7óra7

Time is out of joint
7óra7: (9/10)
Közösség: (10/10)

Time is out of joint

2011. 07. 30. | 7óra7

Az előadás, miközben kihasználja a különleges helyszínek adta lehetőséget és hangulatot, képes azokon túllépni is. Persze azért az összeomlás szélén álló, de még így is igencsak látványos zsinagóga külső és belső tere, valamint a kicsit odébb - és majd négyszáz méterrel magasabban - elhelyezkedő Kálvária-templom nagyon is erős alapot biztosítanak az eseményekhez. Ahogyan az a furcsa érzéseket keltő tény is, hogy az első résznek helyet adó zsidó templom és a második rész helyszínéül szolgáló katolikus templom közötti távolságot mi magunk, a tulajdon két lábunkon zarándokoljuk végig – ez egy bő húsz perces sétát jelent emelkedőn –, miközben a dombra felfelé menet a keresztút tizennégy stációja – Jézus halálra ítélésétől sírba tételéig – szegélyezi utunkat. Át lehetne csapni teológiai elmélkedésbe – hogy milyen szépen éljük meg a két vallás közötti különbségeket az előadás változásával, hogyan tesszük meg mi is a keresztutat – és kétségtelen, hogy a Passio reversible (már a címéből fakadóan is) értelmezhető teológiai síkon, de valami sokkal fontosabb dologról van itt szó.

Passio reversible (Trilógia maraton I/1) - Gergye Krisztián, Lőrinc Katalin, Barsi Márton

Rólunk, emberekről - elvontan és konkrétan egyszerre. Harcról, küzdelemről, hibáról, kudarcról, vágyról. De ennél sokkal többről is: hitről, művészetről – az embernél sokkal nagyobb (vagy éppen vele egylényegű) dolgokról. Mindeközben pedig a hétköznapiság és az egyetemesség együtt van előttünk. De nem csak témájában, formailag is rendkívül széles spektrumon mozog az előadás, a precíz, rendkívül egyedi mozdulatokból felépített, profin kivitelezett táncos betétektől kezdve a burleszk groteszk mozgásvilágát felidéző mozdulatokon át – ilyen az esküvői jelenet –, a koreografált testektől mentes jelenetekig minden az előadás egységének részét képezi.

Passio reversible (Trilógia maraton I/1) - Ágens

Ahogy részünk van össznépi ünnepségben, intim pillanatokban, biblikus jelenetekben és szinte a civilségig leegyszerűsített momentumokban, úgy kapunk egy mesét is: egy királyról, három vadászról és az ő feleségeiről - Szakács Ildikó, Madák Zsuzsanna, Pásztor Tibor, Barsi Márton remek családi káoszt prezentál ennek kapcsán –, és még ügyes-bajos, de humoros módon Csongor és Tünde is szóba kerül. Persze, ahogyan itt minden, ez az összefolyatott mese-saga is túlmutat önmagán olyannyira, hogy konkrétumoktól mentesen, elkerülve az aktuálpolitikát, a mindennapi társadalmi anomáliákat képes azok mögött húzódó, nagyon is sajátos, karakteres (nevezhetjük éppen hungarikumnak is) attitűdöket érzékeltetni – például az a huszáros keménység, amivel a körülményekkel abszolút nem törődve, fegyverrel a kézben megoldják a szereplők a problémákat. Nem csak az események, a szavak szintjén is rendkívül összetett az előadás – gondoljunk csak a róka-csuka-puska szavakkal elkövetett izgalmasan követhetetlen jelentés-játékra –, a szövegkönyv nem egyszer reflektál is a cselekvésekre, így hangsúlyozva azt, hogy minden itt és most történik, előttünk. Sőt mi több, az előadás képes saját értelmezési tartományán belül újrateremteni és működtetni, többletjelentéssel felruházni általános szimbólumokat, de ennek nem is ez a sokrétűsége, hanem inkább humora és szellemessége a megragadó – arról nem is beszélve, hogy játékosan fejezi ki a káoszt, ami a világban uralkodik.

Passio reversible (Trilógia maraton I/1) - Lőrinc Katalin, Gergye Krisztián

Mindettől néha nehezen befogadhatónak és túlterheltnek tűnik az előadás, de ez is része Gergye Krisztián rendezésének (aki írója, koreográfusa és látványtervezője is a produkciónak), ami nem egyszer arra serkent minket, hogy ne csak feladjuk, de el is felejtsük a színpadi események lépésről-lépésre történő értelmezését és megértését. Inkább adjuk át magunkat neki. Ebben egyébként remek mankó Gergye szuggesztív fekete bárány-királya, akiből minden szimbolikusság ellenére sugárzik valamiféle életerőtől átitatott elnyomottság, hogy bár képes lenne elnyomói fölé emelkedni, de mégsem teszi. Makranczi Zalán markáns, agresszív férje vagy politikusa (mindenesetre vezetője) fölé, mondjuk, nem könnyű feladat. A színész érthető és világos gondolatok mentén, megfellebbezhetetlenül teszi szánalmassá a fekete bárányt. Ágens a szándékosan telebakizott beszéddel és szándékoltan provokatív jelenlétével mindvégig képes fenntartani a két órában a figyelmet. Lőrinc Katalin a zsinagógából alászálló táncosa erőtől és energiától duzzad, ennek köszönhetően válnak rendkívül kifejezővé mozdulatai. Tárnok Marica játékával, mindvégig a bábura koncentráló figyelmével szinte életre kelti a kis ember-babát, de még így se tudja feledtetni, hogy az előadás egyetlen, ezúttal formai elemektől ténylegesen túlterhelt jelenete, bár tanulságos utat jár be az ember lénye és léte kapcsán, egyrészt sokkal hosszabb, mint ameddig képes érdekes maradni, másrészt pedig fel- és befoghatatlan.

Passio reversible (Trilógia maraton I/1) - Makranczi Zalán, Gergye Krisztián

Az előadás azonban mindvégig emberi tud maradni. Összetettségét, különböző elemeinek egymásra hatását hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni – Gergye koncepciójában végül még a zarándokolás is a helyére kerül. Testileg és szellemileg egyszerre lettünk próbára téve, aminek során mi is egy kicsit fekete bárányokká válhattunk. Ez a harc - ha úgy tetszik: a fekete bárány küzdelme - pedig nem csak egy művész (hiszen ő volt a táncos az első részben, a katonák vasszigorával feleselve) harca, hanem egy emberé is, aki szeretett volna valamit tenni a világért. Megpróbálta, talán már idegesítően sokféleképpen is – ahogyan mutatja a lépcső alján és tetején zajló események állandó összjátéka –, mindvégig kitartva, de bármennyire is jogos volt az ő törekvése, bármennyire is szükség volt rá ebben a világban, valahogy csak nem akart összejönni neki. Talán, mert arra nem gondolt, hogy alapvető hibák vannak, senki nem szólt neki, hogy a teremtés fája fejjel lefelé áll a földben (a hatásos és kimondottan szép látvány képes szellemessé is válni). Így viszont nem könnyű. Mondjuk úgy, hogy lehetetlen?

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr648005047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.