Szabó Réka gondosan felépített koreográfiája és a színpadi tér milliméterpontossággal passzol egymáshoz, ami egy hihetetlenül zökkenőmentes és dinamikusan folyó táncjátékot hoz létre. A nézői figyelmet teljesen magával ragadja az a hangulat és erő, ami a színpadról árad. A fénytechnika segítségével létrehozott „alsóbb” világ bravúrosan van integrálva a színpad három dimenziójába. Ez olyan atmoszférát és világot képes teremteni, amiben a fizikai, az érzelmi és a mentális világ összeér, sőt, egymásba folyik, vagy valamilyen konszenzust teremtve egy teljesen új valóságot hoz létre. Ennek a színpadi - ráadásul ilyen nívójú - megvalósítása hatalmas rendezői kreativitást és szereplői fegyelmet követel. És a Tünet Együttes előadásában mindez zseniálisan megadatik.
A „történet” az ágyban kezdődik, az ágy körül végződik, s ezt a keretet hiánytalanul töltik fel az álmokkal, az éjszakai forgolódásokkal, az éjjeli „ébren-rettegés perceivel”, az illuzórikus és tényleges belső szépségek kergetésével, az erotikus fantáziákkal, és az ezekkel eljátszadozó gondolatokkal. Hihetetlenül feszes darab, ami páratlan módon mutatja be azt az állapotot, amikor a fizikai világ elcsendesedik, majd utána egy nagyon aktív és páratlanul gazdag mentális és érzelmi élet kezdődik. A teljesen üres színpadot a mozgás és a fényjáték teszi zsúfolttá. Leggyakrabban csak monokróm színek látszanak - a szorongás és a félelem központi szerepet játszik a konstrukcióban. A feketeségben pislákoló, cikázó, játszadozó fehér fények, és ezeknek a kergetése, a megszelidítésükre tett kísérletek, majd a biztonságot nyújtó fényt elsötétítő árnyak nagyon látványosan mutatják be a dualitástól szenvedő, saját elméje elől menekülő ember önmagával folytatott hadviselését. Ritkán érzékelhetünk nyugvópontokat, ami mégis akad, az általában valami szűzies és naiv, a fenyegetésekre fittyet hányó játszadozás, vagy a harctól megmenekítő erotika, ami csak időleges megnyugvást jelent. Végül megmutatkozik a feltétlen szeretet oltalma is a dualitás felett.
Az előadás nem egyszerűen csak hiánytalanul teljesíteti azt, amit magára vállal, hanem totális és lebilincselő élményt ad. Az alkotók és előadók nem csak teljesen tisztában vannak azzal, mit szeretnének a színpadon létrehozni, mit szeretnének a publikumnak nyújtani - ezt kimagasló módon sikerül abszolválniuk. A Nincs ott semmiben minden benne van.