7óra7

Kártyavár
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Kártyavár

2010. 10. 18. | 7óra7

A veszprémi színház előadásában nem a kapuzárási pánik kérdései vagy az asszimilációs problémák a meghatározók, hanem az öncsalás és az önhazugság konstruált világának megroppanása okozza a tragédiát. Eddie Carbone nem akar szembesülni vágyainak beteljesülhetetlenségével, azzal, hogy márpedig a világ nem hozzá igazodik. Ezzel nem csak a saját életét teszi tönkre – az előadás végén mindenkit csak szánni lehet.
Guelmino Sándor szinte stúdiótérbe sűríti össze a Pillantás a hídról történetét: Bagossy Levente díszlete egy hajót formáz. Persze ez nem valami luxusgőzös, csupán egy kis lélekvesztő, amelynek falatnyi konyhájában játszódik a Miller-dráma, amelynek kezdetén szinte idillikus családi estébe csöppenünk. A családfő hazatér, Cathy, az unokahúg papucsba bújtatja, szeretgeti, Beatrice, a felesége már tálalja is az ebédet. Az idill azonban érezhetően sok: valami van a levegőben. Catherine a saját lábára akar állni, Eddie pedig minden idegszálával tiltakozik. Légből kapott érvei ingatag kártyavárként viselkednek. De ez csak a kezdet. Amikor Beatrice olaszországi nyomorból menekülő illegális bevándorló rokonai megérkeznek, a kártyavárat egyre erősebb széllökések érik. Rodolpho, a humort, az éneket kedvelő szőkehajú olasz srác olyan világot nyit ki Cathy előtt, amelyet addig nem is ismert, így a fiatalok egymásba szeretnek.
Pillantás a hídról

Gáspár Tibor, Gere Dénes Ákos, Gula Péter
Csakhogy Eddie-nek esze ágában sincs elengednie a lányt. Ő nevelte, feláldozott érte mindent, mondja. Itt már nincsenek érvei, ezért Rodolphót feketíti be a saját szeme előtt. Nem oké a gyerek, hajtogatja. Humora van, nem erővel gondolkodik, nem olyan, mint mi. Teljesen egyértelmű, hogy Catherine nem lehet az övé. És a valóság Eddie szeme előtt elkezd átváltozni az ő álomvilágává, amelyben ő nem hibázik, amelyben ő csak jót akar (és hogy mi a jó, azt csak ő tudja, hiszen Catherine még kislány).
Pillantás a hídról

Gere Dénes Ákos, Gula Péter, Dobra Mária
A Veszprémi Petőfi Színház előadása egyértelműen Eddie Carbonéról szól, pontosabban arról a típusról, aki csak és kizárólag a saját szemszögét képes látni, az egyetlen helyes és lehetséges értelmezés az övé. Ám abban a pillanatban, hogy a világ már nem hajlandó idomulni ehhez, minden megtörik. S napvilágra kerül az, amit az „idill” eddig eltakart: a jobb híján leélt élet keserűsége. Csarnóy Zsuzsanna játéka egészen nagyszerűen szemlélteti Beatrice elfogadási kísérleteit, amelyekkel megpróbálja tudomásul vetetni magával, hogy a férje olyan, amilyen, ő azonban nem képes átlépni az immoralitásba, és elszenvedi a meghasonlás tragédiáját. Gáspár Tibor lassan, de nagyon koncepciózusan építi fel Eddie lényét és valóságát. Pontosan érezteti, hogy ez nem egy hirtelen változás Eddie-ben, hanem egy leélt élet determinált következménye: a szeretetlenség szerethetetlenséget eredményez. Ennek az embernek nincs fogalma a szeretetről, de a tiszteletről sem, amit megkövetelne, de semmit nem tesz azért, hogy megkapja.
A Catherine-t játszó Dobra Mária kezdeti naivitása bosszantónak hat, utólag visszakövetve azonban helyére kerül az is: az ösztöneit (helyesen) követő lány félelmeit, érzelmeit érzékletesen, finom eszközökkel fejezi ki. Gere Dénes Ákos Rodolphója az érzelmekbe kapaszkodó, ám nagyon is racionális fiú. Lehet, hogy fizikailag alulmarad Eddie-vel szemben, de mindvégig felette áll. Gula Péter (Marco) mokánysága, súlyos, erőteljes jelenléte, Eperjes Károly (Alfieri) távirati rövidségű lakonikussága, tisztán látó egyértelműsége meghatározója az előadásnak.
Pillantás a hídról

Csarnóy Zsuzsanna, Dobra Mária
Guelmino Sándor rendezése teljesen egy irányba mutat: az előadás vége felé. A kezdetben lassú (helyenként kissé túlzóan lassú) építkezést a második felvonásban a nagyon határozott, sűrű, gyors fogalmazás váltja fel. A családjáért a távollétet, a nehéz fizikai munkát vállaló Marco, a kikötő sötétjében boldogságot kereső Catherine és Rodolpho, az összeomlott életű Beatrice végignézik Eddie pusztulását, és közben tudják: vele pusztul minden reményük is. Utána csak a kártyavár romjai maradnak.
(2010. január 3.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr178004523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása