7óra7

Kis béléssel
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

Kis béléssel

2013. 02. 16. | 7óra7

Helver éjszakája - Vándor Éva, Fila Balázs

Ingmar Villqist érzelmi hullámokkal, szélsőséges állapotokkal gazdagon kibélelt, sokféleképpen hatni akaró konstrukciót ajánl fel darabjában, amiben a lelki terror, a lelkiismeret-furdalás, a szeretet és a gyűlölet sokféle változata kaphatna szerepet. Helver ugyanis tényleg fogyatékos: nem igazán tudja, hol a határ játék és valóság között, a kis garzonba hazaérve is az első dolga, hogy frissen szerzett katonai fegyelemről tanult ismerteit anyján – mint később kiderül, nevelőanyján – gyakorolja, durván és fanatikusan. Nem is nagyon érteni, az anya miért hagyja ezt, és miért nem kever le egy büdös nagy pofont a második percben a talajt vesztett Helvernek, amikor az első pillanattól világos, hogy Helver egyáltalán nem veszélyes alak. Persze akkor nem lenne darab, és nem lehetne eljutni oda, hogy az anya megteszi, amit nem tehet meg: lehülyézi és azzal ijesztgeti a gyereket, hogy örökre otthagyja az intézetben, csak mert egy pillanatig úgy néz ki, hogy a fiú kidobta régi szerelmétől kapott leveleit. A konszolidáló konfliktus így teret ad annak, hogy megtudjuk, honnan jött az anya meg a gyerek, és a kellően megható történet után már nagy szeretetben néznek együtt szembe a fékevesztett náci csürhével.

Helver éjszakája - Vándor Éva, Fila Balázs

Hogy ez a csürhe miért épp most akarja Helvert kinyírni a többi „húgyagyúval” együtt, amikor valószínűleg már egy jó ideje együtt bandáznak, nem tudni, bár igazából teljesen lényegtelen is. Az imént felsorolt érzelmi hullámoknak ugyanis bár hírét lehet venni a színpadról, keletjét már nem nagyon lehet megfigyelni, ugyanis két standard figura verődik egyik szituációból a másikba, akiknek az egymáshoz való viszonyát is csak az elhangzó mondatok definiálják. Pedig csak ezek lehetnének érdekesek – a két színész nem is sajnálja az energiákat –, Szitás Barbara rendező azonban nem tudott a láthatóan szűk anyagi lehetőségekből előnyt kovácsolni, és egy szegényes díszletben képzelte elmesélni a Helver éjszakáját, amit azonban a lebegő lábosfedők nem tudtak líraian elemeltté tenni. Fila Balázs kézenfekvő manírokból látványosan, de végtére is sekélyesen megoldott, jótétlélek Helverje és Vándor Éva teljesen iránytalan, de a múlt terheit látványosan cipelő nevelő anyja csak fizikailag érintkeznek, _valójában_ nem találkoznak. A némi zsigerit is tartalmazó néhány perc egy monológban összpontosul csupán, amiben az anya elmeséli a múltját, aminek a terhe alatt most kénytelen nyögni.

Helver éjszakája - Fila Balázs, Vándor Éva

A társadalmi-közéleti hangulat nem rendez meg egy darabot, legfeljebb kibéleli kicsit. Csak azért, mert Ingmar Villqist megírta, Helver nem lesz a színpadon a megvezetett és saját vesztéhez asszisztáló, a gyilkos eszmét fel nem ismerő naiv tömegek transzparens alakja. Az érzelmi szál, aminek a finálét kéne mozgatnia, olyannyira sablonos, eldöntetlen és kijátszatlan, hogy esélye sincsen az önmagában való melodrámán túlmutatni – a sztori szintjén egyébként ez hatásos. Legalább ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr858005601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.