Eszenyi Enikő az MTI-nek elmondta: különleges dolog az életükben, hogy Törőcsik Mari vendégként huszonöt év után újra a Vígszínház színpadára lép. Felidézte, hogy Kornis Mihály Kozmájában 1988-ban a Pesti Színházban Törőcsik Mari partnere volt, ezt követően sok filmben forgattak, de még rendezőként nem dolgozott vele együtt.
Az Átutazók - komédia nyolc temetésben, egy felvonásban című darabbal egy izraeli drámafesztiválon találkozott Eszenyi Enikő, ahol kortárs drámákat nézett meg. A darab nagyon megtetszett neki, mivel fontos kérdésekről beszél - tette hozzá.
Az Átutazókban különböző családok, egy közösség életét látjuk. Bármilyen közösségről szó lehet, a problémák ugyanazok: mit csináljanak a nagymamával, amikor nincs elég szoba, és a fiú már nősülne, mit tehet az anya, aki társ nélkül, egyedül neveli fiát, mit csináljon a házaspár, amely külföldön taníttatja gyerekét, aki hazatérve azt mondja, nem akar itthon élni - sorolta a rendező.
A darabot nem szakítják meg szünettel: folyamatos események, sok pici jelenet látható, sorsok, különböző emberek találkozása. Azok közül, akiket megismerünk, megszeretünk, folyamatosan veszítünk el embereket - ahogy mindannyian vesztünk el barátokat, ellenségeket, szerelmeket, de közben új élet is születik. Az élet folyik, ám mindenki egy ponthoz közeledik. "Mindenki ugyanoda tart. Egyvalamiben nagyon egyformák vagyunk: hogy ott fekszünk majd a fehér lepedő alatt" - fogalmazott a rendező, aki szerint ennek az útnak az abszurditása, drámája és sok humoros helyzete jelenik meg az előadásban.
"Azt hiszem, hogy olyan érzelmi úton tudjuk végigvezetni a nézőt, amelyen átgondolhatja a maga és a körülötte lévők életét, és talán egy kicsit majd másképp néz a szomszédaira, barátaira, szeretteire" - jegyezte meg.
Eszenyi Enikő elmondta: nehézséget az jelentett, hogy az Átutazók számos apró jelenete tulajdonképpen egy-egy színdarab, amely külön próbákat igényelt, mivel a színészeknek rövid idő alatt kell nagy érzelmi telítettséghez eljutni, egy egész világot megmutatni. Nehéz feladat, nincs semmi kapaszkodó, az üres színpadon játszanak.
Egyszerű és őszinte darab, mindenféle sallang nélkül - hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ezért is szerette volna, hogy ne legyen a színpadon más, csak a színész, mert a színész tudja a legjobban közvetíteni az érzelmeinket. A jelenetek olyan érzelmi hullámzáson visznek keresztül, amely ráébreszthet az élet értelmére - mondta.
