7óra7

Jutalomjáték
7óra7: (5/10)
Közösség: (10/10)

Jutalomjáték

2010. 11. 24. | 7óra7

Persze a jutalomjáték nem zárja ki azt, hogy az előadás szóljon is valamiről, nem törvény, hogy kizárólag az érintett jeles művész köré kell szervezni mindent – sőt, minél jelesebb művész az illető, annál jobban megilleti a nem elalibizett jutalomjáték. A kaposvári Csiky Gergely Színházban a teátrum névadójának A nagymama című drámáját Szikora János celebrálja a Csikyből csak nyolc évvel ezelőtt távozott Molnár Piroska sokszorosan megérdemelt jutalomjátékaként, két további ex-kaposvári színésszel, Spindler Bélával és Koltai Róberttel erősítve.

Molnár Piroska alázattal fordul a szerep felé. Igazi nagymama, tevékeny, aktív, még ha kicsit idős is már, és nehezebben jár, mint a negyedik osztályos intézetis lányok. De élet – már olyan igazi élet – sokkal több van benne, mint a bakfisokban. A nagymamaságot kiterjesztené, s ha már az egész világra nem is tudja kiterjeszteni, hát szűkebb környezetére. Erről a nagymamáról elhihető, hogy intézetet tart fenn, hogy minden cselekedete a _Jóra_ irányul, itt nem lehet szó arról, hogy ne legyen happy end, itt nem lehet szó drámadekonstrukcióról, nem villanthatók fel mélysötét tónusok a darabban (ahogyan a Proletárok című Csiky-darabbal történik Komáromban vagy Egerben Ez teljesen világos.

A nagymama - Gyuricza István, Spindler Béla, Grisnik Petra

Szikora János rendezése azonban mindössze a jutalomjáték levezénylésével törődik, megúszva a darab bármilyen szintű értelmezését. A színészek közvetítik a szöveget, s ki-ki annyit tesz hozzá, amennyit jónak lát. Szikora bezárja őket egy szobadobozba (elegáns, ízléses szoba) az első felvonásban, majd felhőtlen tengerpartra helyezi őket a másodikban (és az azzal egybedolgozott harmadikban), kinyitva a teret, utat engedve az örömnek, kétségtelen boldogságnak. A játszók készségüknek, kedvüknek – ki tudja, minek? – megfelelve játszanak. Csak nincs, aki irányítsa a lubickolást. Természetesen mindenki pontosan ott jön be és megy ki, ahol kell, akkor szólal meg, amikor kell, olyan hangsúllyal, amivel szükséges, csak éppen nem egy előadásban.

Együtt játszik a formátumos Molnár Piroskával Spindler Béla, mint Örkényi Vilmos. A nyugalmazott katonatiszt elvileg dühös és parancsoló. Spindler kedves dühét a szentimentalista közeg elolvasztja. Velük tart a Langó Szerafin vénkisasszonyt önzéssel és öniróniával alakító Sztárek Andrea. Velük tart Gyuricza István is, aki Koszta lelkészt belülről jövő bohóccá nemesíti. Velük tart Tóth Eleonóra is, Galambosné kedves szigorát szívből tudván tolmácsolni. Önérzetes tartózkodás jut a szintén velük tartó Hunyadkürti György pincérének apró osztályrészéül. S ide sorolható Grisnik Petra is, aki termetéből – rásegítéssel – könnyeden és kedvesen kovácsol poént, és a poénból egy jellem kerekedik ki visszamenőlegesen is.

Koltai Róbert némileg más előadásban van. Futkározik a színen. Csak azért megy át a túloldalra, hogy asztalba verhesse a fejét. És az asztal a túloldalon van. Tódorka Szilárd merő ideggörcs. Nem kedvesen esetlen, inkább szánakozásra méltóan vibrál. Más előadásban van Varga Zsuzsa (Tímár Karolin) is: természetességén kifog a rendezői érzelemkifejeztetés – amikor sírnia kell, hamis lesz. Szikora pedig nem fukarkodik az érzelmekkel – mindent bele, mondja, ha nevetésről, ha sírásról van szó. Czene Zsófia (Márta) vagy szöveget mond, vagy érzelmet kifejez. Nem unoka, nem is szerelmes. A rendező értelmezésében a fiatalság csitrivihogásban és sikoltozásban, esetleg nagy szemek naiv meresztésében merül ki. Mózes Balázs (Kálmán) semmi fogódzkodót nem kap ahhoz, milyennek is kellene lennie a szerelmes fiúnak. Annál több jutott Mohácsi Norbertnek, akinek Ernő szerepében ahány megjelenése van, annyiféle módon hetyke és kihaénnem.

A nagymama - Tóth Eleonóra, Molnár Piroska, Varga Zsuzsa

Az első rész humordeficites, felszínesen érzelemvezérelt bohózatán segít a második, amelyben a színészek kiteljesedhetnek, akik megoldhatják az általuk játszott figurák életét. A nézők pedig egyrészt csak a szépre emlékeznek, másrészt ők is szeretnék – hasonlóképpen – megoldani a saját életük problémáit, hisz milyen jó átélni azt, amint ez megtörténik. Taps közben az is elfeledhető, hogy az élet nem afféle jutalomjáték, amelyben nincsenek miértek, nincsenek okok és okozatok, csak könnyű és gyors megoldások.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr848004759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása