7óra7

Utálország
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Utálország

2011. 01. 22. | 7óra7

Tényleg nem kell semmi bonyolultra gondolni, sőt egyáltalán nem kell gondolni semmit, hiszen ez az előadás a szöveg szintjén marad: éppen annyi, amennyit Karol Wojtyła - akiről ehelyütt kizárólag drámaszerzői minőségében kell megemlékeznünk, ezért a polgári név - kimondat a szereplőivel. Mindent kézhez kapunk, miközben láthatunk egy sok szálon összefonódó, hitkérdésekkel minden szinten átitatott, oratórium-szerű történetet. Teréz és András egy napon megismerték egymást és most úgy döntenek, hogy összekötik az életüket; sok kétség, sok bizalom, sok beszélgetés után úgy érzik, ez fontos számukra. Évekkel később már egy kihűlt, szeretet nélküli házasságot látunk, de ez már Anna és István kapcsolata, amiből a nő, harcolva gyűlölettel és utálattal, próbál elmenekülni. De Ádám, egy pap, aki arra tette fel az életét, hogy meghallgat embereket, és foglalkozik velük, megpróbál segíteni a nőnek, hogy megtalálja a számára helyes utat. Időközben András meghal a második világháborúban, de van egy fia, Kristóf, aki – ugyanúgy, ahogy szülei – megtalálja a társát, Mónikát, István és Anna lányát, aki sok mindenben hasonlít édesanyjára.

Az aranyműves boltja

A hittel, útkereséssel, alázatossággal átitatott, monológokból építkező történet összességében igen precízen és szépen összedolgozott konstrukció, amelyben a két, egymástól minden szinten különböző család összefonódása mélyíti el az eseményeket. Cseke Péter rendezésében azonban ez nem tud kiteljesedni, ugyanis az előadás meglehetősen egyszerű színházi nyelven fogalmaz, időnként felolvastat egy-két szöveget bizonyos szereplőkkel (a szónoki állvány előtt ily módon elhangzó monológoknak még lenne is hangsúlyozó funkciójuk, de érthetetlen, hogy akkor bizonyos dialógusoknak miért csak az egyik fele hangzik el felolvasva), s alapvetően meghitt, klerikális közegben mondatja el színészeivel a monológokat, a háttérben a Szentháromságot jelző falkivágásokkal (díszlet: Szlávik István), átlátszó, plexi székekkel és három szónoki állvánnyal, illetve (a papé kivételével) patyolatfehéren sugárzó ruhákkal (jelmez: Bánki Róza). Mindezt pedig a kecskeméti Barátok zenekar által előadott, témába vágó dalok kísérik, illetve törik meg.

Az aranyműves boltja - Aradi Imre, Horváth Erika

A "törik meg" kifejezés festi le pontosabban a valóságot, hiszen e zenei betétek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az előadás teljesen egysíkúvá váljon, mivel csak annyi a funkciójuk, hogy dalban is elmondják, amit már előttük elmondtak. Így persze nem csoda, ha szájbarágóssá válnak egyes szituációk (például a bolt előtt álló pár azt mondja: „és akkor megszólaltak a gyűrűk”, a zenekar pedig énekelni kezdi Weöres Sándor Tíz lépcsőjének feldolgozását: „Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad”), miközben az előadás cseppet sem demagóg, s nem igyekszik a nézőre erőltetni sem hitet, sem erkölcsöt, sem vágyat. Ezzel együtt bizony nehéz mit kezdeni az „És akkor csoda történt!” felkiáltás után megszólaló, 'orgona 12' funkcióra állított szintetizátorral, és nehéz úgy feldolgozni egy előadást, ami igencsak elemi dolgokról beszél, hogy romantikus mesébe burkol általánosságokat.

Az aranyműves boltja - Fazakas Géza, Sára Bernadette

A színészek sem tudják elmélyíteni az előadást, bár nem is feladatuk. Sára Bernadette kenetteljesen mondja el Teréz szövegeit, miközben lényével hiánytalanul testesíti meg a nyugodt és kiegyensúlyozott nő karakterét, Fazakas Géza igyekszik némi hangban hordozott feszültséggel izgalmassá tenni András döntéseit és felismeréseit, a nézőket is hasonlóra ösztönözve. Ferencz Bálint kevés gesztussal alakít visszahúzódó, szerény papot, Kéner Gabriella kétségekkel teli, önmarcangoló Anna, Körtvélyessy Zsolt merev arccal hozza az utált férjet. Aradi Imre és Horváth Erika Kristóf és Mónika kettőseként pedig egy út előtt álló, egymásra vágyó pár. Minden színészről elmondható, hogy hiánytalanul veti alá magát a szerepéről elhangzott mondatoknak, csak épp ettől nem válik színessé a produkció.

A legfőbb gond az előadás nyelvezetével van, ami kiemel bizonyos elemeket (például az aranyműves boltját), de _csak azokat, amik a szövegben is ki vannak emelve_, így pedig Karol Wojtyła darabja _önmagában áll_ a színpadon, a kivetített évszámok által hangsúlyosan a múltban játszódva, a látvány által misztikus távolságra eltartva, a színpadot átható szellem pedig csak fölöslegesen elemeli az _egyébként is elemelt_ darabot. Cseke Péter helyesen ismerte fel, hogy nagyon is helye van ma a felvetett témákról való értelmes beszédnek, de hogy _konkrétan miért_ éppen Az aranyműves boltja van itt előttünk, azt nem tudjuk meg.

Az aranyműves boltja - Ferenczi Bálint, Kéner Gabriella

Pedig igenis fontos, nagyon fontos, hogy ne gyűlölve éljünk, fontos, hogy olyannal kössük össze az életünket, aki hozzánk tartozik és akihez mi tartozunk, fontos, hogy törekedjünk az alázatra és egymás elfogadására. Ma Magyarországon (és mindenkor, mindenhol) nincs is ennél aktuálisabb. S még fontosabb – ami a színházban is –, hogy ne csupán szöveg szintjén tegyük ezt.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr468004843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.