7óra7

Sóhajok és sikolyok Szentpétervártól Budapestig
7óra7: (5/10)
Közösség: (6/10)

Sóhajok és sikolyok Szentpétervártól Budapestig

2013. 03. 25. | 7óra7

Tehát az Anna Karenina nem csupán egy öngyilkosságba torkolló házasságtörés tragikus története, hanem föloldhatatlan morális, etikai és érzelmi kérdések górcső alá vétele. És ezek az „átkozott kérdések” nem múlnak el az idővel, ezt jelzi, hogy az Anna Karenina generációk kedvenc olvasmánya a mai napig, és ihletforrásul szolgál mind a színház, mind a film számára. A Bárka Színházban Klim (Volodimir Klimenko), az orosz és ukrán színházi élet egyik legendás alkotójának Anna Karenina-földolgozása látható. A dráma nem a prózai mű egyszerű színpadi adaptációja, hanem expresszív, költői hangvételű alkotás, ami a női lélek metafizikáját és az érzelmek anatómiáját helyezi a középpontba. Vlad Troickij rendező Klim művét leginkább tandrámaként értelmezi, ami az élet legnehezebb leckéit veszi át egy-egy tételben.

Anna Karenina

Első lecke: A naiv szerelmes szív megcsalása. Troickij kétségbeejtően oltja giccsbe már a legelső jelenetet: a szereplők talpig díszben ücsörögnek a fényparádés színpadi félhomályban, és a végtelen orosz hómezőket szimbolizáló fehér madártollakat szórnak a padlóra. Nagy-Kálózy Eszter túlénekelt szinkronhangja és lihegős játéka csak fokozza a riadalmakat, a rengeteg közhelyes mondat, ami előrevetíti Anna Karenina tragikus sorsát, kezd egyenesen kétségbe ejteni. Az előadás szerencsére fokozatosan „bemelegszik”: a színészek és tónusaik is elkezdik megtalálni a helyüket a színpadon. Az első igazi kellemes élményt Szilágyi Csenge Kittyje jelenti, aki a feltűnően rossz színészvezetés ellenére hoz némi természetességet a kibontakozó operettes parádéba. A drámai gépezetet tulajdonképpen Kitty szenvedéstörténete indítja el: Vronszkij iránt érzett viszonzatlan szerelme elviselhetetlen kínokat okoz neki.

Anna Karenina

Második lecke: A vonzalom kialakulása, avagy A pokol költészete. Az összetört női szívekről szóló végtelennek tűnő párbeszédeket Szorcsik Kriszta légies és elegáns Anna Kareninája teszi elviselhetővé, aki szellemes játékával elkezd életet lehelni az előadásba. Különös dramaturgiai fogás, hogy Anna és Vronszkij találkozása kissé elmaszatolódik, azonban az előadás csúcspontja Anna Karenina és Alekszej Alekszandrovics Karenin kettőse, két bohócszerű narrátor kíséretében. Az előadást végigkísérő zongora és/vagy hegedűszó ezen a ponton válik igazán érdekessé: a Kareninek hitvesi ágya körül forgó perpeetum mobile a vágy, a hűtlenség és a bűnbeesés mechanizmusát jelképezi. A szellemes zenés-táncos koreográfia egyre zaklatottabbá válik: a férjes asszony szívében a bűnös szerelem reménytelenül eluralkodik.

Anna Karenina - Parti Nóra, Száraz Dénes

Harmadik lecke: társasági szokások. Klim nagy találmánya, hogy nem csupán Anna Karenina sorstragédiájára koncentrál, hanem képes Tolsztoj többszólamú, több szálon futó regényét a maga teljességében színpadra varázsolni. Illyés Róbert remek Karenin alakításában a felszarvazott férj mindvégig megőrzi méltóságát, és a társadalom előtti becsületét. Száraz Dénes Vronszkija azonban halvány és átgondolatlan: hivatalosan főszereplőnek kellene lennie, de mérsékelten impulzív jelenléte mellékszereplővé teszi. A társasági hölgyek szellemes csevegő jelenete azonban ellensúlyozza Vronszkij egysíkúságát. Az előadás báli jelenetei kitűnően bemutatják a korabeli társadalom megítélését, és az uralkodó társadalmi viszonyokat Anna Karenina házasságtörésével kapcsolatban. Klim és Troickij tehetségesen minden jelenetben megtalálják annak a módját, hogy érthetővé tegyék a szövevényes történetet.

Anna Karenina - Pásztor Tibor, Nagy-Kálózy Eszter

Negyedik lecke: Az elfogyasztott boldogság. Az expresszionista módszerek, a színészek arcát kinagyító vetítés, a takarásból a játéktérbe időnként belépő zenekar eleinte izgalmas látvány- és hangulatelemként szolgálnak az előadásban, majd egyre fenyegetőbb kíséretté válnak, ahogy haladunk a tragédia, Anna öngyilkossága felé. Szorcsik Kriszta szorgalmasan építi föl a karaktert, és próbálja az erőit beosztani, hogy a szülésjelenetben minden fájdalmát és szenvedését kikiálthassa magából, azonban a katarzisnak szánt jelenet valamiért mégis megbukik. A dramaturgiai keret végül megint Kittyhez tér vissza, aki már az esküvőjére készül leendő férjével, Levinnel. Az ügyes dramaturgiai lezárást azonban túlmagyarázza a darab és a rendező: Anna boldogtalanságának és Kitty boldogtalanságának kontrasztját túlszínezi, ezért az előadás végleg alámerül a dagályosságban. Ráadásként tanúi lehetünk egy túlhabzó jelenetnek a Shilton bárónőt túlaffektáló Parti Nóra és az unalmasan hideg Vronszkij között. Száraz Dénes már alig van jelen, Anna halála utáni összeomlása és kiábrándult monológja a mély fájdalom helyett mindösszesen szövegfölmondás, aminek mi más, mint az Anna Karenina giccses és közhelyes záróképe vet véget.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr438005633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.