7óra7

Közel a parthoz
7óra7: (5/10)
Közösség: (8/10)

Közel a parthoz

2011. 04. 09. | 7óra7

Meglehetősen kevés, ha a "háborús bűnös" eposzi jelzőt hozzábiggyesztve máris elégségesnek véli bárki is feldolgozni az életrajzot. Riefenstahl ugyan emlékművet emelt Hitlernek, hatásost és grandiózust, nem is egyet (Nürnbergi ünnep, A szabadság napja, Az Akarat diadala, Olimpia), de érdemes összevetni a sorsát Veit Harlanéval, aki az uszító antiszemita Jud Süßt vászonra vetette – majd a háború után néhány évvel sorban készíti a szórakoztató filmeket, 1964-es haláláig – némi tiltakozástól kísérve. Riefenstahl haláláig nem tudta elszakítani magát a Harmadik Birodalomtól a közvélemény szemében, egészestés játékfilmet többé nem készíthetett (az 1954-ben bemutatott Tieflandot a háború alatt forgatta). Jelentős sikereket ért el viszont a természetfotózásban, 72 évesen búvárvizsgát tett, utolsó filmje a víz alatti idealizált világot mutatja meg. 101 éves korában halt meg, néhány héttel azután, hogy férjhez ment Horst Kettnerhez.

Léni (vagy nem Léni) - Marjai Virág, Pápai Erika, Almási Éva, Szegezdi Róbert

Kalandos életút tehát, titkokkal, árnyakkal, bűnökkel terhelt. Érthető, ha valaki úgy gondolja, drámáért kiált ez az életút – Forgách András nyilván ezért vágott bele a Léni (vagy nem Léni) megírásába. A dráma három Lenit, egy fiatal, ledér fruskát (Marjai Virág), egy középkorú, megfontolt, nőiségének teljes birtokában lévő hölgyet (Pápai Erika) és egy halál előtt álló cinikus asszonyt (Almási Éva) mutat meg, a három Leni pedig háromféleképpen viszonyul a világhoz, nem csoda hát, hogy az időben utolsó, haláltusájához közelítő Leni elég nehezen tud elszámolni szellemeivel.

Léni (vagy nem Léni) - Almási Éva, hátul: Marjai Virág Hogy éppen egy zsidó lány lenne ez a szellem, az nem biztos. Mindazonáltal a dráma szerint így van, s Forgách azt is egyértelművé teszi, hogy Riefenstahl szívesen kozmetikázta utólag cselekedeteinek motivációit. Szó sincs itt naiv lánykáról: tudatosan halad a világhírnév felé, csak rossz helyen, rossz időben, noha ez csak hosszútávon derül ki. A dráma karakteres ítéletet mond Riefenstahlról, nem hagyja ezt meg a nézőnek, eldönti az eldönthetetlent, így már csak a befogadás korlátozott izgalma marad az előadásban, amit Bagó Bertalan rendező a színészek alakításaival, illetve egy komplett ruhatár látványával gondolt kibélelni.

Balázs Bélától Goebbelsen és Hitleren át Kettnerig minden férfiszerepet Szegezdi Róbert alakít, gondosan ügyelve a megkülönböztethetőségre, a legjobb skicce a Hitler-paródia, amelyre a második felvonás közepén, a darabtól elszigetelt groteszk jelenetben kerül sor: a Führer a három Lenivel beszélget, akik egymással is – tulajdonképpen itt derül ki, miről is szólna valójában ez a darab, kár, hogy az ideálisnál jóval később kerül az előadásba, s az is kár, hogy a jelenetnek nincs viszonya a többi jelenettel. Kiválóan egyensúlyoz a komolyság és vidámság, a tragédia és a komédia, az emberi és az embertelen között Almási Éva, a dörzsölt, allűrös művésznő szerepében. Pápai Erika korrektül teljesít a legkevésbé izgalmas Leni-változatban (az első felvonás statikus kihallgatásjelenete hamar unalmassá válik a puszta szövegmondás következtében), Marjai Virág viszont nagyságrendileg túlteng: mindent kirak a kirakatba, így jobbára egy lelkesen mohó kurtizánnak tűnik, ami rendben is lenne, csak nem lelni benne a tálentumot – azt megtagadni tőle pedig nem igazságos. Az igazságot ne is kérjük számon egy színpadi művön, ezzel mindössze egyetlen baj van: ha ez nem egy tehetséges nő, akkor ez az egész dráma nem létezik.

Léni (vagy nem Léni) - Marjai Virág, Pápai Erika, Almási Éva

Márpedig a Léni (vagy nem Léni) mintha azt sugallná, hogy Riefenstahl maximum a köpönyegforgatásban volt tehetséges, minden más csupán póz és allűr. Így viszont az ellentmondásosság lényegétől fosztatik meg Riefenstahl figurája, éppen attól, aminek a kibontása érdekelheti az embert. Ennek a következménye pedig csupán egy önmagában álló történet, egy adott nézőpontból prezentált életrajzi dráma. Pedig Leni Riefenstahl alakjában ennél sokkal-sokkal több rejtezik. Egyelőre ott is marad, lent. Az előadás – az ezt legalább cselekedetben megvalósító Riefenstahllal ellentétben – semmilyen értelemben nem vállalja a mélybúvárságot, vagy ha jobban tetszik: ugyanúgy a külsőségek rabja marad, mint Leni.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr458002655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.