7óra7

Piramisjáték
7óra7: (4/10)
Közösség: (6/10)

Piramisjáték

2013. 07. 06. | Turbuly Lilla

Mert ha valaki annyi előismerettel ült be a nézőtérre, hogy ez a III. Richárd úgy döntött, hogy gazember lesz, megszerzi a koronát, és ennek érdekében mindenkit eltesz láb alól, aki csak él és mozog, akkor mindezt igazolva láthatta a színpadon, de ha ennél részletesebben szerette volna átlátni a családi és hatalmi viszonyokat, akkor már nehezebb volt a dolga. Egyrészt, mert a szöveget erősen meghúzták, másrészt, mert a főszerepet játszó Mokos Attilát az első felvonás jelentős részében nem lehetett érteni. Sokszor csak azt láthattuk, hogy sokat mozog, hangosan beszél, de hogy mit, az megfejthetetlen maradt, és néha másoknál is előfordult ilyen.

A rendezői koncepcióra az első felvonásban leginkább a tér felépítéséből lehetett következtetni. (A díszlet Jozef Ciller munkája.) A színpad hátsó részén lépcsősor fémhordókkal, a cél világos: feljutni a tetejére, amihez el kell tüntetni onnan az éppen regnáló uralkodót. Ezek a fémhordók gyakran játszanak az este során: a jelentősebb fordulópontokon harci dobokká alakulnak, a sorozatosan ismétlődő kivégzéseknél pedig vesztőhellyé. Használatuk mégsem teljesen következetes, és nem csak azért, mert az egyik egyszer véletlenül felénk, a nézőtér felé gurul, hiszen, ha ez szándékolt lenne, annak még jelentése is lehetne. A díszlet másik meghatározó eleme a teret három oldalról keretező vasrács, ami néha a színpad elejére is leereszkedik, a háttérben pedig végig ott van, jelezve, hogy az itt működő hatalmi logika bárkit bármikor rács mögé juttathat.

III. Richárd - elöl: Rancsó Dezső, Mokos Attila

A második felvonásra tisztul a hang és a kép, nyilvánvalóvá válik, hogy Martin Huba rendező egy hatalmi játszmákra és intrikákra épülő, maga körül mindenkit megrontó közeget állít elénk, ahol senki sem mond ellent ennek a logikának, senki sem marad tiszta, csak a két, villámgyorsan áldozattá váló gyerek herceg. Ahol a nők sem maradnak kívül, ők az önmagukra visszahulló átkaikkal teszik hozzá a magukét mindehhez, és ahol minket is többször megszólítanak, kibeszélnek hozzánk, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy éreztessék: hiába tolnánk el magunktól, mi is részesei vagyunk ennek a világnak. A gond az, hogy a társulat mindezt meglehetősen direkt, néha egyenesen harsánynak ható eszközökkel játssza el, amitől nem hogy bevonódnánk, de egyre kijjebb kerülünk az előadásból. Pedig néha felvillan, hogy lehetne ezt sokkal finomabban is, vannak jól megoldott, megfelelő hangerőre tompított jelenetek. Aztán a következő pillanatban megint túlságosan teátrálissá válik minden: szólnak a bádogdobok, felerősödnek a gesztusok, a végén pedig mintha egy másik műfajba, egy színpadra került akciófilmbe kirándulnánk, amikor is egy homlokpántos akcióhős számol le III. Richárddal.

III. Richárd - Olasz István

Azzal a III. Richárddal, akiről meg kellene tudnunk, hogy miért döntött a gazemberség mellett. Mokos Attilától ezen az estén nem tudjuk meg, pedig vannak pillanatok, amikor megcsillan ez a cinikus, a saját gonoszságával és mások életével játszadozó gazemberség, de legyőzi a harsányság, ahogy az egész előadást is. Ennek a harsányságnak talán az egyetlen ellenpontja a gyerekek (York herceg és Edward herceg szerepében Simon Barna és Simon Ákos) szerepeltetése. A túlzottan is színpadias közegben gyermeki és abszolút civil megszólalásuk szinte meghökkentő, annyira kilógnak környezetükből. De ennek az előadás kontextusában még meg is lehet a maga értelme: hiszen ők a hatalmi harcoknak nem résztvevői, hanem áldozatai. Rajtuk kívül a társulat abból a szemszögből egységesnek látszik, hogy ebből széles, drámai gesztusokra, hangos mondatokra és sok mozgásra kalibrált játékból senki sem lóg ki annyira, hogy az lényegesen elüssön az összképtől.

III. Richárd - Tar Renáta, Mokos Attila

Mindennek az lesz a következménye, hogy az a két és fél óra, amit a színházban töltünk, jóval hosszabbnak tűnik a tényleges idejénél. Pedig nem lehet azt mondani, hogy ebben a III. Richárdban nincs gondolat, és azt sem, hogy nincs benne igyekezet. De ez a június 11-i előadásban csak nyomokban látszott.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr888001807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.