7óra7

Ementáli
7óra7: (5/10)
Közösség: (6/10)

Ementáli

2011. 05. 11. | 7óra7

Havanna - Katona László, Kerekes Éva, Thuróczy Szabolcs

Nagyon kevés az az eset, amikor két szék között a pad alá esünk, vagyis egyik kategóriába sem passzintható az előadás. Szabó Máté Havanna című drámája, a szerző rendezésében valami ilyesmi képződmény. Jelen idejű előadás, jelen idejű a dráma is, és néha úgy érezzük, hogy nekünk és velünk szól. Aztán meg azt érezzük, hogy céltalan szövegfelmondás zajlik, amelynek kizárólag azért lehet elviselhető az eredménye, mert Kerekes Éva, Mucsi Zoltán és Thuróczy Szabolcs jól tudnak színpadi textust előadni. (Katona Lászlót csak azért nem említem, mert neki nincs hosszabb, mini-monodrámának is beillő monológja, illetve ami van, azt inkább elkiabálja.)

Az első tizenöt percben azt sem tudjuk, hogy monodrámáról van-e szó, a Kerekes Éva játszotta nő (ápolónő? barátnő? ismerős?) jön-megy, szemetet szed, ruhát gyűjt, ellátja az ágyban fekvő illetőt, aki a maga szótlanságában Katona László, aki begipszelve fekszik az ágyban, ő ugyan mindent belead abba, hogy a szemével kommunikáljon, de mivel Szabó Máté ragaszkodik ahhoz, hogy ne áruljon el semmit előre (vagy utólag) a darabból, sokáig jótékony homály fedi azt, hogy mi végre megy itt a szófolyam. Kerekes elmegy, de visszajön, amiből jelentős előzményeket sejthetünk. Mucsi Zoltán tűnik fel egy mozdulatra (majd ez még sokszor ismétlődik), aztán Thuróczy érkezik, hosszas monológgal fordulva az ő doktorához, és lassan kiviláglik az alaphelyzet, hogy egy pszichiáter (Katona) kiugrott (kiesett?) az ablakon, ami lehet összefüggésben a barátnőjével (élettársával? ismerősével?) (Kerekes), akit a bonyodalom során felcsíp a kiborulás után haverrá (baráttá) avanzsáló nagydumás páciens (Thuróczy). Aztán amikor az édeshármasnak vége szakad, mert a barátnő várandós (kitől?), megjelenik az áttűnésekben már sokszor feltűnt férfi (Mucsi), aki analitikusunk apja, és azért jön, hogy dedikálja egy kötetét a sok-sok éve nem látott gyerekének, amely közben ismerteti téziseit az apasággal, a mindennel és a semmivel kapcsolatban, majd egy fizikai atrocitást és egy kávéval kísért dedikálást követően váratlan hirtelenséggel vége az estének.

Havanna - Katona László, Mucsi Zoltán

Kedves emberek, tisztelt nézők, hihetetlen mennyiségű konyhapszichológiát villantottunk fel, mindenki kapja ki belőle a magáét. Szőrmajom és drótmajom, szeretem-nemszeretem, apa és fia, szülő és gyermek, egyedül vagy társasan, élet vagy halál, álom vagy valóság, ragaszkodás vagy taszítás? Mindezt teljesen talányos idő- és viszonyrendszerbe helyeztük, jól összekevertük, egészségükre (jéggel a legfinomabb)! Valahogy így hangozhat a szerzői-rendezői ajánlat - gondolhatnánk, ha nem lenne sejthető az előadás egy részéből, hogy ennél azért többről is lehet szó, csak az valamiért titokban marad. Mi pedig állunk a színház előtt tanácstalanul, hogy ezt most itt hogy. Mintha az előadásban nem lenne sok minden eldöntve, és ezt álcázandó minden jelenthet bármit. Csík György díszlete (amely egy rendelő és egy lakás keresztezése) például börtön asszociációját kelti, de utólag jobban emlékeztet egy ementáli sajtra, amely legalább annyira lyukacsos, mint a darab története. Amiről amúgy sok mindent megtudhatunk, ha elolvassuk a színlapon szereplő sztorikivonatot Kiderül belőle: Kerekes egykori élettárs, hogy a pszichiáterünk öngyilkos akar lenni, hogy az apa megjelenése látomás stb. Már csak az a kérdés, hogy mindez miért nincs benne az előadásban.

Havanna - Katona László, Kerekes Éva

Abban az előadásban, amelynek a fele egyszerűen nincs kitalálva, megrendezve, elegyengetve és nézői használatra alkalmassá téve. A színészi munka _ellenére_ nincs így – a kvartett energikusan próbálja leplezni, amikor fogalma sincs, mit miért mond vagy tesz. A másik fele ezzel szemben érdekes, ötletes, szellemes, feszes – csak lukacsos, mert nincs benne, ami a színlapon szerepel, és a két fél egymás nélkül működésképtelen. Különös ismertetőjegye a produkciónak, hogy a produktum _kétfélesége_ nem választható el egy ponton egymástól: 10-15 percenként váltakozik a jól kidolgozott és az elnagyolt megvalósítás. Itt még van munka jócskán: a szöveggel is, az előadással is. De talán nem reménytelen.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr368002621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.