7óra7

„A saját érzékenységem diktálja, hogy ezzel foglalkozzak” – interjú Bozsik Yvette-tel

„A saját érzékenységem diktálja, hogy ezzel foglalkozzak” – interjú Bozsik Yvette-tel

2013. 07. 06. | 7óra7

Bozsik Yvette Olyan témához nyúltatok hozzá, amely nemcsak elhallgatott, hanem nemrég a politikai viták középpontjába is került: a családon belüli erőszakról szól az előadás. Mi volt az apropója?

*Bozsik Yvette:* Orlai Tibor és Fullajtár Andrea kerestek meg ezzel a témával. Volt egy fesztivál Stockholmban, a kétévente megrendezett Bergman-fesztivál, amit az Európai Színházak Szövetsége tart – ennek tagja a Katona József Színház is. Ennek a lényege, hogy minden tagszínház ugyanazt a szöveget dolgozza fel. Legutóbb Eleonore Mercier francia írónő könyve volt a soros. Mercier egy segítőközpontban dolgozik, ahová főként családon belüli erőszak áldozatai telefonálnak be. Ő pedig lejegyezte az első mondatokat, és kiadott belőle egy könyvet A Katona József Színházat Fullajtár képviselte egy monológgal. Talán A vagina monológok miatt is gondoltak rám, amiben együtt dolgoztunk Andreával.

Minden rendezésedben hangsúlyosak a női témák, valahogy evidensnek tűnt, hogy te rendezed ezt az előadást. Neked is evidens volt?

*Bozsik Yvette:* Nekem semmi sem evidens. Az egész téma evidensnek tűnik: azt gondoljuk, hogy mindent tudunk róla. Hogy ebben a témában nincsenek evidenciák, az nekem akkor lett végképp világos, amikor találkoztam a Nők A Nőkért Egyesületnél (NANE) Tóth Györgyivel, és elkezdett mesélni. Nagyon sok traumát átéltem gyerekkoromban, és rengeteg seb, élmény jön fel bennem, miközben témával foglalkozunk. Az előadásban engem elsősorban az az élethelyzet érdekel, amelyben az ember megteszi az erőszakot, ill. ennek következményei.

Hogyan fog mindez felépülni az előadásban?

*Bozsik Yvette:* Sokfajta történet jelenik meg, több szemszögből. A legtöbben nő vagy gyerek az áldozat, de azt is látnunk kell, hogy a bántalmazók sokszor bántalmazottak voltak gyerekkorukban – ez persze nem ment fel senkit semmi alól. Azt is fontosnak tartom, hogy a családon belüli erőszak nincsen összefüggésben a szegénységgel, a bántalmazás nincs összefüggésben a társadalmi pozícióval.

A szöveg nagy része dokumentumalapú. Fontosnak gondoltuk mindannyian, hogy ne teljesen fiktív alapokról induljunk. A NaNe segítségével kaptunk anyagokat, információkat: esetleírásokat, interjúkat, bírósági jegyzőkönyveket. Az egyik fele ezekből az anyagokból áll, a másik fele pedig fikciós: vagy irodalmi anyagok, vagy Szabó-Székely Ármin, az előadás dramaturgja írta őket.

Mindehhez az előadás formája hogyan fog viszonyulni? Hiszen egyszerre lesznek színészek és táncosok is a színpadon?

*Bozsiuk Yvette:* Általában kerüljük az erőszak konkrét megjelenítését, nem cél a naturális elrettentés. Tulajdonképpen egy furcsa rítusa lesz az előadásnak, az erőszak mellett lesznek benne megindító és elgondolkodtató momentumok, és ami talán még fontosabb: humor. Én is voltam úgy, hogy az ismerősöm hozzám menekült, mert bántalmazták, aztán már a rendőrség is ott volt – így visszagondolva az egész bizarrnak és abszurdnak tűnik, miközben valódi, nagy, elborzasztó dráma folyt. Az egész téma tele van ilyen ellentmondásokkal. ű

Van valamilyen alapvető közöny a témával kapcsoltban, nem?

*Bozsik Yvette:* Igen, talán mert magánügynek gondolják az emberek, pedig nem az. Ha átmegyek a szomszédhoz és ott verekszem, rögtön bevisz a rendőr, ha a saját territóriumomon, a családomon belül csinálom, akkor azt mondják, magánügy. Hiába hívom ki a rendőrséget, általában, „amíg vér nem folyik”, nem tesznek semmit. A NaNe erre mondta, hogy áldozathibáztató közegben élünk.

Milyen fajtájú családon belüli erőszakot dolgoztok még fel?

*Bozsik Yvette:* A pedofília, a szexuális bántalmazás is része a témának, de a lelki agresszió is ide tartozik – ezt eddig nem is tudtam. Én is rengeteg kapcsolatban voltam lelki agresszióban tartva, és ezt többnyire észre sem veszi az ember. De az is a bántalmazás egyik fajtája, hogy a gyerek beteg, és nem viszik el orvoshoz. Ez mind-mind arról szól, hogy valaki uralkodni akar és szereti, ha mások függenek tőle.


Mi az előadás célja? A figyelemfelhívás? A sokrétűség bemutatása? Vagy egyszerűen csak a téma felvetése és a közbeszédbe való visszahelyezése?

*Bozsik Yvette:* Nem szoktam azért témákhoz nyúlni, mert éppen felkapottak, vagy mert éppen politikailag vagy társadalmilag érdekes, hanem azért, mert ott van, mert körülvesz minket és mert engem is érint vagy érinthet. A saját érzékenységem diktálja, hogy ezzel foglalkozzak. És visszamehetünk akár a középkorig: ez mindig is probléma volt. Mindennek ellenére azt mondom, hogy a családnál nincs fontosabb dolog. Hiszek a családban, és szerintem az előadásnak is lesz ilyen kicsengése. Ugyanakkor a világon minden harmadik nő érintett a családon belüli erőszakban – nagyjából 10%-auk él át testi bántalmazást, Magyarországon pedig minden ötödik órára jut egy bírósági ügy a témával kapcsolatban, ami persze csak a jéghegy csúcsa. Úgyhogy van miről beszélni.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr577998867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.