ebbe az etapba szorult, jótékony hatással van a nézői figyelemre is. A jelenetek ebből adódóan nem képzőművészeti indíttatású mélázásokban merülnek ki, hanem történésekben is, és az a színész, akinek megadatik, hogy szerepeljen ebben is (vagy csak ebben), ki is képes hozni a figurából valamit. (Baksa Imrének és Nagy Zoltánnak nem adatik meg, előbbi így Charlest mindössze dühös ingergombócként tudja jellemezni, utóbbi pedig önzetlen emberi jellemként mutatja Samuel Hamiltont, bár neki Szikszai Rémusz sokat segít, amikor a fia szerepében kontrasztként tőröl metszett rosszindulatot ábrázol.) Gáspár Sándor meg tudja villantani, hogy itt valójában egy tiszta és naiv ember mély és eleve elrendeltetett sorstragédiájáról van szó, a Caleb fiát alakító Huszár Zsolt pedig bár nem tud tizenéves lenni, csupán egy felnőtt, aki tizenévest játszik (ahogy az Aront játszó Száraz Dénes is), lelkiismeretesen igyekszik megismerni azt, ki is ő, honnan jött, jól ábrázolja a megfelelési vágy és a szeretetlenség kettősségét. Az előadás legjobb pillanata, amikor Caleb és testvére, Aron egymásnak esik, rálelve halottnak hitt anyjukra a szomszédos kupolda madame-i pozíciójában.
Édentől keletre, Új Színház

Gáspár Sándor, Petrik Andrea, Derzsi János, Nagy Zoltán
Derzsi János Lee, a kínai szolga szerepében remekül ráérez a darvadozó pillanatok konstruáltságában rejlő lehetőségre, és metsző iróniával képes pár önfeledt pillanatot okozni, miközben a hűség és a mindentudás valóban nemes tulajdonságát is bele tudja vinni a figurába, és ezzel kétségtelenül a mű legjobb alakítását nyújtja. Ellentmondásos Petrik Andrea szereplése: az első felvonásban ő az egyetlen alaposabban kidolgozott figura, eljut egészen a démoniság megidézéséig is. Csakhogy ez esetben a színészi munka erőssége lóg ki erősen a produkcióból, ráadásul a második felvonásban már az ő időskori énje az egyik leggyengébb láncszem: egyszerű gyanakvó banyává válik ez a nagyformátumú nő, ami visszamenőleg teszi némileg hiteltelenné a figurát. Hozzá kell tenni: akarat láthatóan van a színészekben, ám a konstrukció a látszatbonyolultság mögött olyan egyszerű, hogy ebben a rendszerben nem hozható több ki a szerepekből.
Ugyanis Szikora János sokkal inkább installációk sorozatában, mint színházban gondolkodott. Az énekesek, Császik Mónika, Pintér Mónika, Hunyadi László és Kálmán Tamás viszont kiváló teljesítményt nyújtanak, kár, hogy csupán egyszeri ötletként működő időkitöltő dísznek, illusztrációnak és nem narratív reakcióként vannak használva. Az elidegenítés elidegenítése nem fokozott elidegenítettséget, hanem egyszerűen öncélú ötlethalmazt mutat. Az elcsépelt hollywoodi giccsek (szívdobogás, a háttér-ég elszíntelenedése) beemelése pedig egészen olyan, mintha valaki babültetvényekből akarna meggazdagodni: egyszerű és hasznot hoz, de mások látják kárát. Itt például azok, akik kerek, egész színházi előadást szerettek volna látni.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr408003029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása