7óra7

Emlékszel?
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Emlékszel?

2011. 06. 20. | 7óra7

Az előadás ugyanis az első perctől kezdve ezer fokon pörög, nem ismer kíméletet: buldózerként rohan le, és addig üldöz, amíg utól nem ér. A harsány folklór és népszínműparódia ugyanis kiabál, zenél, üt-vág, hadonászik és hülyéskedik egészen addig, amíg meg nem győzi hallgatóságát arról, hogy mindezt szeretetből teszi, és nem érzi magát a játszott karaktereken felül állóknak, sőt: szívesen azonosul velük, hiszen mindannyian szeretjük a felszínes, egyszerű, önsorsrontó életet, ami ugyan sekélyes, de mégis olyan szórakoztató. Ezzel pedig miért ne lehetne egy jót játszani? Lehet, és a Vajdasági Tanyaszínház még azt sem állítja, hogy emögött bármilyen _mondanivaló_ lakozna.

A falu rossza - a Vajdasági Tanyaszínház előadása

Ennek fényében viszont Táborosi Margaréta rendezése kifejezetten mértékletes, hiszen a mérhetetlen ötletkavalkádból egy minden pillanatában _sok_, viszont ettől a következetességtől, valamint az abszurdban kiteljesedő önreflexiótól mégis fogyaszthatóan _sok_ előadást hozott létre. Ezt segíti a megannyi szláv és latin dalbetét, és az előadás prózai részébe is szervesen beépülő koreográfiák (koreográfus: Kis Zsélykó). A csapatmunka pedig olyan jól hangolt, hogy tulajdonképpen egy összefüggő jókedvű tömbbe olvad össze a társulat, amelynek nincsen lehetősége különösebb karakterépítési feladatok ellátására, viszont a vásári komédia kereteit vastagon kitöltik, és látvány, ötlet, geg és paródia változó színvonalú, de jóízű elegyét alkotják.

Persze főként annak, aki vevő a brahira, aki elfogadja, hogy itt ma semmi különös nem fog történni, még a cselekményt sem biztos, hogy össze fogja tudni majd rakni. Viszont láthatja, hogy folklór körülmények között milyen _Emlékszel?_ történetek születnek, milyen kocsmai, menyecskés, betyáros, bírós, kendes, urambátyámos cifraságok születnek sok-sok bor és muzsika hatására. Ez pedig persze, hogy elbírja, hogy egy félőrült olykor keresztbe szaladgáljon a színpadon, és "Kisvárda! Ma este szabad vagyok!" felkiáltással nyílt felhívást intézzen az ott ülőkhöz, akik ennyi csalfa cserfesség és pántlikás pajzánság után pontosan tudják, hogy ez mit jelent.

Azt, hogy nem lett komolyan véve itt semmi, csak az, hogy ezt ne vegyük komolyan, így pedig világos mederben marad az előadás, ha esik, ha fúj. Aki pedig ellenállna a színpad felől érkező totális letámadásnak, az is jó érzésekkel távozhat, hiszen van, aki ennyi decibelt – amit a hangosítás kicsit túltámogat – és ennyi túlzást nem bír el, de ez így van rendjén. Aki pedig elbírja, az láthatóan remekül szórakozott. Nem is volt más cél.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr148002595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása