7óra7

Sűrített paradicsom
7óra7: (6/10)
Közösség: (8/10)

Sűrített paradicsom

2011. 04. 17. | 7óra7

Az Almási-Tóth András által színházra írt Országútonban azonban a Zampano–Gelsomina páros a Fellini ábrázolta végletes kiszolgáltatottság helyett megszelídített, már-már szerelmi viszonylatban találja magát. Zampano persze most is ösztönlény, és most is üres fejű, és Gelsomina is kissé félnótás, megejtő széplélek, de a film végenincs országútja, kopár tájai helyett a színház zárt terében körbe-körbedöcögő piros mutatványoskocsi utasainak története az érzelmek szintjén leegyszerűsödik, sokkal átláthatóbbá – s egysíkúbbá – válik. Anthony Quinn igazi vadember volt a vásznon; a néző belefeledkezett a sűrű szemöldökbe, a sötét homlokba, a mosolytalan szemekbe, és arra várt, mikor buggyan már felszínre valami emberség, ami aztán annál meghatóbb és szíven ütőbb, minél oldhatatlanabbnak tűnt az előzetesen megmutatkozó érzelmi nyomor. De az emberség kiirtódott, így Giulietta Masina kedves bohócarca láttán az ember nem tehetett mást, mint könnyezett. Az Almási-Tóth rendezte, alig több mint egy órás darab a történetet tekintve „sűrítésen”, líraiság és dráma szempontjából pedig „hígításon” esik át. Utóbbiért a színészi játék is felelős, de e téren az általam látott főpróbát követő premier, s a további előadások bizonyosan hoznak még új színeket.

Országúton - Lengyel Tamás, Stefanovics Angéla

Az előadás az első percekben nem sok időt ad a nézőnek a történetbe való belehelyezkedésre. Kialszanak a fények, s helyükbe máris felgyullad három, a színpadra vetülő fénykör; jön Gelsomina anyja (Tímár Éva), és sebtében lebonyolódik a „leányvásár”; majd Gelsomina követni kényszerül a vándormutatványos Zampanót. A ripszropsz expozíció talán nem is igen érthető azok számára, akik nem látták a filmet. Akik igen, akaratlanul is összehasonlításokat tesznek, mintahogy jó ideig bennem is ott motoz a sok – nézést és látást zavaró – kérdés: vajon hogyan lesz képes leválni ez az előadás a mozgóképes elődről, tud-e új viszonyrendszereket találni? S az önmagában is bohóc Stefanovics Angéla hozza-e majd azt az éteri finomságot, amitől annyira szerethető Giulietta Masina?

Országúton - Törköly Levente, Stefanovics Angéla

Törköly Levente öblös-mély hangján szólal meg az erőművész, testileg és orgánumával is uralja a színpadot; Stefanovics Angéla kevéssé „bohóckodik”, ami ez esetben azt is jelentheti, hogy minden pillanatban megzabolázza alapkarakterét, és kócos csepűhaja alól a nevettetésig el nem vitt mértékű szemrehányással pislog új urára. De kettejük között - és ez a játéktól független tény - alig érzékelhető a kapcsolat. Alapvetően az előadás egészére igaz, hogy a színészeket láthatatlanul is összekötő szálak még magukban kavarognak, mert bár a párbeszédek vokálisan jól felépítettek, a térben mozgó testek és a tennivalótlanul lógatott karok-kezek egyelőre hiátusokról árulkodnak. Különösen kitűnik ez az újabb s újabb nőszerepekben színpadra lépő Tímár Éva dialógusaiban.

Országúton - Stefanovics Angéla, Lengyel Tamás

Ami újat hoz a darabba, az a bolond figurája (Lengyel Tamás). A fent említett sűrítés következtében időarányosan nagyobb részt szakít magának a történetből, mint a filmbeni Richard Baserat. Márcsak azért is, a szűkre szabott térben általa fölállított kerek díszletelem és a magasból lecsüngő kötél az ő „tartozékai”. Azt is mondhatjuk, ő uralja a vertikálist, Zampano és a kiskocsija pedig a horizontálist. Lengyel Tamás festett arca élénken ül a fodros fehérselyem bohócruha felett, nem tudni, ki vagy mi rejtőzik a bőrrel egyesült maszk alatt. Rejtélyesebb színben tüntetődik fel, mint a filmbéli Bolond, viszont tettei, megszólalásai morálisan egyértelműbbek. Az ő személyével függ össze az is, hogy Stefanovics Angéla a színdarabban inkább értelmeződik kihasznált, csábításnak is kitett, gyengeelméjű (bohóc)nőként (és a hangsúly a n van ez esetben), mint a "se férfi se nő clown"-művész megható archetípusaként. Ettől persze még érvényes az interpretáció, elkövetkezik a könnyek ideje is, meghatódunk a paradicsompalántákon (és elkomorodunk a növénykéket agyoncsapó úti-kofferen), és összeszorul a szív a társtalanságára rádöbbenő Gelsomina láttán, de az utolsó jelenetben felbukkanó teli kosár paradicsom gyöngécske szimbólum ahhoz, hogy a katarzis szele arconpaskoljon. És hát a spagetti sincs sehol…

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr668002647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.