7óra7

Csapdába szorult életek
7óra7: (8/10)
Közösség: (10/10)

Csapdába szorult életek

2013. 04. 01. | Turbuly Lilla

Patkányok - Benkó Bence, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián, Szakács Hajnalka

A cselekmény középpontjában Johnné, egy építőmester felesége áll, akinek néhány évvel korábban meghalt a kisbabája, és mivel nem lett újra állapotos, gyermek utáni vágyában titkos alkut kötött egy megesett cselédlánnyal, hogy sajátjaként neveli fel annak kisfiát. Rövid idő múlva azonban a lány visszajön a gyermekért. A többszörös tragédia kódolva van, és hogy ez egy szegény munkásasszonnyal esik meg, az a darab egy másik vonulatához is elvezet: egy színidirektor és egy komédiásnak álló, kiugrott kispap művészetelméleti vitájához, valamint családi konfliktusához – mert a színjátszásban reménytelenül tehetségtelen ifjonc a direktor lányának udvarol.

Bár a Patkányok kvalitásos volta mellett sem tartozik a magyar színpadon gyakran látható darabok közé, vizsgaelőadásként rövid időn belül másodszor játsszák. (Néhány éve a kolozsvári egyetemisták is színpadra állították.) Nagyon is alkalmas ugyanis arra, hogy sokféle karakterben próbálhassák ki magukat a színinövendékek. A kaposváriak Novák Eszter rendezte előadásában ezt a lehetőséget úgy tágítják ki, hogy az egyes szerepeket felváltva játsszák, így még több arcukat mutathatják meg úgy, hogy ezek a váltások egyáltalán nem zavaróak. A karakterek sokfélesége mellett a darab maga is többféle hangot üt meg. A három részben játszott (egyébként öt felvonásból álló) mű utolsó része egyértelműen tragikus, az első kettőben azonban a dráma keveredik a komikummal, a már-már egy francia bohózatba illő részletekkel: pl. az első felvonásban mindig az kopogtat a pinceajtón, akit éppen nem vártak, így egyre több szereplőnek kell elbújnia a padláson. Ahol azonban rongyok között és mocsokban megszületik a gyermek, aki a tragédia középpontjában áll. Ez a többhangúság az előadásban is erőteljesen jelen van. Például a zenés felvonáslezárásokban: az elsőt egészen váratlan módon egy csilivili ruhákban prezentált, kb. a hetvenes évek diszkóbandáit idéző stílusban előadott dal zárja le, a másodikat a Deutschland, Deutschland über alles, az utolsót pedig az Örömóda.

Patkányok

Ahhoz, hogy a Patkányok megszólalhasson a színpadon, Johnné drámájának kell megszólalnia, ehhez pedig kell egy színésznő, aki képes ezt a drámát átérezhetővé tenni. Itt két ilyen színésznő van: Kátai Kinga és Szakács Hajni. A két alakítás együtt adja ki ezt a fájdalomból, a sorssal szembeszálló dacból, kevéske örömből és hagymázas őrületbe forduló kétségbeesésből összeálló asszonyt, de nem kétséges, hogy külön-külön is kiadnák. Mindkét alakításnak vannak különösen erős pillanatai: ahogy Kátai Kinga újraéli a házassága történetét, majd tehetetlenségében szembefordul a férjével, vagy ahogy Szakács Hajni a megzavarodó asszonyt állítja elénk. Szép az is, amikor a gyerek hangjait, gőgicsélését az egyik színésznő adja a másik jelenetéhez. Jó formát mutatnak a többiek is: Horváth Szabolcs könnyedén, lendületesen, sok iróniával játssza a színidirektort. Rózsa Krisztián a becsületes, gyanútlan pallérmester, John szerepét váltogatja Brunóéval, aki Johnné testvére. Utóbbinál kicsit eldöntetlen marad, hogy a nővére iránti szeretetből lesz-e gyilkossá, vagy sem. Dobó Enikő a dögös színésznőcske mellett a rosszindulatú, minden lében kanál házmesternét is hitelesen hozza. Kiss Emma a direktor lányaként éretlennek látszó, tágranyílt szemű, de valójában jóval tudatosabb Walburga. Fábián Péter és Benkó Bence szerelmesnek gyámoltalan, színésznek pocsék, teoretikusnak viszont bátor Erich Spittája eggyé mosódik össze az emlékezetben – úgy látszik, ők a k2 színház vezetése kapcsán igencsak egymásra hangolódtak. Bende Kinga a (direktorné) kövérségét, jólelkű lomposságát és a kutyaságot egyaránt elhiteti, Máté Anett a németet – Parti Nagy Lajossal – törő lányanya és az együgyű gyereklány szerepében, Kopek Janka pedig a félvilági Knobbe asszony szerepében járul hozzá annak a körképnek az életre keltéséhez, amit Hauptmann a korabeli német társadalomról festett, és ami a maga „reménytelen, végképp lemaradt” világával akár ismerős is lehet.

A három és félórás előadás nemhogy leülne, inkább mélységet és lendületet kap a végére. Johnné (Szakács Hajni) kirohan a kecskeméti utcára, a járókelők közé, csak a hangját, és az utána rohanók üvöltését, a lábak dobogását halljuk a bezárt ablakokon keresztül. Ő már nem jön vissza, mi azonban még meghallgatjuk a kesernyés zárlatot: az Örömódát.

(4. SZÍN-TÁR, Kecskemét, 2013. március 28.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr488001931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása