7óra7

Hogy tudjunk szeretni
7óra7: (8/10)
Közösség: (8/10)

Hogy tudjunk szeretni

2011. 03. 04. | 7óra7

Pelsőczy Réka minden bizonnyal így gondolhatja, mert még a legsötétebb mondatok mögül is csupa életigenlés árad. Persze, hiszen egy párkapcsolat végét jelentő, mindent elsöprő, fizikai agresszióig fajuló szakítás, és a békés elválás ugyanúgy része a viszonynak, mint az első pillantás, a megértő beszélgetések vagy a halószobai kalandok. Két embernek egészen addig van köze egymáshoz, ameddig akarják, ameddig képesek mindig megtalálni a _megfelelő formát_ – házasság, barátság vagy csak szexpartnerség. A SZERET...lekben tényleg szabad a pálya, nem számít a nem, a kor, a háttér: itt ha két ember egymásra talál, ott bizony kő kövön nem marad. És valahogy olyan ez az egész, itt a Szikra bárpultos színháztermében, _mint mi_. Csak mi nem tudunk olyan bölcs belátással kezelni egy szakítást, ahogyan az az előadásból sugárzik. Igaz, a szereplők se mindig, de az „ez teljesen természetes” hangvételtől, a megfelelő mértékű öniróniától és az átélhető, hétköznapi történetektől valahogy olyan _emberivé_ válik itt minden. Még olyan gondolatok is megfogalmazódhatnak bennünk, hogy egyébként szép dolog szakítani, elismerésre méltó jól befejezni egy kapcsolatot. Na de mi minden van még addig!

SZERET...lek - Barabás Richárd, Takács Katalin

SZERET...lek - Bercsényi Péter Van itt például egy nő, aki sokáig osztozott egy férfin egy másik nővel, majd őt kiütve a nyeregből végül hozzáment a pasihoz, akibe fülig bele volt zúgva, összeköltöztek, szült neki három gyereket, majd egyszer csak rájött, hogy ez így nem megy tovább, viszolyog a férfitól, úgyhogy a költözéskor már nem tartott vele. Pedig mekkora volt a szerelem! Van egy másik nő, aki az első randin saját kocsijából kiszállva, szinte egy azon mozdulattal találta magát a férfi kocsijában, hogy ennek a festőnek a kastélyában kufircoljon heteket, majd szüljön egy gyereket, hogy aztán a férfi olyan féltékeny legyen a kicsire, hogy gyilkos hajlamok törjenek elő belőle. De van itt egy húszéves fiú, aki egy nála tizenhét évvel idősebb masszőrnőbe lesz szerelmes és a kapcsolatuk sok-sok évig eltart. Van még egy férfi és egy nő is, akik ugyan házas emberek, mégis együtt szöknek el külföldre – nem mellesleg azért ismerik egymást, mert házastársaik rokonok. Egy meleg srác heves vonzalommal és kíváncsisággal fedez fel egy másik férfit, majd szépen lassan kihűl a kapcsolatuk, egy másik férfi pedig halálosan belezúg egy általa bűnrondának tartott nőbe, egy nőnek pedig azt kell végigélnie, hogy a férje fokozatosan eltávolodik tőle, mert már egyáltalán nem találja vonzónak. Nagyon szereti, és nem akarja elhagyni - csak hát máshoz vonzódik.

SZERET...lek - Terhes Sándor Ezek a történetek pedig monológokon, dialógokon, egymásba folyatott kis személyes sztorikon keresztül a legapróbb kis lábkörmös részlettől kezdve életre kelnek előttünk. No nem azért, mert bármi is meg lenne mutatva, hanem mert a színészek kellő odaadással és profizmussal adják elő őket. Szilágyi Katalin a saját testét újra felfedező nő szerepében szabadít fel éveken át elfojtott indulatokat, Szamosi Zsófia a vonzó furcsaságokat változtatja át pillanatok alatt ijesztő horrorrá az árulkodó jeleket egyáltalán nem észrevevő nő szerepében. Takács Katalin idősödő nője kétségekkel és nyitottsággal együtt válik bölccsé és vonzóvá Barabás Richárd igyekvő, felfedező, a bátorság és az ijedtség között férfivá cseperedő fiúja számára. Az előadás legjobb gegje, amikor Herczeg Tamás a csúnya lányba belezúgó férfija hirtelen búgó, basszbariton-macsóba csap át, miközben a nők csüngenek rajta. Bercsényi Péter finoman adagolva a homoszexuális férfi gesztusait és érzéseit teszi szerethetővé karakterét, érzékletes és energikus játékosságának köszönhetően maradéktalanul átélhetjük, hogy ez a szerelem is pontosan ugyanolyan, mint bármelyik más. De a többi színész is maradéktalanul kelti életre a saját történetét, Gáspár Anna nője kétségbeesett belátással ismeri fel, hogy kihűlt a házassága, Kiss Diána Magdolna egy kislány szerepében játszik ugyanolyat, mint a felnőttek, Szabó Márta szenvedélyesen fortyogó táncosként kelti életre a megfoghatatlan érzelmi kitöréseket, Terhes Sándor pedig a merev kívülálló karakterét tölti meg fokozatosan az új szerelem felfedezésével.

SZERET...lek - elöl: Herczeg Tamás

A zenei triónak (Kákonyi Árpád, Szakál Tamás, Matkó Tamás) köszönhetően pedig igazi, szerelmi történetekhez való hangulat varázsolódik a színpadra, közénk. Igaz: nincs minden dal maradéktalanul elénekelve, és hogy Király Béla koreográfiái is makulátlanul az est részeivé váljanak, ahhoz még kell egy kis idő, és a sztorik egybedolgozása, megtörése sem mindig zökkenőmentes (néha az érződik, hogy azért vannak megszakítva a monológok, mert önmagukban nem elég érdekesek – ami nincs így), de mindezen nüanszok ellenére is egy kifejezetten szerethető, s ekképpen önazonos előadás ez.

Minimalistán látványos, megmosolyogtatóan szomorú produkció, amely a szerelem árnyoldalait is úgy mutatja meg, hogy magával ragadó életkedv sugárzik még a falakból is. Ha éppen van párunk, akkor azért, ha éppen szakítottunk, akkor azért, ha szívesen szeretnénk valakit, akkor azért érdemes megnézni - és baklövések előtt vagy után is jól fog esni, amit kapunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr938004887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.