7óra7

Moszkva tér, végállomás
7óra7: (8/10)
Közösség: (8/10)

Moszkva tér, végállomás

2012. 05. 16. | 7óra7

A főváros egyetlen 24 órában üzemelő járata Buda egyik központjától (Móricz Zsigmond körtér/Újbuda-központ) Pesten át a másik fontos budai csomópontig (-Moszkva- Széll Kálmán tér) jár; persze a félórás utat senki nem utazza végig (van célirányú járat a két végállomás között, pesti kitérő nélkül): az emberek beszállnak, néhány megállót utaznak, majd leszállnak a villamosról. A kétpercenként érkező járművön kényelmetlen az ülés, rossz helyen van az emelvény, kevés a kapaszkodó, összepréselődnek rajta az emberek, túl hamar záródik az ajtaja, és folytathatnánk, ugyanannyi gondunk van vele, mint a gázzal, a villannyal, az iskolával, az orvossal, a munkahellyel ésatöbbi ésatöbbi. Ennek ellenére – vagy éppen tán ezért – életünk része. Budapest elképzelhetetlen nélküle. A miénk. Mi meg az övé vagyunk.

Hát miért ne lehetne a magyarok közös nevezője (mint legkisebb osztó vagy legnagyobb többszörös) a négyeshatos? Faragó Zsuzsa és Forgács Péter, az előadás szerzői még éppen látják, ahogyan A tanú végén Pelikán elvtárs és Virág elvtárs felhúzódik a Margit hídon átzötyögő négyeshatoson, az ajtóhoz préselődve, és néznek egymásra. Ezt a szimbólumot, a nemzet olvasztótégelyét jeleníti meg a Stúdió K körkörös villamoskocsija. A színészek a nézőkkel együtt lesznek utasok, a tér közepén két lyukasztó; amikor beülünk, szinte várjuk, hogy jöjjön az ellenőr. (Milyen különös, hogy ezúttal mindenkinek van jegye.)

Négyeshatos - Spilák Lajos, Rusznák Adrienn, Homonnai Katalin, Horváth Zsuzsanna

De nem jön. A Stúdió K-tól mi sem áll távolabb, mint az ellenőrzés. A Négyeshatoson (amelybe nézők és színészek együtt ülnek be) nincs történet sem. Történet- és időfoszlányok vannak. Kisebb-nagyobb hétköznapi helyzetek és kiélezettebb szituációk váltják egymást, miközben az egyik utas (Lovas Dániel) az "ablaknál" állva tudósít a közegről: cégtáblák, hirdetések, plakátok, feliratok, a megállótáblák szabta rendben sorjáznak, miközben apró kis történetek bontakoznak ki előttünk, ezt azonban megelőzi egy egészen fantasztikus dolog: az Utazási Feltételek című BKV-kiáltvány megzenésített változatának előadása.

Négyeshatos - Rusznák Adrienn, Spilák Lajos, Nyakó Júlia, Horváth Zsuzsanna, Kuna Károly, Nagypál Gábor, Homonnai Katalin

Mert hát ki olvassa el az Utazási Feltételeket? Tudatosan senki, azonban kinek ne tévedt volna a tekintete az ablakra ragasztott, a kilátás felét kompozícióértékűen letakaró matricára, amin olyasmik vannak, hogy "minden utas legfeljebb 2 db 40x50x80 vagy 2 db 20x20x200 cm méretet meg nem haladó, tömegénél fogva egy személy által hordozható, a fel- és leszállást nem akadályozó kézipoggyászt, illetve 1 db szánkót, 1 pár sílécet, 1 köteg becsomagolt facsemetét, 1 db gyermekkocsit, 1 db kerekes széket szállíthat díjtalanul"? Próbáltuk már ezt valaha értelmezni? Lemértük valaha "kézipoggyászunkat", hogy belefér-e a szállíthatósági klauzula adta keretekbe?

Négyeshatos - Lovas Dániel, Kuna Károly

A felütés remek, és az a törekvés is, hogy csodálkozzunk rá azokra az emberekre, felvillantott sorsokra, apró karakterekre (a Stúdió K színészei pedig ezekben a karakterekben megátalkodottan profik bizony), kis tragédiákra és nagy érzelmekre, fojtogató érzelmekre és áradó közönyre, amit megtapasztalhatunk a mi közös kis járatunkon. Az utazás az elmúlt ötven (meg még egy kicsivel több) évet fedi le, s bár lehetne, nem válik tablóvá az előadás. A szerzők amilyen nagy figyelmet fordítanak a mikróra, annyival kevésbé fontos számukra a makró – a Négyeshatosban nem válnak transzparenssé az egyes mini-szituációk, de néhány gyöngyszem nagyon is megmarad, például a Monori Liliről szóló beszélgetés Rusznák Adrienntől és Spilák Lajostól, Kuna Károly pacifista apuka éveket átfogó nevelésikudarc-dialógusa háborús játékok után vágyódó kisgyermekével, Nagypál Gáborral, akinek a magyarság karakteréről szóló fergeteges marslakó (na jó, szerbiai magyar) monológja is markánsan rányomja a bélyegét az estére.

Négyeshatos - Nagypál Gábor, Kuna Károly

Dehát végül is erről van szó: kik vagyunk, mik vagyunk, akik utazunk ezen a végtelenített üzemidejű viszonylaton? A szövegek és a figurák annyira élnek, hogy amikor egy táska beleakad az egyik ülést tartó sodronyba, a mellettem ülő lány önkéntelenül segít kiszedni onnan. Kár, hogy ezt nem használja az előadás (noha jellemzően mintha velünk beszélgetne egy-egy színész), ahogy a bedobott ötletek jó része sem válik az előadás sajátjává; hiányzik a szervező erő, ami mindvégig jó ritmust tudna biztosítani a produkciónak (több jelenet túlhömpölyög a neki szabott időn és sokkal kevesebb a hangi-zenei betét, mint amit a műfaj elviselne), ami így időnként nem suhanó villamosnak, hanem a dugóban rekedt villamospótló busznak tűnik. De csak egy-egy megálló erejéig.

Nyakó Júlia, Homonnai Katalin, Horváth Zsuzsa, Rusznák Adrienn, Spilák Lajos, Kuna Károly, Lovas Dániel és Nagypál Gábor – a Stúdió K társulata elszántan velünk akar utazni, ezért _csak_ minket mutat meg nekünk ebben a korántsem mindig felhőtlen, de mégis találó és olyannyira pesti kabaré-variánsban, a magyar félmúltból eljutva a jelenbe. Bár ez a félmúlt mintha tartana, és nem is a jelenbe jutunk – a vége egy gyönyörű szürreális vízió: Nyakó Júlia mindhárom nővérkénti Moszkvába vágyódása a négyeshatoson csak a Moszkva teret jelentheti. De ez a villamos már nem odavisz – oda már nem visz.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr308005361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.