Samuel Beckett Az utolsó tekercs című 1958-ban írt darabja egy Krapp nevű férfiról szól, aki születésnapjának "szörnyű eseménye" alkalmából minden évben szalagra mondja az elmúlt év fontosabb eseményeit, hogy megőrizhesse emlékeit azokra az időkre, amikor már nem lesz több hely az emlékezetében. A 69 éves öregember újra meghallgatja az általa 39 éves korában rögzített, még korábbi önmagáról szóló szalagot, de már nem sikerül megértenie a felvételt. Beckett darabja a Krapp emlékei és rögzített emlékei közötti ellentmondásokról, valóság és érzékelés egybehangolásának képtelenségéről szól.

"Krapp nem fogadja el azt az életstratégiát, amit nem csak harminc évvel, hanem sokkal régebben is folytatott. Több rétegben folyik a visszaemlékezés, hiszen a visszahallgatott magnófelvételen is emlékezik egy korábbi időszakra, és aztán a kommentárjaiban további időszakok merülnek fel. Lényegében az öregember egész élete benne van a történetben. Az egész élete föl van dolgozva valamilyen formában. Most azért óvatoskodom, mert nem akarom kibökni, hogy szerintem miről szól a mű, de valóban itt, ebben az öregkorban szakít valamivel. Tulajdonképpen az egész addigi életstratégiájának leglényegesebb elemeivel, mert rájön arra, hogy tévedett. De innentől tabu a téma, és tessék a nézőknek maguknak rájönni, hogy miről van szó. Mert természetesen akkor dolgoztunk jól, ha ez kiderül.” - mondja Babarczy László a készülő előadásról.