7óra7

Divatos meztelenség
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Divatos meztelenség

2011. 02. 02. | 7óra7

Por-hüvely

Csak _lenne_, de előtte térjünk még vissza ezekre az igazából leírhatatlanul furcsa, bizarr, groteszk, de abszurditásukban vonzó ruhákra. Szűcs Edit kosztümjei tökéletes szimbiózisban vannak viselőikkel. Mindennapi furcsaságok (kiálló szögek, hatalmas fátylak, mindent háromszor betakaró rongyok) keverednek bennük extrém futurizmussal, de köznapi viseletek (pl.: papi reverenda) is megjelennek közöttük és bár ezeket könnyedén be lehet határolni (pl.: a tüskéket formázó műanyag csíkokba bugyolált, shogunokat idéző öltözékek), az eredmény sok esetben rendkívül szubjektív lesz. Ezek a kivilágított, ívekkel és csupasz felületekkel is rendkívül finoman bánó öltözékek elevenednek meg Árvai György Szűcs Edittel közösen tervezett, izgalmat keltően misztikus terében, ahol Korai Zsolt effektjei gyakorlatilag tényleg transzba taszítják az egyébként a táncosok között, hatalmas tekintettel nézelődő nézőket.

Por-hüvely

Van mit nézni bőséggel, hiszen Gergye Krisztián minimál, apró mozdulatokból kibontakozó, egymásra folyatott, egymással párhuzamosan megelevenedő koreográfiái bizony kapkodásra ösztökélik a kíváncsi fejeket. Érzelmek széles tárháza, a valóságra csak deformáltan emlékeztető és valóságos figurák repertoárja kel életre Góbi Rita, Dombi Kati, Kovács Martina, Madák Zsuzsanna, Nagy Andrea, Radnay Csilla, Tonhaizer Tünde táncosok és a koreográfus, az elszántan provokatív tekintetű Gergye Krisztián által. És fontos dolgok hangzanak el, az egyébként a színházi kereteket már stílusát tekintve (ahogyan a színlapon is szerepel: divatperformansz, divatszínház), ugyanakkor folyamatában is feszegető (a hirtelen lekapcsolódó lámpa, és a takarásban káráló technikusok, valamint a középre vetített, az előadásra készülődő táncosok, mind-mind a színházi keretet igyekeznek tudatosítani a nézőkben) előadásban Erdős Virág szövegei által.

Por-hüvely

Mindez a csoda csak lenne, hiszen a Por-hüvelyben minden csak annyira valós igény, amennyire komolyan gondoljuk mi is az ilyen szép szavakat. Jó kimondani őket, meg jól hangzanak, de megtenni ki hajlandó? Persze, hogy senki. A táncosok és az előadás sem mutat példát ebben – hiszen, amikor születésről beszélnek, végig ott van a testszínű bugyi –, ugyanakkor a színházi önreflexió által ők sem mentik fel magukat, ők is olyanok mint _mi_, mi pedig ők vagyunk – ahogyan azt be is mutatják. Az eredmény pedig várakozóan és kíváncsian csillogó tekintetek, tátott száj, miközben Katona László bejátszott felolvasása már szinte bömböl a megafonba, hogy vessük le a ruháinkat, a bőrünket, szabaduljunk meg a gátaktól!

Ne is tegye meg senki, hiszen így _nincs értelme_ ennek az egésznek (és éppen ez az egész értelme!). A táncosok csak cinikusan mosolyognak ránk, mi meg kedvesen hallgatjuk, hogy ők miről beszélnek. Mi nem vesszük komolyan, ezért ők miért vennék komolyan? Úgyhogy a végén maradnak az elvek. Divatszínház, divatos gondolatokkal és divatos reakciókkal: _„olyan szép volt”_.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr708002737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása