7óra7

Previously on Antigone
7óra7: (8/10)
Közösség: (10/10)

Previously on Antigone

2011. 05. 31. | 7óra7

Ha egy sorozat második részét látjuk, akkor azért nem árt megtudni, hogy mi is történt az előző részben, így stílszerű az Antigonét az Oidipusz dalzanzájával kezdeni. Jankovics Péter egyébként is remek "kar", aki olykor némi vokál segítséget kap, és ő képviseli az átmenetet az osztály és a színészek között is – egyetlenként ül be a diákok, most a nézők közé. Viszont annak ellenére, hogy nem a sztorin lenne a hangsúly, valahogy mégis elkanyarodik az előadás a csupaszra redukált történetmesélés felé, amely egyébként pontos, céltudatos és nagyon egyben van. Olyannyira egyben, hogy elveszti szinte valamennyi kiágazását, egy darab (kis) egész lesz, viszont holtágak, kivezetések, illetve egyéb nem lezárt részek nélkül valami elemi veszik el belőle, pont az, amitől egy osztályterem-színház más lesz, mint egy osztálytermi térben is előadható stúdióelőadás.

Antigoné - Hay Anna, Pető Kata Az előadás egyébként formailag tényleg remek, csak úgy pörögnek a jelenetek egymás után, rendre zenei betétek dobják fel a cselekményt, amely ötletből ötletbe tart, miközben nem felejti el, hogy végig arról szeretne beszélni, hogy szerinte milyenek a mostani közállapotok, milyen egy kompromisszumképtelen vezető, milyen az, amikor az alapvető tisztelet elveszik egy közegből, és mindez hogyan csapódik le a kisemberen. Kreón ugyanis egy mostani politikai vezető, Fábián Gábor pedig ennek megfelelően elegáns, öntelt és magabiztosan unintelligens (legyen ez bármennyire is sztereotip), Lajos András Őrként remek rendfenntartó-paródia minden megnyilvánulásában, Pető Kata Iszménéje gyáva és döntésképtelen, Szabó Zoltán Haimónja, Antigoné férjjelöltje, Kreón fia pedig éleslátó és őszinte. Hay Anna Antigonéja kívül-belül szikár, öntudatos, értetlen és egy merő felkiáltójel az igazságtalanságra vonatkoztathatóan. Valamennyien pontosak, precízek, fegyelmezetten, téttel játszanak. Máthé Zsolt átdolgozott szövegkönyve a tartalomhoz keresett és talált mai mondatokat, szituációt, nem újrafordított - és ezzel sokat tett azért, hogy a konfliktusok ilyen gyorstalpaló formájában is meg tudjanak jelenni. Mert a különböző szorító korlátok, mint például a rendelkezésre álló szolid időintervallum feladta a leckét Róbert Júlia dramaturgnak is, hogy ebből az posztmodern közegből hogyan lehet valamiféle klasszikus drámát kisajtolni. Ennek születtek finomabb megoldásai, mint Kreón áthallásos minimonológjai, és túlkapásai is, mint Antigoné sírása, ami bár önmagában hatásos, de drámai szövet nem támasztja alá, inkább csak egy keretszituáció, amiben akár ilyen reakció is elképzelhető.

Bár csupaszra van húzva Szophoklész műve, és át is van írva, még mindig mintha nem férne bele ebbe a hatvan percbe, és bár világosan kiválasztotta a Szputnyik társulata és Gigor Attila rendező, hogy milyen problémát akar érinteni, nem körüljárja azt, hanem nagyon világosan, egyértelműen elmondja erről a véleményét. Nem hagy nyitva kérdéseket, hanem a színház _indirekt_ nyelvén megválaszolja azokat, így pedig az egészből hiányzik valami elemi provokáció, amit egy színházi előadástól nem is feltétlenül várnánk (de azért várnánk), ám egy interakcióra felépített színházi projekttől mindenképpen. Ha csak egyet lehet gondolni a gonosz Kreonról, ha csak egyet lehet gondolni az önfeláldozó Antigonéról, ha csak egyet lehet gondolni a bárgyú Őrről, akkor tényleg csak a forma marad meg, mint provokációs lehetőség, viszont az nem provokatív, hanem szellemes, friss, üde, profi és mégis játékos. Remek előzetes ez Szophoklész Antigonéjából, olyan jó, hogy bárki kedvet kapna az egészhez is.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr738004991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.