7óra7

Valami
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

Valami

2011. 11. 20. | 7óra7

Az ezúttal tényleg jobban jár, mint a kíváncsiak, ugyanis a Pozsgai Zsolt rendezte előadásban hiába keres az egyszeri, ártatlan és naiv néző bármily kapaszkodót, bármi indítékot arra vonatkozólag – és most tényleg gondoljunk a legegyszerűbb dolgokra, nem kell egészen a „mondanivaló” magasságáig emelkedni – , hogy ez az előadás miért született meg, illetve kit akar szórakoztatni/elgondolkodtatni, nem fog találni. Agota Kristof darabjainak szereplői gondosan, némileg ugyan túlírtan (a szereplők nagyon sokszor járják körbe ugyanazt a kérdést) tapossák az emberi kapcsolatok vívódásokkal teli ösvényét, mindvégig kerülve a forró kását, nem kimondva a kimondandót. S ez a fajta drámai szerkezet izgalmas lélekbúvárkodós krimi hangulatot tudna teremteni a színpadon, más se kell hozzá, csak hogy az azt színpadra állítóknak legyen némi homályos elképzelésük arról, hogy a szereplők mit beszélnek körbe olyan körmönfontan.

Persze a poént már lelőttem: ezúttal nincs és ilyetén módon csak felülviselkedett és eljátszott gesztusokból építkező, a kezdeti állapotból kimozdulni abszolút képtelen jelenetfüzér marad az előadás. Székely László kültéri kávéház és hotelszoba-szerű lakásbelső díszlete abszolút megfelelő hátteret tudna biztosítani egy realista előadáshoz – szó se róla, nincs sok fantázia ezekben a tér-részletekben, de korrektül ellátják a rájuk szabott feladatot –, de itt még ehhez is földöntúli csodára lenne szükség. Fellelhető ugyanis két nagyon egyszerű – talán egyedüli – instrukció a színpadon, amely gondoskodik ennek megakadályozásáról. Az első felvonás színészeinek vélhetően azt mondta valaki, hogy nagyon játsszátok túl a jeleneteteket, mert egyrészt az vicces, másrészt úgy talán lesz, aki azt hiszi, hogy valóban van köztetek valami, a második felvonás szereplőire vonatkozó instrukció pedig valami olyasmi lehetett, hogy legyenek nagyon drámaiak.

A hajnal teljes szépségében - Andai Györgyi, Megyeri Zoltán

Szó ne érje a ház elejét: a színészek tartják is ehhez magukat, és látva Dolmány Attila Joe-jának félelmeit, rettegéseit, permanens felülviselkedését – mondjuk esélyünk sincs nem észrevenni – olykor-olykor még meg is fordulhat a fejünkben, hogy itt tényleg van valami. De még mielőtt ez megtörténne, Kocsó Gábor Johnja kiirt minden feszültséget a színpadról azáltal, hogy a színész szegény, pénztelen karakterét nagyvonalúra formálja – ami ugyan érdekes disszonanciákat keltene, ha színpadi értelemben bárki foglalkozott volna ezzel a jelenséggel. Igaz, Kocsónak nem volt könnyű dolga, hiszen érezhetően se ő, se Dolmány nem kapott kapaszkodókat arra vonatkozólag, hogy melyik jelenetükből minek kell kiderülnie. Megyeri Zoltán és Andai Györgyi párosa valami nagyon beleélős, nagyon drámai és nagyon romantikus jelenetet duettezik el, de a hatalmas érzelmi kitörések és távolba meredések között ingázó civódásból egy betű nem sok, annyit nem lehet érteni. Nem mintha a két színész nem artikulálna rendesen, dehogynem, csak nem lehet tudni, hogy miről beszélnek, hogy kik beszélnek.

Valami történt közöttük, ahogy valami történt a két barát között is, amikor az egyik szemrebbenés nélkül beváltotta a másik lottószelvényét és elrakta a pénzt. Egy normális, tiszta kapcsolatban ezeknek nem így kéne történnie – gondolhatjuk, de gondolhatunk mást is, sőt ezt is csak a darabból, nem az előadásból. Mert abból valami nagyon elemi hiányzik, a színház lényege, az, ami összetartja a jeleneteket, a szereplőket, a szövegeket és azt a világot, ami egy kis időre feltárul előttünk. De itt a változás maradt változás – sőt be se következett –, a valami pedig valami, ebből pedig így nehéz kihámozni bármit is. Nem tudtuk meg, miért változnak meg annyira az emberek, pedig valaminek kell ott lennie, ami mindig elő akar törni. Csakhogy a valamiből bizony semmi válik, ha egyszer senkit nem érdekel.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr208005197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.