7óra7

Mindenki megkapja
7óra7: (6/10)
Közösség: (6/10)

Mindenki megkapja

2011. 08. 02. | 7óra7

Carmen

Bár mintha ezek mindössze egy jelenet erejéig állnának össze tökéletes showműsorrá, a többiben egyik-másik komponens nem akar behódolni a grandiózus tervnek, amely a hatáskeltésnek rendeli alá valamennyi eszközét, és ezt érzékelhető eredményekkel is teszi. Az embertömeg hol bolygó méhkasként röpdösi tele a színpadot, hol pedig mint egy élő szoborcsoport követi le pusztán szemmel az eseményeket, hogy aztán kámforrá válva a főhősöké legyen a kiürült színpad. Ez a lüktetés határozott ütemet kölcsönöz a földrengés sújtotta, katonai junta uralta terepen játszódó előadásnak, amelyben a lényeg mindvégig az, hogy ne legyen üresjárat az előadásban, valami nagy és látványos mindig történjen - ha a hang, akkor a hang, ha a fény, akkor a fény, ha a táncosok, akkor a táncosok, ha kell, akkor mind egyszerre, és ezt Kerényi Miklós Gábor rendező soha, egyetlen percig sem felejti el. Hogy mégis csak Escamillo bikaviadal felé vezető útján áll össze minden elem teljes harmóniába, az talán annak tudható be, hogy ez a történet egyetlen olyan pontja, ahol az alapanyag szándékoltan is erre a fajta fiesztahangulatra rímel a maga karneválos jellegével, és így gond nélkül szolgálatába áll az alapkoncepciónak a sok lengő vörös posztó a falatnyi fekete ruhában táncoló lányokkal, a bakelitlemezt imitáló forgószínpaddal, a pontosan vezényelt embersereggel, a fináléra felkészítő főtémával és a szivárvány minden színében fürdő színpaddal.

Carmen - Mester Viktória, Arnold Rutkowski

Kerényi Miklós Gábor tulajdonképpen szerelmi meseként értelmezte a Carmen-történetet, amelynek során egy rendkívül csábító lány elcsavarja egy jóra-, de nem hozzá való fiú fejét (Don José), majd miután kiszeret belőle, és beleszeret egy másikba (Escamillo), az féltékenységében beteljesíti a jóslatot, amelyet Carmen a két szerelem között egy kivetett kártyából olvasott ki. Hogy Carmen pontosan miért is szeret bele Don Joséba (vagy ami még izgalmasabb lenne, miért szeret ki belőle és rajtaütésszerűen miért szeret bele Escamillóba) az olyan kérdés, amellyel az előadás adós marad, vagy jóindulattal: ránk bízza a miérteket. Ennek sajnos az is hozadéka, hogy így valamennyi érzelem tulajdonképpen motiváció nélkül marad, vagy legalább is ami motiváció gyanánt fellelhető, az nem nagyon mutat túl egy VIVA tévés tinireality valóságképén, amelyben a nagyon sikeres, nagyon szexi médiagúnár fehér öltönye és százezer dolláros mosolya nagyjából ekvivalens a szerelemmel. Az egy más kérdés, hogy egyébként Nmon Ford stílusos tud maradni Escamillóként ebben a figurában, igaz, arról azért lehetne vitatkozni, hogy ez a sztárklisé valóban ennyire pozitív figura-e, és vajon nem von-e le Carmen formátumából, hogy egy öntelt médiaszépfiú miatt dobja kétségtelenül kissé viseltes szerelmét. Mester Viktória Carmenjének karakteresen lágy hangjában ugyanis ott fészkel végig valami ösztönösen női, valami mély erotika, valami szikár gyöngeség, ami egyszerre hideg és meleg, szép és izgalmas; de Arnold Rutkowski Don Joséja is hasonlóan érdekes figura, és őrületéhez még az operai teátralitás is jól passzol. A szerelmi háromszöget pedig szerényen tágítja négyszöggé Frankó Tünde puritán tisztaságú Micaelája, miközben - elvitathatatlan: - valamennyien nagyszerűen énekelnek.

Carmen - Nmon Ford

Mindemellett a Kesselyák Gergely által vezényelt zenekar úgy húzza, hogy a Dóm tér is majdnem dalra fakad bele. A zene hol magához ragadja a szót, hol hűséges kísérő, de mindvégig egy a színpaddal, és maradéktalanul hozzárendeli Bizet-t az élményhez. Így a cél végül is teljesült, a vállalás az olykor kissé hosszúra nyúló duettek, illetve az eredetiség látszatát is messziről kerülő, csak és kizárólag egyszerű klisékből építkező koreográfia dacára is abszolváltnak tekinthető: nem látni csalódott arcokat a nézőtéren, igaz, nem is volt magas ló, amiről zuhanni lehetett volna. Mindent a precíz kiszámíthatóság és a technikai profizmus ural, de ez volt ígérve - és ezt is kapta mindenki, korrekt módon. De ha nem mutatta volna meg az előadás saját maga, hogy ezt lehet még jobban is csinálni, akkor talán teljesebb lett volna az élmény - vagy legalább nem tudtuk volna, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr238002563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása