A hamleti probléma – az igazság és a büntetés viszonya – korunk egyik megkerülhetetlen alapkérdése. Mi a teendő a bűnössel, „ki bűnét bánni képtelen?”

„A Hamlet az élet teljességéről szól. A halál utáni élettel, a hittel, a túlvilággal, az öngyilkossággal, az apához való viszonnyal, az anyához való viszonnyal, a szülők szexualitásával kapcsolatos dolgokkal, a szerelemmel, a barátsággal, a harccal, és természetesen a politikával, a hatalommal foglalkozik.

Shakespeare drámája életünk legfontosabb területeit hihetetlen érzékenyen, eredetien, húsba markolóan rajzolja meg. Nekünk, színházasoknak pedig egy óriási hitvallás arról, hogy mi a színháznak a dolga a világban.” - mondja Kiss Csaba rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.

Csak szemet kellene hunynia, a trónt is megkapná előbb-utóbb. Az apját már úgysem támaszthatja fel. Erkölcs, ugyan már! Illékony, talán nem is létező fogalom. Ezért felforgatni a dán királyi udvar életét, lemondani jólétről, kényelemről, szerelemről? Dánia nem börtön, csak ha annak látjuk.
És mégsem nyugszik. Mert a fájdalom elveszi az ember cselekvőképességét, az igazságtalanság tudata pedig megmérgezi az álmait. Nem maradhat megtorlatlanul az, ami az időt kizökkentette.