7óra7

Múló pillanat
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

Múló pillanat

2013. 05. 22. | 7óra7

Köztársaság - Varga Márta, Kulcsár-Székely Attila, Dénes Gergely, Bekő-Fóri Zenkő, fönt: Barabás Árpád, Csurulya Csongor

Telihay Péter rendező ugyanis sajátos színházi víziót kerített az előadásnak, olyannyira sajátosat, hogy a sok-sok kortársiasítási és trendiesítési kísérlet, valamint szimbólumszervezési és formai idea között úgy veszett el a Köztársaság, mintha soha ott sem lett volna – és ez lenne a kisebb baj, ha kapnánk helyette valami mást, de nem. Szálinger Balázs darabja alapvetően egy politikai dráma, amiben a dörzsölt, a demokráciát csak cinikusan hatalmi játékszerként használó Gaius római szenátort foglyul ejti Hariszteász, a kalózvezér, akinek kicsi birodalmában legalább nevén nevezik a dolgokat, és így egy fokkal élhetőbbnek tűnik, mint a római áldemokrácia. Gaius nem fedi fel rögtön kilétét, csak az jön le Hariszteásznak, hogy nagy ember lehet, és csakhamar kiviláglik, hogy jól el tudnak csevegni a demokrácia kontra autokrácia témakörön belül – meg Hariszteász bele is szeret kicsit Gaiusba, de ez most nem olyan lényeges, sőt, ebben a formában módfelett közhelyes, mert alkotói reflexió nem érkezik erre.

A politikafilozófiai társalgási dráma mellett több szappanopera is zajlik egymással párhuzamban, azzal a különbséggel, hogy míg a kortárs szappanoperákban többnyire civilizált feloldásai vannak a konfliktusoknak, itt a szerető meggyilkolászásába konkludál a sztori, úgy kell neki. Ennek a cselekményszálnak a helyszíne Arianész háza, lelkileg leginkább szenvedő alanya Sophia, Hariszteász lánya, testileg leginkább szenvedő alanya pedig Miró, a szakács, ő több ízben lesz meggyilkolva, előbb csak egy kicsit, aztán meg nagyon. A másik romantikus szál Ariánész és Ariadné házastársi epizódjainak sorjázata. A politikának és a magánéletnek persze nagyon jelentőségteljesen egymásra kellene hatnia, de nem hat, mert az egész előadás önmaga tér-idő zavarában kering, abban a tér-idő zavarban, ami a Köztársaság veleje lenne, hiszen ez kötné össze a római történetet a mai viszonyokkal.

Köztársaság - Kulcsár-Székely Attila, Szűcs-Olcsváry Gellért, Csurulya Csongor

Ez olyannyira így van, hogy már a legelején ormótlan tahó olasz focidrukkerek képében jelennek meg az egyébként jóravaló kalózok (Barabás Árpád és Kulcsár-Székely Attila paródiakísérletét a mértékek figyelmen kívül hagyása hiúsítja meg). Ennek megfelelően a díszletben is feltűnik bicikligép, bokszzsák, sőt még egy laptop is, úgyhogy szó nincs róla, hogy a rendező Szűcs-Olcsváry Gellérttel együtt tervezett díszlete ne venne tudomást erről a tényről, de mindez nem elég: a szanaszét graffitizett falak és a háttérben olcsón klasszicizáló dór-oszlopos épületvázlat biztosra megy, nehogy valaki lemaradjon az információról, ami egyébként súlyához képest talán túl domináns szerepet kapott a művészi koncepció kialakítása során - legalábbis azzal, hogy ezen a szinten megrekedt. A jelmezek is az időzavarra lennének hivatottak reflektálni, van öltöny, meg tóga is, de dominál a huszonegyedik század, miközben a ruhák pusztán felszínes illusztrációi maradnak a karaktereknek.

Köztársaság - Szűcs-Olcsváry Gellért, Vidovenyecz Edina

Amely karaktereket a színészek tisztességes erőbedobással és motivációval formázzák meg, de végeredményét tekintve kivétel nélkül megelégszenek a külsőségekkel. Dénes Gergely Gaius szerepében modern, hideg, politikus, Csurulya Csongor kissé szórakozott, laza kalózvezér, Antal D. Csaba Cirrus szerepében csak a melegkapcsolatok erősítése végett van jelen, Szűcs-Olcsváry Gellért Arianészként monotonon esendő, Vidovenyecz Edina Ariadné szerepében nem tud választ adni arra, hogy a halálra készülő anya gyerekekről megfogalmazott mondatai hogyan nem lesznek fájdalmasan giccsesek, Tóth Árpád Mirójáról is inkább csak elfogadjuk, hogy ő a szappanopera origója, minthogy azzá válna, Jakab Orsolya sok bokszzsákpüföléssel fejezi ki a kamasz amazon Sophiát, László Kata pedig a mély orgánumra bízza ugyanezt a feladatot a dadus szerepében. Varga Márta látomásos Serviliája talán maga a Köztársaság, vagy valami efféle, de egészen biztosan valami Mondanivaló.

Köztársaság - Dénes Gergely, Bekő-Fóri Zenkő, Antal D. Csaba

Telihay rendezése egyszerűen nem ad közeget a játéknak, nem ad koherens formai keretet a játszóknak, és bár valószínűleg minden ötletnek van jól kitalált oka (ötletből meg akad jó sok), ezek motivációját az előadás nem árulja el (ennek csúcspontja Gaius kézjátéka - ami rendkívül abszurd egy reálisra hangolt közegben - és egy amerikai musical díszletéből visszamaradhatott színes díszletelem, ami amellett, hogy lámpa, valami miatt a játéktér alfája és omegája is). Az így kialakult, hangsúlyoktól mentes és ritmusától megfosztott játék pedig csak múló pillanatokra tudja elhitetni magáról, hogy nem teljesen érdektelen. Olyan múló pillanatokra, hogy tényleg nehéz rájuk emlékezni.

_(Határon Túli Magyar Színházak Szemléje, Thália Színház, Budapest, 2013. május 17.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr558005679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.